Bírált felvonulás

Egyre több turistát vonz, sőt, ma már az egyik legnagyobb turistalátványosságnak számít Észak-Írországban az Orániai Rend szokásos utcai felvonulása. Míg a protestáns koronahű mozgalom anyagi támogatást remél az államtól az 1690 óta évente megrendezésre kerülő eseményre, addig az észak-írországi katolikus közösség vezetői Nagy-Britannia felsőbbrendűségét hirdető provokációnak minősítik a protestánsok menetelését.

Különösebb zavargások vagy atrocitások nélkül zajlottak le az Orániai Rend felvonulási évadját megkezdő július 12-i, több ezer ember részvételével, Észak-Írország több száz helyszínén párhuzamosan megtartott parádéi. Az eseményeket csupán kisebb incidensek zavarták meg.
Az erőszakos incidensek számának csökkenése leginkább annak köszönhető, hogy az 1998-ban köttetett nagypénteki békeegyezmény, illetve a tavaly májusban a két keresztény felekezet közös hatalommegosztásán alapuló egységkormány megalakulása hozzájárult a protestáns–katolikus konfliktus lezárásához, egyben az indulatok csitításához. A katolikusok felháborodása ennek ellenére érthető, hiszen a legnagyobb, nem politikai pártként működő protestáns csoport, az Orániai Rend minden nyáron kezdődő és az év több napján is megrendezett felvonulásainak egyetlen deklarált célja megünnepelni, illetve emlékeztetni az Észak-Írországban kisebbségben élő katolikusokat arra, hogy az angol trónra a katolikus II. Jakab elűzése után meghívott protestáns uralkodó, III. (Orániai) Vilmos a XVII. század végén leverte elődje, egyben nagybátyja, Jakab hadseregét. Jakab az ír katolikusok körében szított felkeléssel próbálta visszaszerezni hatalmát, ám 1690. július 12-én, a Belfasttól délre húzódó Boyne folyó melletti csatában Vilmos végképp felszámolta a katolikus ellenállást.
A dobszótól és a zenészek játékától hangos „narancsos” utcai felvonulások minden évben több ezer ember érdeklődését keltik fel. A kis Tandragee városában például idén az Orániai Rend ötezer tagja vonult az utcára, a parádét tízezren kísérték végig, Belfastban még ennél is több helyi lakos és külföldi turista volt kíváncsi a július 12-i eseményekre, amelyeken hagyománnyá vált a protestantizmusra, a koronára, illetve Nagy-Britannia és Észak-Írország uniójára tett eskü. Robert Saulters, a rend nagymestere (vezetője) szerint felvonulásaik több turistát vonzanak, mint bármelyik másik utcai menet Írországban vagy Nagy-Britannia egészében. A külföldi látogatók csalogatása céljából idén ráadásul különös hangsúlyt fektettek a szervezők új „marketingkampányukra”: a felvonulást „Orangefestnek” nevezték el, ami-
vel a parádé történelmi és kulturális jellegének bemutatására törekedtek. Saulters kívánatosnak tartaná, ha az állami turisztikai hivatal hozzájárulna az eseménysorozat jelentős turistaattrakcióvá tételéhez.
Amiről a katolikus közösség vezetői feltehetőleg hallani sem akarnak, hiszen – amint arra felhívják a figyelmet – Észak-Írország jelenlegi békés állapota ellenére az Orániai Rend provokatív és katolikusellenes felvonulása nem szolgál más célt, mint a feszültség szítását. Az Orániai Rend egyik vezetője, Stephen Dickinsonis bírálta azokat, akik a felvonulások turisztikai jellegére fektették a hangsúlyt, mondván, ez az esemény nem a kulturális turizmusról, hanem a protestantizmusról, a brit identitásról szól.