A tömegember drámája

Óbuda történelmi városmagjának közepén, a Fő tér 1. szám alatt található a Térszínház. Főrendezője, Bucz Hunor debreceni bölcsészként, a tiszaföldvári Hajnóczy József Gimnázium tanáraként, budapesti művelődési házak színköreinek rendezőjeként a gondolati teljességet megcélzó, soha nem öncélú lázadás és kísérletezés képviselője volt s maradt ma is.

Miért éppen Térszínháznak nevezte el legendás műhelyét?
– Gordon Craig kétféle színházi attitűdöt különböztet meg: a festőit és az architektonikusat. A festői színház benyomásokat ad, elandalít és illúziókba ringat. Elbódít. Az architektonikus pedig bekapcsol. A drámai erővonalak terében, akár egy épületben, az összeütközés középpontjában vagy. Részeseként a cselekménynek. Kijózanít. Felismered, hogy alkotótársa, nem pedig fogyasztója vagy az előadásnak.
– Ionesco A kopasz énekesnő című darabját viszik színre, amit az abszurd egyik alapműveként szokás felfogni.
– A Térszínházban hagyomány, hogy megháromszorozódik egy bemutató, Eugéne Ionesco A kopasz énekesnő című darabjának nyilvános főpróbája december 11-én, csütörtökön, előbemutatója pénteken, ünnepélyes bemutatója szombaton lesz. Játsszuk még a darabot a rákövetkező két napon is. A mi felfogásunk előtörténetéhez tartozik a másik nagy abszurd alapmű, Samuel Beckett Godot-ra várva című darabjának koncepciója. Értelmezésünkben a Godot-várás az ember örök adventje. Ezt senki nem fedezte fel igazán, pedig nem nehéz, hiszen már az első dialógus Lukács evangéliumára utal, „az egyik lator üdvözült”, töpreng Vladimir. Végigkíséri a művet a vágy a hitre és a szeretetre. Az egyik legtragikusabb jelenetben, amikor már mindenki feladja, épp az örök kétkedő Estragon mutat fel egy kis felhőre, ami az Úr érkezését idézi fel János jelenéseiből. Beckett ebben a két esendő emberben megmutatja a szeretet, hit utáni vágyat. Nos, ha a Godot-ra várva mellé tesszük a körülbelül ugyanabban az időben született Ionesco-művet, nem nehéz az összevetésük. Mindkét darab azonos világhelyzetben született. Beckett darabja ebben az öszszefüggésben az örök advent üdvtörténete, Ionescóé pedig az abszolút gnosztikus világkép negatív szintézise. Amikor odajut az ember, hogy semmit nem tud, semmire nem emlékszik, semmit nem hisz, csak mímeli a tudást, mímeli a szeretetet, a gondoskodást, a házasságot, a szerelmet, mindent csak mímel, még az utánzást is mímeli, akkor közölni semmit nem tud. A kopasz énekesnő a közlés képtelensége, a teljes hitehagyottság drámája. Ionesco drámájának gnosztikus világa napjaink világvesztése és közhelyszerű alapigazsága. A szociális színjáték torz szerepeit játszszuk a darabban. Az egydimenziós ember, a tömegember drámáját akarjuk megragadni, de a demagógia lényegét is. A fasizmus és a kommunizmus demagógiája mellé az önsajnálat és a presztízsfogyasztás vágyálma kerül. Ez hihetetlenül humoros. Reményeim szerint rémeinktől szabadulhatunk meg az előadásban, ha merjük kinevetni magunkat, és akkor előttünk az út, hogy újjászülethessünk
– A Térszínházban hagyománnyá vált a Karácsonyi misztérium. Az idén is lesz?
– Az utolsó adventi vasárnapot megelőző csütörtökön, december 18-án délután háromtól és hattól, 20-án, szombaton szintén hattól adjuk elő. A szombati, hagyományainkhoz híven, „batyus” lesz. Belépőjegy nincs, ki-ki ajándékot hoz, süteményt, italt, és az előadás után az „asztalülés” következik. Megkínáljuk egymást, és versekkel, énekkel, tánccal köszöntjük a közelgő karácsonyt. Vegyük észre az újszülöttben a Megszületettet, a gyermekben a Megváltót. A gyermekért, a világot hordózó gyermekért mindnyájan felelősek vagyunk. A fény ünnepén mindenkit szeretettel várunk színházunkban. A betlehemi istálló ajtaja, az aranykapu nyitva áll.