Kulcsszerepben a regionális fejlesztési és képzési bizottságok

Az idén januártól jelentős szakmai hatáskörrel bővült a regionális fejlesztési és képzési bizottságok (RFKB) hatásköre, egyebek között összehangolja és meghatározza a régió szakképzés-fejlesztési irányait és arányait, részt vesz az iskolarendszerű képzés programjainak kidolgozásában, pályázatainak lebonyolításában. A bizottságban a keresletvezérelt szakképzés rendszerének kialakulása érdekében a szakképzés minden területének szereplői és érintettjei képviseltetik magukat. Bihall Tamással, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Oktatási és Szakképzési Kollégiumának elnökével arról beszélgettünk, hogyan működnek és milyen célokat követnek az RFKB-k.


– Miben különböznek a jelenlegi regionális fejlesztési és képzési bizottságok a korábbiaktól?
– A 2007-ben elfogadott törvénymódosítások, amelyek az idén léptek életbe és a szakképzési, a közoktatási, valamint a szakképzési hozzájárulásról szóló jogszabályt érintették, két fontos, Magyarországon példaértékű jogosítvánnyal ruházták fel az RFKB-kat. Egyrészt teljes joggal dönthetnek a decentralizált szakképzési forrásokról, másrészt az idei évtől e testületek határozzák meg az adott régióban a beiskolázás szerkezetének arányát és irányát, vagyis tőlük függ, milyen szakmákat és milyen létszámban képeznek a régió szakképző intézményei. A testület kulcsszereplővé vált a régiók szakképzési struktúrájának átalakításában. A cél a keresletorientált és a munkaerő-piaci igényeknek megfelelő szakképzés megvalósítása. Ehhez a testület erős jogosítványokat kapott, a pénzügyi rendszert is maga mögött tudhatja, nem juthat forrásokhoz az az intézmény, amely nem veti alá magát az RFKB döntéseinek, ellenkező esetben kizárja magát még az uniós támogatásokból is.

– Mekkora összeg felett diszponálnak az RFKB-k? Mennyi pénzt jelent a decentralizált állami forrás régiónként?
– Régiónként átlagosan egymilliárd forint körüli összeg, ami a bizottságok döntése alapján a szakképzési rendszer fejlesztésére fordítható. Régiónként természetesen vannak eltérések, a nagyobb – mint például az Észak-Magyarországi – régiókban meghaladja az egymilliárd forintot, a kisebbekben – például Közép-Magyarországi régióban – 800-900 millió forint, összességében tehát hétmilliárd forint áll rendelkezésre.

– Hogyan jut érvényre a szakképzés keresletvezéreltségének elve a bizottság megváltozott összetételében?
– Mindenekelőtt úgy, hogy a 26 tagú RFKB-k társelnökét kötelezően a területi kamarák adják. A testület 17 tagja munkaügyi szereplő, két kamara, kilenc munkaadó és hat munkavállalói képviselet (az OÉT két oldalával megegyező szervezetek). Mindez kifejezi, hogy a munkaerőpiac minden eddiginél nagy hangsúlyt kapott, de konszenzus alapján kell a döntéseket meghozni, sokfajta érdeket kell harmonizálni, hogy a gazdaság, a képzők, a fenntartók szempontjai éppen úgy megjelenjenek, mint a szülőké és a gyermekeké is.

– Hol tart az új rendszer felépítése?
– Lehetőséget kaptunk 2008-ban egy előkészítő projekt megvalósítására, amelyet a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Tanács 900 millió forinttal támogatott. A projektben – amelynek gesztora a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara volt – meg tudtuk teremteni az RFKB-kban a munkaadói és munkavállaló érdekképviseletek, a kamarák részvételének tárgyi és személyi feltételeit. Ezenkívül az MKIK GVI közreműködésével 12 ezer cég megkérdezésével felmérést végeztünk, és ennek alapján elkészült az ország szakmatérképe. A szakmákat térség, sőt kistérség szerint négy kategóriába soroltuk, minden régióban 28 fórumot tartottak meg a projekt keretében, és szakmánként összegyűjtötték a helyi vállalkozók, érdekeltek véleményét, figyelembe vettük a készülő nagy beruházásokat és az egyéb, a szakmaválasztást befolyásoló szempontokat is.

– Mikorra várható, hogy a szakképzés szerkezeti átalakításának, a regionális fejlesztési és képzési bizottságok tevékenységének látszanak az eredményei?
– Minimum három-öt év.
(x)