A cigányság felemelkedésének kulcsa a munka

A cigánykérdés, cigánybűnözés szó az utóbbi hetekig tabunak számított szinte mindenki előtt – legyen az illető roma vagy nem roma származású. Akadt, aki fasizmust kiáltott, mások lesütötték a szemüket és némák maradtak, míg sokan homokba dugták a fejüket, és nem akartak tudomást venni a problémáról. Manapság azonban a cigányság körében is egyre többen vannak, akik úgy vélik, az szolgálja igazán a roma társadalom felemelkedését, ha „nevén nevezik a problémákat, és tesznek is azok megszüntetéséért, nem csak elegáns öltönyökben feszítenek a bársonyszékekben”.

Drasztikus lépés a cigány gyerekekért. Kiemelné családjukból az iskolakerülő cigány gyerekeket Rostás László, a kiskunhalasi cigány kisebbségi önkormányzat elnöke – adta hírül tegnap a Petőfi Népe. A politikus erről a helyi Speciális Nevelési Központban tartott rendkívüli szülői értekezleten beszélt, ahol szó esett arról is, hogy Bács-Kiskun megyében ebben az intézményben a legnagyobb a bukások aránya a cigány tanulók között, mert 52 bukott diák közül 51 roma – írta a napilap az intézmény vezetőjére hivatkozva. Szalainé Kupperschmit Éva igazgatónő a napilapnak adott tájékoztatása szerint 2007-ben több mint 200 feljelentést tettek az iskolakerülő cigány gyerekek szülei ellen az önkormányzatnál, de semmi foganatja nem volt. A 14 évnél idősebb lányok közül sokan – szülői hozzájárulással – férjhez mennek, hogy mentesüljenek a tankötelezettség alól. A napilap szerint Rostás László kisebbségi vezető drasztikus intézkedéseket tart szükségesnek: az állami gondozásba helyezés mellett a segélyeket is megvonná a családoktól. Várnai László (MSZP–Sikeres Halasért Társaság) polgármester elmondta, az az alapelvük, hogy egy gyereknek akkor van esélye az életben, ha iskolába jár. – Ha valaki ma nem végzi el a nyolc általánost és nem szerez legalább egy szakmát, akkor esélytelen – jegyezte meg a településvezető, hozzátéve, kétféle módon lehet a cigány gyerekek iskolába járását elősegíteni. Vagy pozitív módon, szociális ellátórendszeren keresztül kell segíteni őket, a meggyőzés erejével élni, vagy akiknél ez nem működik, ott a gyámhatóság, gyermekjóléti szolgálat segítségét kell igénybe venni. – A végső eszköz a családból való kiemelés lehet, ugyanis nem igaz az a mondás, hogy a legrosszabb család is jobb, mint a legjobb állami gondozás – tette hozzá.

A magyarországi cigányság esetében úgy tűnik, nem vált be a jelenlegi kisebbségi önkormányzati rendszer, az etnikai csoport problémája speciális kezelést igényel, törvényhozási szinten ezzel számot kell vetni – jelentette ki a napokban Sólyom László köztársasági elnök a Magyar Tudományos Akadémián, a kisebbségi törvény elfogadásának 15. évfordulója alkalmából rendezett konferencián. Az államfő ugyanakkor azt is megjegyezte, a többi nemzetiség esetében a kisebbségi önkormányzati rendszer többé-kevésbé működik.
A köztársasági elnöknél sokkal markánsabb véleménye van Borsod-Abaúj-Zemplén megye cigányvajdájának. Lakatos Attila előzőleg azzal tett szert országos ismertségre, hogy elsőként mondta ki: van cigánybűnözés. – „17 fiatalkorú elkövetőből 16 cigány gyerek, aki se Istent, se embert nem ismer, még a cigány törvények sem érdeklik, csak az, hogy neki is legyen mobiltelefonja meg szép ruhája. (…) Ha nem fogjuk a cigányságot jó útra terelni, munkához juttatni, akkor előbb-utóbb elfogy a magyarság türelme, és ebből polgárháború lesz. Elegük van az embereknek abból, hogy azt vesszük el, ami nem a miénk. Az egyik vet, a másik arat. Ez így nem mehet tovább. Szemléletváltás kell a cigányságnál, munkához kell őket juttatni. A varázsszó a munka” – néhány gondolat azok közül, amelyekkel Lakatos Attila korábban felhívta magára a figyelmet.
