Ceglédi intés Dávid Ibolya pártelnöknek

Nem hiszem, hogy a magyar politikai életben a rendszerváltozás óta volt és van még két olyan politikus, akik annyira ragaszkodtak volna a hatalomhoz, mint Gyurcsány Ferenc és Dávid Ibolya. Gyurcsány Ferenc pályafutása a kezdettől a jelenig egyértelműen baloldali, ezt tudjuk. Tőle lemondást várni: utópia.
Dávid Ibolya – 1990-es színre lépése óta – olyan politikai pályát futott be, és abban olyan magatartást tanúsított, amelyre a legenyhébb jelzők ezek lehetnek: képmutató, gyűlölködő, a keresztény-konzervatív eszmét eláruló.
Mert mit mondhatunk arról a politikusról, aki a rendszerváltó, Antall József vezette MDF több meghatározó és alapító tagjának törvénytelen eszközökkel való eltávolításához az MDF elnökeként asszisztált Herényi Károlynak? Mit mondhatunk arról a politikusról, aki négy évig az Orbán-kormány igazságügy-minisztere volt, aztán az MSZP hatalomra kerültével Orbánnak, a Fidesznek és volt kormányának a legkövetkezetesebb, legádázabb támadója lett? Mit mondhatunk egy olyan jogászról, egy volt igazságügy-miniszterről, aki – mint néhány évvel ezelőtt – nem hiteles adatokra, hanem egy sajtótermékre hivatkozva konstruált támadást a közpénzek elherdálásával harminc százalékban „vétkes” Fidesz és hetven százalékban felelős MSZP ellen? Mit mondhatunk arról a politikusról, aki magát keresztény-konzervatívnak vallja, ugyanakkor nála gyűlölködőbb, elsősorban Orbánt arcátlanabbul támadó politikus alig van a közéletben. Még a baloldalon sem.
Miért nem mondott le Dávid Ibolya a miniszteri bársonyszékről a polgári kormány idején, ha neki Orbán Viktor annyira ellenszenves?
Dávid Ibolya eközben mindenre képes volt: lepaktált a nem éppen konzervatív elveket valló Schmuck Andor vezette Tisztelet Társaságával, csak hogy szavazatokat nyerjen. Frontális támadást indított az MDF fiatal alelnöke, Almássy Kornél ellen, hogy aztán frakcióból való kizárásával egy botrányhős politikussal töltsék fel a magát konzervatívnak hirdető MDF-frakciót. A magyar közvélemény döntő többségének és az MDF tagságának elege van Dávid Ibolya szerepléséből, öncélú, hatalmaskodó, hamis elveket valló magatartásából. Elegünk van az elnök asszony jobboldalt megosztani akaró hintázásából. Nekünk nem a Dávid Ibolya hirdette „Normális Magyarország”-os elvek kellenek, hanem egy tényleg normális Magyarország! Olyan Magyarország, ahol nem a hátbatámadás a módi.
Magam 72 éves vagyok. Aktív, 35 éves közigazgatási jogászi pályám alatt sem voltam párttag. Nyugdíjas polgármesterként 1998-ban léptem be életemben először (és utoljára) pártba, az MDF ceglédi szervezetébe. Akkor még hittem a párt meghirdetett elveiben. Tévedtem. Errare humanum est. És talán nem későn: 2008 januárjában kiléptem a pártból. De ezt megelőzően és később: nem csak én. A ceglédi szervezet, amelynek létszáma tíz éve 80-90 körül volt, ma 15-17 főt számlál.
A 2010-es választások után már nem lesz MDF-es országgyűlési képviselő a parlamentben. És egyedül ez az, amit megköszönhetünk majd Dávid Ibolyának.
Dr. Illanicz György
jogász, Cegléd