Mintha vattával lennének bélelve a hegyek

S Z O M S Z É D O L Ó Kikapcsolni a hajszát. Felülemelkedni. Elvégezni a gyakorlatot, már-már rítusszerűen; kilépni a kalodából, a hétköznapiság fogságából, szélesre tárni a távlatot. Kiszakadni. Látni. Mélyet lélegezni, visszajönni. Hinni, s aztán amíg tart a szusz, tenni. Úgy mormolom, mint valami mantrát, miközben komótosan kapaszkodunk felfelé a hegylábon, a Chopokon. Pedig akkor még nem is tudom, hogy amit másnap hajnalban látok majd, túl van minden idelent elképzelhető távlaton.