János a dzsungelből

Erősödik a létért való küzdelem. Persze, kinek-kinek más jelenti a létet: az egyiknek a napi betevő, a másiknak az új terepjáró. A státus, és vele a szimbólum. Nagyon kell kapaszkodni, minden módszert kipróbálni, hiszen egyre bizonyosabb, hogy a tisztesség sikerrel nem kecsegtet. Mert az emberek többsége most már tényleg azt vallja, gátlástalanság nélkül nem lehet érvényesülni. Sőt lassan talpon maradni sem.

Frei Tamás elviszi a dzsungelbe Fiala Jánost. A fejükre esett celebeknek felajánlott összeg nyolc számjegyű. Hányan vannak ma Magyarországon, akik nemet mondanának egy ilyen ajánlatra? Elutazhatnak Afrikába, és még egy kalap pénzt is kapnak. Ezt a dolgot szépen fel kell vállalni, nem kell finnyogni, nem kell a szemünket forgatni, és nem kell eljátszani, hogy nem a pénzért megyünk, hanem mert meg akarjuk forgatni a celebvilágot, és megmutatni, hogy a kereskedelmi televíziózás űzhető tisztességesen is. Fiala János Afrikába való indulása előtt heteken keresztül három dolgot sulykolt Kelj fel, Jancsi! című, elhíresült reggeli műsorában a Pont FM-en: megjelent a könyve, televíziós sztár lesz, és ő mindezt nem azért csinálja.
Pedig dehogynem! Horváth Ágnes vagy Kozsó mellett nem lehet értelmiségit játszani, ezt megtanulta Győzikétől Sebeők János is, pedig róla azután tényleg mindenki elhiszi, hogy nem pénzért lépett be a nagy testvér világába. Ott és akkor nyilvánvalóvá vált, hogy nincs kereskedelmiműsor-jobbító esély, mert azon nincs mit jobbítani. A fekáliát sem érdemes lefújni dezodorral. És ettől kezdve Fiala minden magyarázata egyszerű reklám. A furcsa azt, hogy ezt a nyilvánvaló tényt a hallgatói mennyire nem érzékelték. Milyen mélyen el vannak már kábítva. Megkérdezik, tud-e főzni. Fiala mondja: nem. És nem kérdezik, mi a fenét keres akkor egy főzőműsorban? Mondhatná persze erre: pénzt.
Nincs már határ reklám és információ között. Évekkel ezelőtt még sikkantgattak a műsorvezetők, hogy „Ki nem mondja a termék nevét, mert megbüntet a médiahatóság!”, ma meg közpénzen nyíltan magánvállalkozásokat reklámoz a Nap-kelte, és úgy nevezik, hogy interjú. Senkinek nem jut eszébe sem a jó erkölcsöt, sem a tisztességet számon kérni a bulváron. Az emberek rutinosan tudják, hogy ha Győzike a Blikk címlapján válik, azt jelenti, indul a show-ja. Ha Kelemen Annának harap a kutyája, akkor Havas Henrik új könyvet írt. Olvasunk a sorok között. És ilyenkor, amikor már esély sincs szétszálazni, mi igaz és mi nem, akkor ne mondja senki, hogy azért lép be a bulvárvilágba, hogy megmutassa.
Nagy kár mindazokért az értékes, tehetséges emberekért, akiket megevett a nagy testvér. Vajon ha Fiala visszatér a dzsungelből, ki hiszi el neki, hogy mindaz, ami ott volt, az is a világ jobbá tételéért történt? Ha visszatér, akkor már mondhatják neki a hallgatói a potenciareklámmal: Kelj fel, János! De ez így, ezzel a szlogennel együtt már egy másik történet.
(Kelj fel, Jancsi, Pont FM 88.8.)