A borsodi cigányvajda nemcsak megfogalmazza a problémákat, de tenni is hajlandó a cigányok felemelkedése érdekében. Fájlalja azonban, hogy a tekintélyét cigány országos vezetők próbálják aláásni. – Azt mondják, én nem vagyok „legitim”, pedig engem nem hatan választottak meg, mint sok kisebbségi képviselőt. Csak a templomi eskümön több mint ezren voltak. Ott én szent fogadalmat tettem, égő gyertyával és feszülettel a kezemben. És az eskümben sem az volt, hogy Istenem, segíts, hanem az, hogy ha nem teszem meg a cigányságért, amit ígértem, vagyis hogy a jóra vezetem, akkor az őseim összes átka szálljon rám – hangsúlyozza Lakatos Attila, akinek lesújtó véleménye van a mai országos cigány vezetőkről. – Tönkretették a cigányságot. Vezetőink drága öltönyökben pöffeszkednek, luxusautókkal közlekednek, de csak négyévente érdekli őket a cigányság sorsa. Olyankor testvérek vagyunk, jön a romlott konzerv, a zsák krumpli, megveregetik a vállunkat, aztán az újraválasztásuk után elfelejtenek minket. A rendszerváltás előtt is volt szegénység, de akkor legalább léteztek cigány családok. Mára a azonban a cigány emberek többsége óriási nyomorban él, és a hagyományos családok szétestek, és ezt Kolompáréknak és Horváth Aladáréknak köszönhetjük – fakad ki Lakatos Attila.
Vissza a munkához!
Ő úgy látja, legfontosabb, hogy vissza kell szoktatni a cigányságot a munkához. Mint mondja, 1971-ben a magyarok 87 százalékának volt munkahelye, de a cigányság 85 százaléka is dolgozott. – Ahol én gyermekkoromban éltem, azt láttam, hogy amikor iskolába indultam, a cigánysor kiürült. Minden ember elment dolgozni. Nem telepeken éltünk, hanem cigánysoron, a faluban mindenki tisztelt mindenkit. Cigány és magyar együtt dolgozott, együtt játszottunk a magyar gyerekekkel. Volt kitől tanulni, és volt kire felnézni. Ez az állapot 1990-ben megszűnt: 1993-ban a magyaroknak még mindig mintegy kétharmada, de a cigányoknak már csak 20 százaléka dolgozott, és a helyzet folyamatosan romlik – mutat rá a cigányvajda.
Lakatos Attila szerint az egyetlen megoldás az lehet, ha a cigányság vezetését újra a vajdákra bízzák. – A vajdaság intézménye működőképes, én a saját területemen segítem az embereket és kemény kézzel rendet tartok. Ahogy mondani szoktam, mai vezetőink még csőre sem voltak töltve, mikor a cigányokat már vajdák vezették. A kisebbségi önkormányzat csak arra jó, hogy legyen bűnbak, meg hogy tolják a kormány szekerét. Hiába mennek hozzájuk az emberek, hogy segítsenek, ha arra hivatkoznak, nincsen pénzük, nem adtak felülről, úgyse hiszik el. Ha Kolompárék hívják a cigányokat, akkor érdekből egy-két ember hajlandó megmozdulni, ha én hívom az emberkéimet, ezren jelentkeznek nálam, és csak aztán kérdezik meg, hogy vajda, miben segítsünk – véli Lakatos Attila.
