Vegyes vágott

Írek
A Szigetben ritkán ülnek fel a bárszékre, ezért is tűnt fel a két férfi. Amikor elmentem mellettük, angol beszéd ütötte meg a fülemet, nékem kedves tájszólásban. Mikor már majd mindenki elment, Olivér, aki azóta már Skóciában próbálkozik az élet nevű tantárggyal, megkérdezte őket, hová valók. Írek, mondták ők. Akkor már tisztán lehetett hallani, főleg az egyik beszédéből, aki északír volt. A kelta tigris szerintük azért ugrott akkorát (mínusz húsz százalékról plusz harmincötre az átlagos európai GDP fölött), mert Paddy nem a kocsmába ment, meg krumplit kapálni, hanem szoftverprogramozó vagy biokémikus lett.
Az ír csoda? Hát annak vége, mondta az egyik úr. Ne utánozzuk őket, mert elszabadultak az árak is, és az ingatlanbuborék náluk nagyot pukkant. Azóta csönd van. Azért az a hatvanmillió ír származású ember a világon, a fele amerikai!, mondtam én. Hát persze, mondták ők, de nekik is kevesebb pénzük van az óhazába invesztálni, de még turistáskodni is.
Ezután kölcsönös meghívások történtek italfronton, és abbahagytuk a munkanélküliek számlálását.
Megkérdezték, kik ezek az urak itt körben a sörző falain. Mi elmagyaráztuk nekik Nellyvel az aradi tizenhármak történetét, újabb kör, és akkor jöttek ők az ő mártírjaikkal.
Írország saját sikereinek az áldozata, mondták búcsúzóul, de a Guinness még mindig jó. (Nem állom meg, hogy ne jegyezzem meg: a legszebben az írek mondanak jó reggelt. A délelőtt csúcsát neked, köszön az egyik. A nap többi részét meg neked, felel a másik.)
Alabama Obama
Hát még ha Alabamában születik, és úgy is hívják! De a Barackkal is győzött. Nem tudom, én érzek csak így: de vele egy megifjodott, erős és gondoskodó Amerika jön. Bozótirtó Áldás lett volna a neve az új elnöknek. Aki azt kéri a népétől: magatokban és a tieitekben bízzatok.
Czigány Lóránt eltávozott
Hetvenhárom éves korában elment a magyar irodalom angol nyelvű istápolója (a magyar irodalom történetét ő írta meg angolul), valamint az emigráns irodalom itthoni propagálója. A British Museum könyvtárszobája előtt találkoztunk legelőször, amikor ösztöndíjjal Londonban voltam.
Erős dohányos volt már akkor is. Aztán Szegeden találkoztunk, eljött hozzánk a Tündér utcába megköszönni az ajándékot, amellyel megleptem. Amikor a Por megjelent, meghívott magukhoz, és egy estre a londoni Szepsi Csombor Márton Körbe. Meglepetésemre egy tűt nem lehetett leejteni. Mindig megkérdeztem: még egy címszót? Igen, mondták. Csak olvastam, olvastam, s végül nem maradt idő a kérdésekre.
Az is baj volt, hogy nappal az exfeleségemet kellett kísérgetnem Londonban, így aztán nem tudtam éjjel fennmaradni, pedig Lóri ilyenkor volt elemében. Így aztán kedvetlen kísérő voltam nappal és szökött vitapartner éjszaka. Imádtam, ahogy a felspécizett motorú bogárhátújával lehagyta a nagy márkás kocsikat. Ebben benne volt Lóri humora is. El ne feledjem: egyetemista nemzetőr volt ötvenhatban Szegeden. Hiányozni fog rekedtes hangja, ahogy rágyújtott, ahogy leszúrta az embert. Például amikor a repülőn felejtettem az újságot az új központi bizottság tagnévsorával. Évekkel előre megírta volt, és leadta a The Timesban Kádár nekrológját. Egy egész magatartásforma, egy emigráns nemzedék szállt Lórival a sírba.
