Akkor még élt, éppen negyvenéves volt Gulácsy Lajos, ki is vitték a Moravcsik-klinikáról a megnyitóra. Udvariasan köszönt az egyik képen látható figurának, meredten nézett egy vörös fotelt, mintha csak régen nem látott ismerőse bukkanna fel, azután azonban szórakozottan sétált csak a termekben, mintha ismeretlen és számára nem is érdekes világban járna. Visszakívánkozott oda, ahonnan néhány órára elhozták, a gyógyintézet csöndjébe, ahol akkoriban időnként még ecsetet fogott, hogy vízióit megjelenítse, de a kéz már alig engedelmeskedett. Két év múlva átszállították a Lipótmezei Elmegyógyintézetbe, amelyet többé nem is hagyott el. „Systémás katatóniát és schizofréniát” állapítottak meg az orvosok, végképp abbahagyta a festést. Még nyolc évet élt.
Lehel Ferenc az elmegyógyintézetben tett látogatásával kezdte könyvét, amelyben „őrült művészként” említette a festőt. Ez a bélyeg azután rajta is maradt, hiába vált világossá a későbbi monográfiákból, hogy az életmű egészét nem az őrültség és a zsenialitás párhuzamba állítása, hanem az egyes művek, műcsoportok, a Gulácsyt ért hatások, s persze a művészetről vallott felfogása alapos elemzése alapján lehet értékelni, a magyar művészet egészében elhelyezni. Gulácsy egyik legjobb ismerője, Szíj Béla művészettörténész a kutatás további irányait már 1979-ben megjelent monográfiájában kijelölte, nyilvánva-lóvá vált: a családi háttér kutatása is döntő fontosságú, hiszen mind Gulácsy remekművei, mind összeomlása elválaszthatatlanok anyjához való ambivalens viszonyától, beteljesületlen szerelmeitől, önvádjaitól, hogy születésével rokon gyermekek halálát okozta.
Mindehhez mi sem kézenfekvőbb eszköz, mint egy nagyszabású kiállítás és egy hozzá kapcsolódó, elmélyedt kutatások alapján megírt kötet. Nos, a KOGART kiállítása és a megnyitóra megjelent reprezentatív könyv, Marosvölgyi Gábor monográfiája Szíj Béla és Szabadi Judit kutatásai után újabb lépést jelent a Gulácsy-életmű feldolgozása, az értékek bemutatása felé. Népszerűsítését is írhatnánk, arra azonban aligha van szükség, hisz a magyar művészet másik óriásához, Csont-váryhoz hasonlóan Gulácsy is a legnépszerűbbek közé tartozik.
Hogy miért? Magával ragadó látomásai miatt, amelyek a kép nézőjét kiemelik a hétköznapok valóságából, és a szépség, tisztaság alapélményével ajándékozzák meg. Túllépett mind a naturalizmus, mind az impresszionizmus felszínt megragadó valóságábrázolásán, a teljességet kereste, áhítatosan. Ahogyan Gulácsy maga írta 1906-ban a Ferenc József-díjra pályázva: a művész „a külsődleges hatásokat teljesen mellőzi, s csak a legszorosabban vett lelki érzéseket, nagy és fennkölt benyomásokat a múltból, a renaissance előtti korszak legendás világából … állítja elénk”.
A díjat csak két év múlva, 1908-ban nyerte el, noha, ahogyan a kiállítás és a kötet gazdag képanyaga tudatosítja, már húsz-huszonkét éves korára tökéletesen érett művésszé vált. Kialakultak a képtípusok, amelyek későbbi éveit is jellemzik: 1902-ben megfestette A művész áhítatát, elkészültek első önarcképei, portréi, 1903-as mű a Dante, a Paolo és Francesca, 1904-es a Dal a rózsatőről, 1906-ban született meg a Varázslat (A varázsló kertje). A művész elhivatottsága, a szerelem, a férfi-női kapcsolat misztikuma, a művészet teljességét, elmúlt korok titkait egyszerre magában hordozó itáliai táj, régi városkák – ezek a témák bomlanak ki azután páratlan gazdagságban 1908, az ösztöndíj elnyerése után, azokban az években, amelyekben anyagi gondjai csökkentek egy időre. Régi instrumentumon játszó hölgy, A mulatt férfi és a szoborfehér nő, A hídon furcsa, tarka csapat ment keresztül – főművek sora született akkoriban, de akkor készült a Golgota, az Elmúlás is, mintha csak megérezte volna a művész a közelgő világkatasztrófát és saját tragédiáját.
Barátjánál, Silvio Sartori festőnél vendégeskedett Velencében, amikor az első világháború kitört. Betegesen rettegett, hogy behívják katonának, rémképeket látott, paranoiás rohamokat kapott. Előbb Velencében került kórházba, majd 1915 tavaszától itthon kezelték. Úgy tűnt, talpra állhat, hiszen az Ópiumszívó álma, a Rózsalovag, a Velencei lány, a Guerra ezekben az években született, kiállított Kassák Lajos művészcsoportjával. 1919 júliusában azonban újra visszakerült a Moravcsik-klinikára, s ekkor, ahogyan azt már egyik 1916–18-as, alig értelmezhető műve, a Fellázadt játékszerek sejttette, művészi pályája végképp lezárult.
(Gulácsy Lajos életmű-kiállítása július 20-ig, KOGART Ház, Budapest VI., Andrássy út 112.)
Itt az időpont: ekkor találkozik Trump Putyinnal