S hogy a gyakorlatban milyen ötletei lennének? Állítja: legfontosabb a munkahelyteremtés, és az, hogy vissza kell ültetni a gyerekeket az iskolapadba. Szerinte Kolompárék az 1990-es évek elején született generációt tönkretették, még egy generációval nem lehet ugyanezt megtenni, mert abba a cigányság belerokkan. S mint mondja, ami rossz a cigányságnak, az rossz a magyarságnak, és így rossz az egész országnak.
A borsodi vajda végül megosztotta néhány kudarcélményét is lapunkkal, ami, mint megjegyzi, elkeseríti, de nem töri le. Miskolcon városőrséget akart szervezni a cigányság részvételével. Adta volna hozzá az embereket, a személygépkocsikat, a telefonokat, a városnak csak a fizetést kellett volna megoldani. – A polgármester azt mondta, az ötlet nagyon jó, azt ígérte, majd szól. Erre az egyik reggel azt olvasom az újságban, hogy Miskolcon elindult a városőrség – panaszolja. Nem járt nagyobb sikerrel a kormánynál sem. Megkereste a Szociális és Munkaügyi Minisztériumot, magát Gyurcsány Ferencet is javaslataival, de mindkét helyről csak megköszönték fáradozását…
Rendet tenni kemény kézzel
Nem Lakatos Attila az egyetlen, aki kemény kézzel küzd a közbiztonság és a cigányok életszínvonalának javítása érdekében. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Tiszaburáról, ahol ma már a lakosság csaknem kétharmada cigány, a rendszerváltás után többször hallhatott az ország, sajnos akkoriban a község nem kifejezetten pozitív kicsengésű hírekkel kéredzkedett az újságok oldalaira. A 90-es években a lapok többször tudósítottak arról, hogy a település roma lakossága kivágta a község környékén levő gyümölcsösöket, és azzal fűtött télen, hogy meg ne fagyjon. Nem volt ritka más vagyon elleni bűncselekmény sem, sokak számára a „megélhetési bűnözés” nyújtotta az egyetlen lehetőséget. Razziák sorozatával sem igazán tudták megőrizni a rendet, s mint ahogy a mostani cigány származású polgármester mondja, Tiszaburára az akkori belügyminiszter is csak helikopterrel mert lejönni.
Az új évezred elején azonban változás állt be a település életében, 2002-ben Farkas László, a Fiatal Romák Országos Szövetségének (Firosz) jelöltje nyerte el a polgármesteri széket. A 2006. októberi választáson pedig már a község lakossága teljes egészében a Firosznak szavazott bizalmat, a kilencfős képviselő-testület minden tagja és a polgármester is a szervezet színeiben tudott győzni. Az új szellemiségű településvezetésnek pedig kézzel fogható jelei vannak, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy a Tiszaburáról érkező hírek ma már nem a bűnügyi rovatot „gazdagítják”. A községben viszonylagos rend uralkodik, a polgármester pedig a képviselő-testülettel együtt mindent megtesz, hogy a bűnöző elemeket féken tartsa.
Farkas László Lakatos Attilához hasonlóan szintén a munkában látja a megoldást. Ő is jól emlékszik gyermekkorára, a rendszerváltás előtti időkre, amikor szülei, nagyszülei eljártak dolgozni a környező ipari cégekhez, dohánygyárba, baromfifeldolgozóba. – Ez a kilencvenes évek elején megváltozott, ettől kezdve a cigányok mindig csak a problémáikkal voltak napirenden. Akkoriban a helyi vezetés csak néhány családdal értett szót, a többiekkel pedig a rendőrség, a gyámhatóság és az iskolaigazgató foglalkozott, jórészt sikertelenül. Mi azt ismertük fel 2002-re, hogy ezen változtatni kell – emlékszik vissza Farkas László. Mint mondja, rájöttek arra, hogy vannak olyan emberek, akiknek „meg kell fogni a kezét, és sokszor helyettük kell dönteni”.