Célhiány
Félő, hogy a kitűzött célhiány nehezen lesz tartható, mondja egy bankvezér. Tehát a hiány már cél lett. Pedig amúgy volna miből nyereséget is képezni. Például ahogy egy szó nélkül lekapnak egy komoly összeget az ember számlájáról. Régen szóltak előtte, valahogy úribb volt a stílus. Nekem a hiány nem a célom. Mert akkor miből fizetnék adót például, pedánsan, mint egy kishivatalnok? Mert a könyvelőm megmondta, hogy ez valami régi ügy volt, még az előző életemből, amikor még Fogascombú Ripacsosfürkész voltam (Odontolocon). De hát túlfizetésem van egy csomó!, mondok. Úgy vannak vele, hogy az a pénz már bent van, mondta az az ember, akinek kétszer is benne van a foglalkozásában a lényeg. Ő az adótanácsadóm.
Ecetfa, eperfa
Mielőtt A.-val elköltöztünk Újlipóciából, kivágták a kert gyönyörűséges díszét, egy ecetfát. Na nem tövig, úgy három méter magasságban. Talán hogy ne fájjon annyira a búcsú. Anyukám (aki megtiltotta, hogy róla írjak) elment megnézni a régi tanyáját, ahol egy akkora eperfa volt, hogy ketten nem értük át. Mondjam tovább?…
Kreatív környék
A. visszaköltözött gyermekkora színhelyére, a Józsefvárosba. A múltkor Kőmíves Andriska és a gyermeket váró felesége, bizonyos Sárkány volt a vendégünk. Elugrottunk még előtte ásványvízért. A postaládán mit látok?
MINDENKI RELATÍV.
Odébb, egy sarkon:
? igen
? nem
Nem pipáltam ki egyiket sem.
Martonlaci
Amerikában professzorkodó barátom kislánya teljesen ártatlanul és félelemből azt vallotta, hogy ivott. (Életében összesen nem ivott meg egy üveg sört.) Egy részegen érkező srácot elküldtek a buliból, akit elkaptak a yardok. Kérdezték, honnan jött. Megmondta. Bár nem volt házkutatási parancsuk, a röndérek bementek a lakásba, kinyitották a jeges ajtaját: ott voltak a szülők megbontott italai. Ők persze nem voltak otthon. A rend őrei azt mondták, jó, ha hitt bevallják, hogy ittak, mert odabenn már más lesz a minősítés. Dehogy lett. Innen Laci levelével folytatom: „… Az alkoholsztori remélhető vége: kislányommal, Kingával ma voltunk a fiatalkorúak bíróságán. A pozitív hős végre felbukkant, azaz az ügyvédnek adott 2500 $ megmentette a kislányomat a további bírósági tárgyalástól, és próbára bocsátották, ami egy évig tart. Írnia kell tanulmányt arról, milyen szörnyű dolog az alkohol (ebben majd segítünk neki). Ezenkívül rendszeres drog- és alkoholteszteknek kell alávetnie magát (váratlanul és azonnal) egy évig… Látnod kellett volna, hogy a kevésbé szerencsés és súlyosabb dolgok miatt itt lévő megszeppent tiniket csukló- és bokaláncban, egymáshoz is láncolva, nagy csörömpöléssel vonultatták végig a folyosón oda és vissza. Ha Kovács elvtárs, a hatvanas években Veszprémben szolgált ifjúságvédelmi rendőrfőnök ezt láthatta volna… Átjárta volna a melegség az imperjalista-fellazító-politika-ellenes szívét. Ezen fiatalok közül kevesebben fogják magukénak érezni Amerikát, az ilyenek miatt. Viszszafelé sült el (backfired) a globalizáció, a totalitárius állam meg begyűrűzött. Talán van még esély a demokrácia megmentésére, hiszen három gyerekem fog itt élni… A választás után írok. Szeretettel ölellek, Martonlaci”
Retrószleng
A Tinta Kiadó kitűnő nyelvi kiadványai példaértékűek. Csak a legjobbakat tudom mondani róluk; mindennapos használójuk vagyok. Hanem ez a karcsú füzetke (Parapatics Andrea követte el), Szlengszótár címmel. Hát ez… Olyan, mintha a szintén a Tinta által gondozott kitűnő Retrószótár szavai itt szlengként bukkannának fel. A kétezer közül jó, ha tíz van, amelyik nem köznyelvi már. Például: Betérdeli magát = orális kielégítéssel jut előre szakmailag. Erre rögtön rávágja Józsi: ha esik az eső, térdelj a cipőmre. Ezeréves.
