Velünk leszel, Tunyó!

Tunyogi Péter Zalaegerszegen, a Ciklon zenekarban kezdte zenei pályafutását, mert akkor éppen ott lakott. Szülei ugyanis színészek voltak, különböző színházakban játszottak szerte az országban, így aztán Tunyogi három általános iskolába járt, és számtalan színpadon. Dobosként kezdte, aztán jött a sorsfordító pillanat, valami lelte az énekest, és neki kellett leénekelni a műsort, a dob mögül. Valahogy megúszta, aztán előrement, és ott is maradt. A Ciklon után a Spirál következett, majd a 70-es évek egyik jó kis hardrock bandája, a Beton. Gyakran játszottak a P. Mobil előtt, a lőrinci ifjúsági parkban, így amikor 1979-ben Vikidál Gyula kivált a Mobilból, Schuster Lórántéknak nem kellett messzire menniük énekesért. És jött a Hajsza, a Gálya, a Főnix éjszakája. Sajátos szubkultúra volt ez, a „csöveseké”, a rockzene fundamentumát képviselte, a lázadást. Évtizedekkel a motorostalálkozók sörözgetései előtt vagyunk még, ha három MZ-s összejött, az már tömeg volt, és feloszlatta a rendőr. A Mobil a kívülállást szimbolizálta, a szabadság ízét, a rockzenének ez a része még nem ipar volt, új érzést közvetített klasszikus eszközökkel, bőrgatya, nagyterpesz, hang kiereszt, törzsi buli indul. És Tunyoginak volt mit kieresztenie. 1995-ben saját zenekart alapított Tunyogi Rock Band néven, amit tíz év után a Tunyogi Band követett.
61 éves volt. Küzdött az élettel és a halállal. 2005-ben gerincdaganattal operálták, de nem állt le. Persze egy örökmozgó nem szisszen minden kis szilánkhoz. 2008. november 1-jén egy koncert előtt rosszul lett, megszédült, leesett egy lépcsőn, súlyos fejsérülést szenvedett. Azonnal megoperálták, majd egy újabb műtét után mesterséges kómában tartották. November 9-én adta vissza lelkét a Teremtőnek. És ha azt mondod, kezdj új életet, a válasz csak annyi, hogy kettő nem lehet. Könyvet akart írni az életéről, mert nem sok időnk van már, kiveszőben vagyunk, mondta néhány éve egy interjúban. Talán valaki, egy értelmesebb közegben, majd megírja. Benne lenne a legendás Mobil-koncert a Fradi- pályán, az énekes nehezen stimulálható magánya, a Honfoglalás szvit az Állami Hangversenyzenekarral és a lányaival, aminél rockénekes és apa nem kaphat többet a sorstól. És persze rengeteg elképesztő történet egy elképesztő korból. Csillagok hullnak, születnek újak, ez ilyen műfaj, de Tunyó valahogy állandónak tűnt a magyar kemény rock színtéren.
Zenésztársai a Velünk leszel mindig című dallal búcsúznak tőle, temetése ma 13 órakor lesz Újpesten, a Megyeri úti temetőben.Találkozunk valahol, valamikor.