Szántód és Balatonföldvár határában, a Forrás-Beatrix Galériában Kratochwill Mimi művészettörténész nyitotta meg Angyal Júlia festő és grafikusművész Mátyás és Beatrix öröksége című tárlatát, amelyet Sereg Adrienne, a földvári galéria művészeti vezetője komponált össze. A művésznő olaj-vászon technikával örökítette meg Hunyadi Mátyást, utolsó szakrális királyunkat és feleségét, Beatrixot, akit szakrális királyné lévén megillet a koronán kívül a glória is. Akár Szűz Máriát, kinek kegyelmébe Szent István ajánlotta Magyarországot. A barna, zöld, sárga olaj-vászon sorozatok viszszatérő motívuma a holló, a Hunyadi család szent címermadara, az angyalszárnyakat növesztő oroszlán, a megszentelt gyűrű és a magyarság fölvirágzásának reményét jelképező tulipán, valamint a Corvinákból kölcsönzött számos, dekoratívan kidolgozott motívum. A nonfiguratív fantáziaképek vezérmotívuma a fény napsárgája, az örvény vöröse. Angyal Júlia képeinek senkivel össze nem téveszthető jellegzetessége a váratlan helyeken, de szinte minden képén felbukkanó fehér folt, a tisztaság iránti sóvárgás, az angyalok igézete megjelenítőjeként. A festőnő augusztus 21-ig látható harminckét képe harmonikusan valósítja meg a tradicionalizmus és a formamegújító modernitás egységét.
Kratochwill Mimi bevezetőjében elmondta: azért tartja irigylésre méltónak a művésznőt, mert könnyed, elegáns vonalvezetéssel képes súlyos gondolatokat és érzelmeket, a láthatót és a köznapi szem számára láthatatlant is érzékletesen megjeleníteni. Nemhiába írta Szakonyi Károly Kossuth-díjas író Angyal Júlia-esszéjében, hogy a művésznő sokkal inkább költő, mint festő, aki történetesen toll helyett ecsettel képes elbűvölni közönségét.
origo.hu
Kihúzták az ötös lottót