A fakópiros füzetből
A LEMEZLOVAS
A műfaj az 1920-as évek közepén honosodott meg a BBC-n. A műsor Christopher Stone angol újságíró agyából pattant elő, aki abból indult ki, hogy egyszer meg kellene próbálni a mikrofon előtt rögtönözve csevegni. Ez a hallgatóra sokkal nagyobb hatású lenne esetleges botlásaival együtt, mint a kéziratból felolvasott. Stone a csevegés témájául hanglemezeket választott. Összeszedett tucatnyi különféle felvételt, s ezekről kötetlen formában elmondta azt, ami eszébe jutott. Személyes emlékeket, csattanós anekdotákat, érdekes adatokat; s ha véletlenül belezavarodott a mondatba, nevetve elnézést kért, és kijavította önmagát. Példáját valamennyi jelentős rádióállomás követte. A lemezekről csevegő előadót ekkor még nem nevezték disc-jockeynak, később dj-nek. (Ejtsd: dídzséj.) A lemezlovas szó, amelynek jó a magyarítása, csak a harmincas években született meg. A negyvenes években kezdett a dj komoly propagandatényezővé válni a lemezszakmában. Volt, hogy énekes lovagolta meg a lemezeket, mint Jimmy Young. Aztán az ötvenes években beindult a rock and roll. A 208-as rádiónál Dave Cash, Simon Dee és még egy tucat ember kezdett. A Radio Luxembourgon (a híres Luxyn) már voltak híres lemezlovasok, csak azt az angolt nem beszélte senki, amelyet ők. Elég csak a Tony Prince-show-ra emlékeztetni. És később jött a video-dj-k korszaka, például az MTV-n. Olyan idők jöttek (s tartanak máig), amikor a diszkóban lemezlovas uralkodik s nem egy vagy több zenekar.
A SAKKRÓL, AKI MÉG NEM TUDNÁ
A sakkjáték Indiában született, pontosan meg nem határozható időben. Itt csaturanga néven játszották. Indiából Perzsiába került át a játék a VI. században. A kínai sakk 3500 éves, és kockákkal dobták ki, hányat léphet a soros. A perzsáktól az arabok és a törökök vették át a sakkot, és ők terjesztették el Európában. Feljegyezték, hogy I. Mohamed szultán 1408-ban élő sakkjátékot rendezett, amelyben a kiütött figurákat jelképező rabszolgákat le is fejezték…
Hazánkban a sakkjáték legrégibb nyomát 1335-ben, Károly Róbert idejében találjuk. Az első név szerint is ismert magyar sakkozó nő volt, mégpedig Aragóniai Beatrix, Mátyás király felesége. A neves sakkjátékosok sorába tartozott – természetesen a hivatásos sakkozók mellett – Benyovszky Móric, Széchenyi István, Erkel Ferenc, Nagy Lajos író és még sok kitűnő hazánkfia.
A KOCKAJÁTÉK
Mostanság is nagyban űzött szerencsejáték. Csaknem ötezer évvel ezelőtt már a maihoz egészen hasonló kockát használtak Mezopotámiában és Indiában, de nem játékra, hanem a jövendő megtudakolására, -jósolására. Jóskockával jövendölték meg az év sorsát sok évkezdő rítusban; ez a sok ezer éves jósgyakorlat szinte napjainkig él Tibetben, ahol újévkor a dalai lámát helyettesítő szerzetes, a jalno kockát vet a bűnbakokkal. Ha a jalno győz, az év szerencsés lesz, ha a bűnbakok: szerencsétlen. A jalno olyan kockával játszott, amelyen csupa hatosok voltak, míg a bűnbakokén csupa egyesek. Was sicher ist tutti… A görögöknél, rómaiaknál kedvelt szerencsejáték volt már a kocka vagy az asztragalosz, juh- vagy kecskelábcsont, de az ősi jóspraktika emléke sem homályosodott el teljesen. Tiberius császár aranykockával kérdezte meg a jövendőt egy-egy vállalkozása előtt, s amikor Julius Caesar élete legnagyobb és legkockázatosabb lépésénél azt a megjegyzést tette, hogy a kocka el van vetve – alea iacta est! –, szó szerint értette, amit mondott.