Ferik

Egészen meg vagyok zavarodva. Nem elég az egyre mélyülő krízis, hogy a Gyurcsány-kormány fergeteges válságkezelő tevékenysége ellenére naponta újabb hitelminősítő intézetek rontják le Magyarország besorolási osztályzatait – most a bíróságon még az is kiderült, hogy egy Zuschlag János nevezetű ifjúszocialista a markában tartotta az egész rendőrséget. Tudjuk: jó nagy marok, enyves marok ez – de hogy egy egész rendőrség elférjen benne? Valljuk be: ezt azért nem gondoltuk volna.
A maffiásodásnak ezen a fázisán Olaszország például már réges-régen átesett, és Oroszország is túl van a nehezén. Mindkét említett államban valószínűsíthető volt ez a „marokban tartás” – s azok a nyomozó ügyészek, akik mégis kitüremkedtek ebből az otthonos marokból, könnyen összetalálkozhattak egy eltévedt golyóval vagy egy ottfelejtett pokolgéppel. Aligha vagyok egyedül vele, ha azt gondolom: nem mindennapi civil kurázsi szükségeltetik ahhoz például Kecskeméten sem, hogy valaki az alkotmánynak és a hatályos törvényeknek megfelelően ügyészkedjen.
Valaha John Fitzgerald Kennedyt a hivatalos verzió szerint egy magányos merénylő tette el láb alól, s még véletlenül sem volt hozzá köze a CIA-nek vagy egyéb konkurens hatalmi erőcsoportnak. Mindinkább ez a hihetetlen modell kezd kirajzolódni a Zuschlag-ügyben is. Zuschlag a balmédia szerint magányos csaló és sikkasztó – a perben előkerülő Feri meg afféle fiktív, kitalált szereplő, a lefülelt szervezett bűnözés túlmozgásos agytevékenységének felhabosított terméke. Ha más elkötelezett tényfeltáró orgánumokat nem is, de a Magyar Nemzetet izgatta a rejtélyes Feri kiléte, aki a zuschlagi vasmarok gazdája, s odacsap vele, „ahova köll”. Juhász Ferenc jelentette, hogy neki ugyan nincs négymilliárdja. Baja Ferenc is szabadkozott. Kizárásos alapon – akinek viszont van négymilliárdja – maradt Gyurcsány Ferenc. Gyurcsány – akkor Gyurcsányi művésznéven – már a sikeresen elbagatellizált brókerügyben is előkerült. A Zuschlag-ügy komikus mozzanataitól eltekintve szereplése itt is kifejezetten tragikus: a józan logika szabályai szerint a Magyar Köztársaságnak pillanatnyilag egy hamisítatlan keresztapa a miniszterelnöke. Ez pedig nem jelent egyebet, mint hogy maffiaellenes törvény helyett sokkal indokoltabb volna MSZP-ellenes törvényt hozni. Feltéve persze, ha a jobb sorsra érdemes szocialisták sebesen meg nem válnak elkeresztapásodott elnöküktől. Ellenkező esetben a soron következő kongresszusukon átkeresztelhetik magukat Magyar Szervezett Pénzlenyúlóknak.
A Ferik országában egy ilyen bagatell fejlemény, hogy a közpénzek fiktív szervezeteken keresztüli ellopása kormányfői jóváhagyással, sőt talán kormányfői utasításra történik, immár nem éri el a „véleményformáló elit” magasságos ingerküszöbét. Nem éri el például az SZDSZ-ét sem, amely a minap huszadik szülinapját ünnepelgette ahelyett, hogy a valódi ellenzékkel összefogva elzavarná már végre az országot garantáltan az államcsődbe kormányzó Feri keresztapát. A „véleményformáló elit” kilóra meg van véve; az SZDSZ legalább megkéri az árát: ők mázsára. A Fővárosi Gázművek elkótyavetyélése óta például Demszky Gábor is fellélegezhet (meg is tapsolta a döntést): lesz mit a kecsketejbe aprítania adriai birtokán, miközben írja majd színigaz emlékiratait Budapest felvirágoztatásáról. Jut eszembe, mindmáig arról sincs pontos információnk: mire gondolhatott Medgyessy Péter exkormányfő, amikor azt találta nyilatkozni, hogy „az SZDSZ tele van korrupciós ügyekkel”.
Ez egy ilyen faramuci ország: semmit sem tudunk biztosan, de mindent hajszálpontosan sejtünk. Egyedül az maradt homályban, hogy melyik Feriről nevezték el Ferihegyet.