Elvtársias hadgyakorlat

Elvtársias légkörben zajlott az ország legnagyobb éves hadgyakorlataként számon tartott Bevetési irány 2008 nevű rendezvény záróbemutatója Hajmáskéren. Megjelent Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, Szekeres Imre honvédelmi miniszter és a Magyar Honvédség vezérkara is, köztük jó néhány olyan főtiszttel, akik már a Kádár-rendszerben is levezényeltek egy-két hadgyakorlatot. Talán ennek is köszönhető, hogy Havril András vezérkari főnök elszólta magát, és a Varsói Szerződés időszakából megszokott barátság hadgyakorlatnak nevezte az idei katonai felkészülést.
Gyurcsány Ferenctől egyébként a bemutatón részt vevő magyar lövészzászlóalj megtudhatta, hogy „bár a pénznek számtalan helye lenne”, a Magyar Honvédség jövőre hét százalékkal több költségvetési forrással számolhat, mint az idén. Információink szerint ezt a költségvetési többletet – amellyel még mindig nem érjük el a NATO-ban kívánatos 2 százalékos GDP-részesedést – a tárca főként a szerződéses katonák életkörülményeinek javítására költené, illetve megemelné a misszióban szolgálók járandóságát is tíz százalékkal. Ez azért is fontos lenne, mert jelenleg még azt a hét szárazföldi zászlóaljat sem vagyunk képesek teljesen feltölteni, amelyre harci helyzetben szükség lenne az ország védelméhez.
Mindezek ellenére meggyőző hadibemutatót szerveztek meg a kormánydelegáció és a sajtó számára. A gyakorlaton részt vettek Gripen vadászgépek, amelyek bombavetést szimuláltak, illetve felvonult a honvédség maradék eszközállománya is, négy Mi–24-es harci helikopter, harckocsik és egyéb tüzérségi eszközök.
A gyakorlaton egyébként, amely közel egy hónapig tartott, 1914 katona vett részt, a felkészülés 530 millió forintba került. Volt értelme azonban a kiképzésnek, hiszen – mint Tömböl László összhaderőnemi parancsnoktól megtudtuk – a katonák nagy része az alakulatainál többnyire csak szimulációs gyakorlatokon vehet részt a forráshiány miatt. Érdekes tanulságokkal szolgált a Hajmáskéren berendezett katonaieszköz-bemutató is. A miniszterelnök megnézhette például azt a két helikoptert, amelyet százmilliókért sikerült korszerűsíteni a rokonságával egykor kapcsolatban álló Dési János vállalkozó cégének közvetítésével. Láthattunk olyan új Mercedes terepjárókat is, amelyek nem rendelkeznek páncélvédettséggel, a felszerelésükhöz vásárolt norvég rádiók pedig csak amerikai berendezésekkel együtt alkalmasak a megfelelő kommunikációra. Még szerencse, hogy Szekeres Imre hajmáskéri beszédében mindezek dacára azt állította, a magyar katonák készek és képesek is a feladataik végrehajtására.