A Nyugat-legenda és Szolzsenyicin

Száz éve jelent meg a legendás Nyugat című folyóirat első száma. Sokan, sokféleképpen emlékeznek a lapra, az viszont vitathatatlan, amit a PoLíSz című irodalmi folyóirat szeptemberi számának megemlékezésében is ovashatunk, amely szerint a Nyugat megkerülhetetlen fogalommá vált. Csak megerősíthetjük L. Tábori Kálmán cikkének gondolatait: a Nyugat novellarovatának szerkesztője, Osvát Ernő felfedezésre, a fiatal tehetségek pártolására kész szellemisége áthatotta annak minden sorát, annak dacára, hogy ő maga soha egyetlen sort nem írt a saját folyóiratába. A PoLíSz szerkesztősége úgy döntött, hogy azzal ünnepli méltóképpen a legendás Nyugatot és úgy idézi meg Osvát sziporkázó ötleteit, hogy folytatja a lap és a szerkesztő szellemiségét. Novellapályázatot hirdettek meg a százéves Nyugat emlékére, a beérkező munkákat Elmer István, Kipke Tamás, Szappanos Gábor írók és Turcsány Péter költő-főszerkesztő bírálták el. A sok izgalmas témát felvillantó munka közül azon művek alkotói kapták meg a fő díjakat, akik ki tudtak lépni saját privát fájdalmaik köréből, nevezetesen Jakab-Köves Gyopárka Fizetésnap, Kapitány Máté Szemben a sárkány, valamint Rab István Az élet rendje című elbeszélései. A győztesek és a dicséretben részesült fiatalok műveit már most olvashatjuk a lapban.
Szolzsenyicin halálának híre nemrégiben az egész világ közvéleményét megrázta. Nem kevés indulatot korbácsoltak fel a magyarországi írások és szóbeli nyilatkozatok kis részében felbukkanó igaztalan vádak. Madarász Imre irodalomtörténész-professzor elegánsan, finom áttételeken át reflektált ezekre az elhamarkodott gondolatokra. A Vátesz halála és halhatatlansága című jegyzetében imigyen értékeli a XX. század meghatározó alkotóját: „Ízig-vérig a szörnyű XX. század fia, krónikása és bírálója volt, mégis, bizonyos értelemben az utolsó XIX. századi vátesz, küldetéses írástudó távozott vele: népe erkölcsi nevelője, vezetője, szószólója. Nobel-díjazásakor nem alaptalanul hasonlították Dosztojevszkijhez, Tolsztojhoz. E korszerűtlenségében rejlik időszerűsége és időtlen értéke.”