Tulajdonképpen miről szól a melegfelvonulás? Mi ezzel a valódi céljuk? – kérdeztük Pénzes Judittól, a hét végi leszbikus-, meleg-, biszexuális- és transzneműfesztivál szervezőjétől.
– Egyrészt a megemlékezés. New York-ban 1969. július 27-én rendőrök támadtak egy homoszexuális közösségre. Ennek emlékére közel száz országban tartunk felvonulásokat. A figyelemfelkeltés is célunk. Szeretnénk ugyanolyan jogokat, mint a heteroszexuálisok. Miért ne fogadhatnánk örökbe gyermeket, miért van elzárva előlünk a mesterséges megtermékenyítés útja?
– Túl azon, hogy ezekben a kérdésekben nem akarok most vitázni, azt azért leszögezhetjük: a melegfelvonulás erőteljes nemiséget hangsúlyozó tartalma nemcsak a hozzám hasonló heteroszexuálisok, hanem a homoszexuálisok jó részének ellenállását is kiváltja. Az én életemnek sokkal fontosabb része a szexuális beállítottságom és a testi kapcsolat, mintsem hogy azzal kérkedjek.
– Melegnek lenni nem arról szól, hogy csak a szex számít. A mi életünk, akárcsak az öné, a boldogságról, szerelemről szól.
– A felvonulásaikon nem ezt látjuk. Nemi aktust imitáló „táncok”, az intim testrészeket láttató „ruhák”; egyáltalán nem úgy tűnik, mintha el akarnák magukat fogadtatni a társadalommal. Az obszcén, közerkölcsöt és közszemérmet sértő felvonulás volna a melegbüszkeség?
– Nem jó szó az, hogy büszkeség. Erre rájöttünk, ezért is változtattunk rajta. Idén már melegméltóságról beszélünk. Azt szeretnénk, hogy méltóságunk lehessen, a büszkeség sokakban visszatetszést kelt.
– Egyetértek. De ha már a méltóság-büszkeség kérdésénél tartunk: bárminek hívják is, a Biblia és a kereszténység meggyalázása, amint az tavaly tapasztalható volt, elfogadhatatlan. Ez miért tartozik hozzá ahhoz, hogy valaki meleg? És egy fesztiválon hogyan tűrhető el? Elég sok embert sikerült ezzel megsérteni.
– Szeretném, hogy ilyen ne fordulhasson elő, hiszen nem várhatom el valakitől, hogy tiszteletben tartson, ha én nem tartom tiszteletben. Személy szerint az obszcén viselkedést, a polgárpukkasztást, a botránykeltést elítélem. A gyülekező során ezt el fogjuk mondani, és az elhangzó beszédekben is felhívjuk erre a figyelmet. De ha valaki ilyet tesz, azt nem fogom és nem is akarom lerángatni a kamionról.
– Akkor ne nagyon csodálkozzanak azon, hogy óriási társadalmi ellenállásba ütközik az akciójuk. A többség azt is elítéli, ha különneműek imitálnak párzást nagy nyilvánosság előtt.
– Nézze csak meg a Budapest-parádét, ott ez történt, mégsem váltott ki ellenállást.
– Már hogyne váltott volna ki ellenállást, és nem csak a Magyar Nemzetben. Mellesleg a Budapest-parádét idén már második éve nem rendezik meg. A társadalom pedig olyan toleráns, hogy senkinek a magánéletébe nem szól bele. A hálószobában mindenki azt csinál, amit akar, azzal és úgy, ahogyan akarja. Azt viszont nehezen viseli a többség, amikor a hálószobatitkait viszi ki bárki az utcára.
– Ha valakik egy éven át erre a napra készülnek, sajnos kiküszöbölhetetlen, hogy egy-egy résztvevő elveszítse a mértéket. Ismétlem: ezt sajnálom, nem helyeslem, de nem tudok és nem is akarok ellene tenni.
– Azt nem tartja visszataszítónak, hogy kisgyermekekkel reklámozták a fesztivált?
– A családot helyeztük a középpontba, annak pedig a gyermek fontos része.
– Tényleg. Csakhogy a gyermek a heteroszexuális kapcsolat gyümölcse.
– De még lehet homoszexuális, nem?
A Fradi-védő típushibájáért a BL-ben nem járt büntető, Szoboszlaival is történt hasonló + videó