– Mindennek a kulcsa a foglalkoztatás, érezhetően javult azoknak a helyzete, próbálnak felzárkózni, akiket éveken keresztül foglalkoztatni tudtunk. Nem csak a választások idején kell az emberekkel foglalkozni, mert ha csak négyévente figyelünk oda rájuk, akkor elkallódnak – árulja el a roma politikus. Farkas László ottjártunkkor két frissen elnyert pályázat anyagát mutatta be: az egyiknek köszönhetően két hónapon keresztül 26 embernek tudnak téli munkát adni, míg a szociális földprogramba száz család egy-egy tagját tudják bevonni. A száz család 70-80 százaléka lesz roma, de kiemelten próbálják majd segíteni a nagycsaládosokat, fiatal házasokat és a megváltozott munkaképességű embereket is. A szociális földprogrammal az emberek megismerhetik elméletben és gyakorlatban is a növénytermesztést, és természetesen élelemhez juttatják családjukat. Két hektáron burgonyát és kukoricát termesztenek majd. A polgármester óriási jelentőséget tulajdonít annak is, hogy a gazdálkodás lefoglalja a családokat, és nem marad energiájuk tilosban járni.
Tiszabura vezetése tervbe vette azt is, hogy kitakarítják a Tisza-partot is: ezzel 200 embernek tudnak munkát adni, a rászorulók mintegy 100 tonna fához olcsón hozzá tudnak jutni, és nem utolsósorban lesz egy szép állapotú Tisza-part, amelynek árvízvédelmi jelentősége is van.
A cigányság szemléletváltására
van szükség
A munka mellett nagy hangsúlyt fektetnek Tiszaburán a közbiztonság javítására is. Helyi cigány emberek bevonásával faluőrséget szerveztek, akik heti 40 óra szolgálatot adnak, és folyamatosan járőröznek. Fizetést kapnak, éppen ezért a falu vezetése komoly elvárásokat támaszthat velük szemben. A bűnöző életmódot folytató emberek azonban időnként velük szemben is fellépnek. – Volt rá példa, hogy feljelentették az egyik faluőrt, mert az korlátozta az illetőt a személyi szabadságában – mutatott rá a helyzet fonákságára a polgármester, aki szerint ugyanakkor a faluőrök jelenléte valamennyire bénítólag hat a bűnözőkre, mert azok érzik, hogy szem előtt vannak. A legfontosabbnak mégis azt tartja, hogy a fiataloknál szemléletváltást kell elérni.
A feladat nehézségét leginkább egy „saját” véleménnyel lehet érzékeltetni. A romák szemléletéről kíméletlen értékelést adott tavaly egy harminchárom éves szolnoki félcigány fiatalember. A vélemény a Szolnok-Jászkun Online internetes oldalon jelent meg, de átvette a C-Press Hírügynökség is: „A cigány társadalom hierarchiája három dolgon alapszik: a nagy család, a gazdagság és a fizikai erő. Ha ezek bármelyike megvan, rangod van, és kiemelkedhetsz a többiek közül. Egyenként vizsgálva a pilléreket, gyorsan kiderül a helyzet fonákja. A család: akkor vagy igazi férfi, ha sok gyereked van. A sok gyerek nagyobb családi pótlékot, segélyt jelent, s máris biztosítod magadnak a könnyebb megélhetést, már nem is akarsz dolgozni. A gyerek pedig ezt látva ugyanilyen lesz. Gazdagság: a környezeted keresi a kegyeidet, hozzád jönnek kölcsönökért, s te csak jókora uzsorakamattal adsz nekik. Te még gazdagabb, előkelőbb leszel, a szegény még szegényebb, s ez az ördögi kör soha nem szűnik meg. Fizikai erő: a bűnözés melegágya. Te vagy az utca királya, agresszív, rámenős vagy, félnek tőled, s mint falkavezért követnek. Ezt kihasználva szinte kizsákmányolod a gyengébbet. Ezek ismeretében csoda, ha a többségi társadalom megpróbálja kirekeszteni soraiból a cigányokat? Szinte önmagunk vívtuk ki, hogy így kezeljenek minket.”