Kiárusítás egy marék lencséért

Döbbenetesen kevés haszna származott az országnak az egyébként jelentős károkat okozó hazai magánosításból, a tavalyi büdzsé mindössze nyolcadáról van szó. Összesen 2395 milliárd forintnyi privatizációs bevétele volt az államnak az 1990–2007 közötti időszakban, ám a beérkező pénz közel felét a magánosítás költségei vitték el – olvasható a pénzügyi tárca friss jelentésében.

Munkatársunktól
2009. 02. 01. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Egyértelműen a szocialista kormányokhoz köthető az állami vagyon kiárusítása – mutatja a Pénzügyminisztérium (PM) friss jelentése, amit most terjesztettek a parlament elé. A dokumentum az 1990 és 2007 közötti időszak privatizációiról ad összefoglaló kimutatást. A késéssel elkészült kimutatás szerint 2007 végéig összesen 2395 milliárd forintnyi privatizációs bevétele volt az államnak: a legtöbb közvagyont az 1994–1998-as, valamint a 2002–2007-es időszakban, azaz a Horn-, a Medgyessy- és a Gyurcsány-kabinetek működése idején adták el, míg a polgári kormány a hangsúlyt inkább a nemzeti vagyon hatékony működtetésére helyezte.
A privatizáció csúcsidőszaka 1995 volt, ekkor 480 milliárd forint folyt be az államkincstárba, döntően az állami közműcégek eladásából. A legnagyobb értékű tranzakciónak a pénzügyi tárca kimutatása a Mol 2006-ban lezajlott értékesítését jelöli meg, amely nyomán az állam 237 milliárd forintot kasszírozott. Figyelemre méltó, hogy a Ferihegyi repülőteret üzemeltető Budapest Airport Zrt. 2005-ös eladása – bár annak idején az értékesítést a kabinet rekordsikerként tüntette fel – csak a privatizációs lista hatodik helyére volt elegendő.
*
Ennek oka, hogy a vásárló brit BAA Ltd. ugyan 464,5 milliárd forintot fizetett ki a repülőtér 75 százalékos részvénycsomagjáért, ám a bevétel döntő részét, 400 milliárd forintot a kormány folyó kiadásokra költötte el, amivel mentőövet dobott az akkori büdzsének. Így fordulhatott elő, hogy a mostani kimutatásban már csak 60 milliárdos tranzakcióként tartják nyilván a 2005-ös „bomba üzletet”. 1990-től összesen 1636 állami vállalatot adtak el, így mára alig több mint 130 cég alkotja a közvagyont. Tartós állami vagyonban a tervek szerint mindössze 25 társaság marad, a többit a kabinet a privatizálható vagyon kategóriájába sorolta.
Az állami vagyon kiárusítását már korábban is számos kritika érte gazdaságpolitikai és társadalompolitikai szempontból, ám a mostani jelentés arra világít rá, hogy pénzügyi szempontból sem nevezhető igazán eredményesnek a magyarországi privatizáció. Ennek hátterében a magánosítással összefüggő magas költségek állnak: a 2395 milliárd forintos összbevétel mellé 1370 milliárd forintnyi kiadás társult, azaz a privatizációs vételár több mint felét elvitték az előkészítéssel, vagyonkezeléssel és más szervezési feladatokkal járó kifizetések. Az értékesítésért járó díjak, a vagyonkezelők működési költségei és az előkészítések például 164 milliárd forintot emésztettek fel, míg a reorganizáció – a cégek eladás előtti feljavítása – 350 milliárd forintba, az állami garanciák pedig 63 milliárd forintba kerültek. A pénzügyi tárca jelentéséből az is kiderül, hogy az 1990-ben kitűzött fő privatizációs célok közül egy sem teljesült maradéktalanul. A rendszerváltáskor a magánosítás fő követelményei között szerepelt a monopolhelyzetek korlátozása, a kisrészvényesek előtérbe helyezése és a piaci áron végbemenő értékesítés.
Mindezek ellenére a PM jelentése úgy fogalmaz összefoglalójában: a hazai privatizáció „mindvégig szervezetten, ellenőrzött módon, nagyobb zökkenők nélkül történt”, amit „elismerésre méltó eredményként” kell elkönyvelni. A kimutatásban ennek megfelelően nyoma sincs az Állami Számvevőszék (ÁSZ) korábbi kritikáinak, miszerint a rendszerváltozáskor meglévő, mintegy 2600 milliárd forintnyi induló állami vagyon harminc százaléka egészen egyszerűen eltűnt 2004-ig. A veszteség jelentős részét a piaci értékvesztés és a rossz gazdálkodás okozta a számvevők szerint, de a tudatos áron aluli értékesítés is hozzájárult a hiányhoz. Az ÁSZ azt is megállapította, hogy a hazai privatizáció csak a vétel és eladás folyamatát jelentette, azaz bármit eladtunk, ha volt rá vevő, és a magánosítás sem társadalompolitikai, sem kulturális célokat nem szolgált.
A privatizáció egészségkárosító hatásáról a napokban tettek közzé tanulmányt brit kutatók, akiknek vizsgálata azt mutatta ki, hogy a magánosítás megugró elhalálozást, rövidülő élettartamot, terjedő alkoholizmust és gyakoribb pszichés betegségeket okozott a volt szocialista országokban.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.