Egyértelműen a szocialista kormányokhoz köthető az állami vagyon kiárusítása – mutatja a Pénzügyminisztérium (PM) friss jelentése, amit most terjesztettek a parlament elé. A dokumentum az 1990 és 2007 közötti időszak privatizációiról ad összefoglaló kimutatást. A késéssel elkészült kimutatás szerint 2007 végéig összesen 2395 milliárd forintnyi privatizációs bevétele volt az államnak: a legtöbb közvagyont az 1994–1998-as, valamint a 2002–2007-es időszakban, azaz a Horn-, a Medgyessy- és a Gyurcsány-kabinetek működése idején adták el, míg a polgári kormány a hangsúlyt inkább a nemzeti vagyon hatékony működtetésére helyezte.
A privatizáció csúcsidőszaka 1995 volt, ekkor 480 milliárd forint folyt be az államkincstárba, döntően az állami közműcégek eladásából. A legnagyobb értékű tranzakciónak a pénzügyi tárca kimutatása a Mol 2006-ban lezajlott értékesítését jelöli meg, amely nyomán az állam 237 milliárd forintot kasszírozott. Figyelemre méltó, hogy a Ferihegyi repülőteret üzemeltető Budapest Airport Zrt. 2005-ös eladása – bár annak idején az értékesítést a kabinet rekordsikerként tüntette fel – csak a privatizációs lista hatodik helyére volt elegendő.
*
Ennek oka, hogy a vásárló brit BAA Ltd. ugyan 464,5 milliárd forintot fizetett ki a repülőtér 75 százalékos részvénycsomagjáért, ám a bevétel döntő részét, 400 milliárd forintot a kormány folyó kiadásokra költötte el, amivel mentőövet dobott az akkori büdzsének. Így fordulhatott elő, hogy a mostani kimutatásban már csak 60 milliárdos tranzakcióként tartják nyilván a 2005-ös „bomba üzletet”. 1990-től összesen 1636 állami vállalatot adtak el, így mára alig több mint 130 cég alkotja a közvagyont. Tartós állami vagyonban a tervek szerint mindössze 25 társaság marad, a többit a kabinet a privatizálható vagyon kategóriájába sorolta.
Az állami vagyon kiárusítását már korábban is számos kritika érte gazdaságpolitikai és társadalompolitikai szempontból, ám a mostani jelentés arra világít rá, hogy pénzügyi szempontból sem nevezhető igazán eredményesnek a magyarországi privatizáció. Ennek hátterében a magánosítással összefüggő magas költségek állnak: a 2395 milliárd forintos összbevétel mellé 1370 milliárd forintnyi kiadás társult, azaz a privatizációs vételár több mint felét elvitték az előkészítéssel, vagyonkezeléssel és más szervezési feladatokkal járó kifizetések. Az értékesítésért járó díjak, a vagyonkezelők működési költségei és az előkészítések például 164 milliárd forintot emésztettek fel, míg a reorganizáció – a cégek eladás előtti feljavítása – 350 milliárd forintba, az állami garanciák pedig 63 milliárd forintba kerültek. A pénzügyi tárca jelentéséből az is kiderül, hogy az 1990-ben kitűzött fő privatizációs célok közül egy sem teljesült maradéktalanul. A rendszerváltáskor a magánosítás fő követelményei között szerepelt a monopolhelyzetek korlátozása, a kisrészvényesek előtérbe helyezése és a piaci áron végbemenő értékesítés.
Mindezek ellenére a PM jelentése úgy fogalmaz összefoglalójában: a hazai privatizáció „mindvégig szervezetten, ellenőrzött módon, nagyobb zökkenők nélkül történt”, amit „elismerésre méltó eredményként” kell elkönyvelni. A kimutatásban ennek megfelelően nyoma sincs az Állami Számvevőszék (ÁSZ) korábbi kritikáinak, miszerint a rendszerváltozáskor meglévő, mintegy 2600 milliárd forintnyi induló állami vagyon harminc százaléka egészen egyszerűen eltűnt 2004-ig. A veszteség jelentős részét a piaci értékvesztés és a rossz gazdálkodás okozta a számvevők szerint, de a tudatos áron aluli értékesítés is hozzájárult a hiányhoz. Az ÁSZ azt is megállapította, hogy a hazai privatizáció csak a vétel és eladás folyamatát jelentette, azaz bármit eladtunk, ha volt rá vevő, és a magánosítás sem társadalompolitikai, sem kulturális célokat nem szolgált.
A privatizáció egészségkárosító hatásáról a napokban tettek közzé tanulmányt brit kutatók, akiknek vizsgálata azt mutatta ki, hogy a magánosítás megugró elhalálozást, rövidülő élettartamot, terjedő alkoholizmust és gyakoribb pszichés betegségeket okozott a volt szocialista országokban.

Ha Pride, akkor el a kezekkel az MTA-tól!