Legújabb műve a Ghymes együttes zenéjére készül. A Benyovszky című táncjátékot azonban nemcsak koreografálja, hanem rendezi is. Miért éppen Benyovszky életútjára esett a választásuk?
– A szegedi nemzetközi néptáncfesztiválra mindig keressük azokat a témákat, amelyekkel egyszerre vihetünk fel sok nemzetiséget a színpadra, és Benyovszky története erre kiválóan alkalmas.
– Először dolgozik a Ghymessel?
– Húsz éve egy workshopon tanítottunk együtt, de még nem koreografáltam a zenéjükre. Úgy érzem, nagyon újszerű, lendületes zene és szöveg született, jól esik rá dolgozni. Egy éve foglalkozom a témával, a feleségemmel, Vincze Zsuzsával készítettük a darab forgatókönyvét, rengeteg szakirodalmat átolvasva, rendszeresen egyeztettünk, hova milyen zene lenne jó. Egy nagy hajót álmodtam a színpadra. A Benyovszky hármas szereposztásban megy majd, Rátóti Zoltán fönt a hajón a nézőt vezetve meséli az emlékeit, mint aki a naplóját írja, a Ghymes szintén a hajón muzsikál, időnként kifejezetten személyes hangon, lent a színpadon pedig Fitos Dezső, a Honvéd Táncszínház Harangozó-díjas szólótáncosa alakítja Benyovszkyt. Az egyes népeket – lengyelek, szlovákok, kozákok, oroszok, japánok, madagaszkáriak – a külföldi táncosokkal közösen idézzük meg.
– Mennyi ideje jut a színpadi munkára?
– Egy hét. Szegeden mindig ez a kihívás. Nagy gyakorlat, jól előkészített munka és sok improvizáció kell hozzá. 150-200 ember lesz a színpadon a nagy finálékban, fele magyar, fele külföldi.
– Most kétszer is bemutatják, de vajon lesz-e utóélete?
– A Duna TV felveszi, a többit nehéz megjósolni, hiszen a nemzetközi csoportok hazamennek, és ebben a felállásban lehetetlen őket újra összehozni. Persze, ha erre igény van, a saját táncosaimmal is meg tudom csinálni.
– Megkapta a Honvéd Táncszínház művészeti vezetői kinevezését, ezzel biztossá vált a pozíciója annál az együttesnél, amelyhez a Budapest Táncegyüttest csatolták.
– Nagy a felelősség, mert ma ez az ország legnagyobb hivatásos táncegyüttese: 24 párral dolgozunk. Tizenhét éve irányítom a Budapest Táncegyüttest, és Novák Ferenc „Tata” nyugdíjba vonulása óta, mintegy két éve a Honvéd Együttest is. A két együttes Honvéd Táncszínház néven fut, de gyakorlatilag két különálló karként működnek, és önálló repertoárt visznek. Szeretném, ha ez így is maradhatna, hogy ne essen szét az a művészi munka, ami a két együttest jellemezte. A volt Budapest Táncegyüttesben nagy szerepe van az autentikának, a Honvéd Táncszínház pedig Novák Ferenc és Foltin Jolán szellemi örökségét ápolja, és jó lenne, ha ez megmaradhatna az ő műhelyüknek. Nem akarom elfoglalni azt a helyet az együttesben, és még nem érzem aktuálisnak, hogy mindent az én művészi munkám fedjen le. Szeretnék nyitni. Olyan előadásokat tervezünk, amelyek a fiatal koreográfusoknak is lehetőséget adnak és a tánc kapcsolódási pontjait mutatják be. Fontos, hogy Hollerung Gáborral és a Dohnányi-zenekarral dolgozunk. Így lehetőségünk van más jellegű feladatokra: Bartók- és Kodály-művekre is készíthettem koreográfiákat.
– Tavaly, amikor bemutatkoztak a sajtónak az új arculattal, kissé sokkolták a néptánc rajongóit, hiszen az autentikus anyag, az önök igazi erőssége jóformán meg sem jelent a műsorban.
– Nagyon fontosnak tartom, hogy legyen szabadsága a táncegyüttesnek, saját repertoárjából válogathasson és saját útját járhassa az autentikus anyagtól egészen az elvont táncszínházi műsorokig. Természetesen a Dohnányi-zenekarral is együttműködünk, ez a kapcsolat hasznos lehet a repertoárépítésben és a marketingben, de egy együttest nem pusztán a nagy produkciók tartanak el, hanem a mindennapi, sziszifuszi, verejtékes munka. A mi munkánk alapja a Kárpát-medencei autentikus népművészet. Ez egy táncegyüttes, nem pedig musicalt vagy show-műsorokat táncoló csoport. Meg szeretném tartani a gyökereket, és ha probléma lenne is eladni egy autentikus műsort, akkor is arra szeretném fordítani az energiáinkat, hogy mutassuk meg a világnak, hiszen erre igenis szükség van.
origo.hu
Holnap jön az igazi tél!
