Garancialevél

Most, hogy a Medgyessy–Gyurcsány-kurzus áldásos tevékenységének köszönhetően megfogható közelségbe került az államkrach, egyre izzadságosabb Bolgár úr, Orosz úr meg a többi, definíció szerint haladó kolléga heroikus erőfeszítése, hogy az Orbán-kormány kétéves költségvetésére vezessék vissza a törvényszerűen bekövetkezett országromlást. Szép és nemes feladat lesz majd eljövendő korok történészei számára – ha egyáltalán lesz még szükség erre az avíttas, kukacoskodó hivatásra –, hogy feltárja: miként kerülhettek hamisítatlan pszichopaták, politikai kalandorok és szervezett bűnözők a végrehajtó hatalom csúcsaira. Addig is tanulmányozzunk nyomtatott dokumentumokat, hogy megkíséreljük megérteni: miféle lápvilágban is élünk.
A tévesen baloldalinak mondott szocialisták és a gazdasági értelemben kifejezetten szélsőjobboldali szabad demokraták koalíciója orbitális hazugságra alapult: arcátlan szociális demagógiával kerültek hatalomra, s négy év múltán propagandisztikus választási csalással (a statisztikai adatok eltitkolásával, trükkök százaival) prolongálták ebül szerzett uralmukat. A főhazug lassan, de biztosan magához hasonította a közeget, amit módszeresen gyarmatosított. Az ő esetében már fel sem merül, hogy bármely szavához igazságtartalmat kellene rendelni. Olyan posztmodern politikus ő, akit nem lehet leleplezni, mert nem is leplezi, hogy egyetlen porcikája sem őszinte. Ha Gyurcsány Ferenc, ez a körtelopáson rajtakapott kamasz az első vonal, akkor a második vonal maga a táncoskomikus valóság. (Elnézést a Latabároktól.) Vegyük például Lamperth Mónikát, aki doktor ugyan, de akkor is a magasságos kontraszelekció talánya, miként viselhetett miniszteri hivatalokat változó nevű tárcáknál. Az utókor leginkább arra emlékezhet majd, hogy az ő férje koccintgatott a legendás Kulcsár brókerrel, midőn a feleség javában gyakorló belügyminiszter volt. Ám Lamperth előbb még óvatlan választási ígéreteket tett, sőt írásba is adta azokat, A tisztességes boldogulás tizenkét pontja címmel.
Lássuk a medvét. „Dr. Lamperth Mónika, a Magyar Szocialista Párt országgyűlési képviselőjelöltje felelősségem teljes tudatában teljes körű garanciát vállalok A tisztességes boldogulás tizenkét pontja című program minden szaváért.” Jogi doktor: vegyük komolyan. „Garanciális feltételek: az Ön szavazatával országgyűlési képviselő leszek, és a Magyar Szocialista Párt győz a választáson. Ebben az esetben garantálom önnek a következőket. Huszonöt százalékkal emeljük a bérek vásárlóértékét. (…) Kéthavi családi pótlékot fizetünk minden augusztusban az iskolakezdéshez. Az iskolai tankönyvek térítésmentesek lesznek. (…) A középiskolásoknak ingyenessé tesszük a nyelvvizsgát, a jogosítványt és a számítógép-felhasználói oklevelet. (…) A heti munkaidőt 38 órára csökkentjük. (…) Az ápolók négyévente egy egész évi fizetést kapnak hűségjutalomként. (…) Mindenkit az utolsó fillérig elszámoltatunk a közpénzek felhasználásával.” Hát akkor talán most lehet perelni Mónikát, aki nyilván hanyatt-homlok lemond mentelmi jogáról. Fizetheti az elmaradt vásárlóértéket, a fizetős nyelvvizsgát meg a többit az önkéntes garancialevél alapján. A tankönyvek árából egy diákét levonhatjuk, mert azt állítólag kifizette Medgyessy Péter.
Hogy miért nem jut koldusbotra mégis doktor Lamperth? Ezért a mondatért: „Érvényes négy éven át, Magyarország egész területén.” Nos, a négy év 2006-ban letelt; a garancia elévült. Idézzük búcsúzóul a zárómondatot: „Bebizonyítjuk, hogy az embereket nem lehet hamis ígéretekkel becsapni, sem megfélemlíteni.” Ezt akár Juszt László is írhatta volna.