(kiből lesz áruló )

Én nem tudom, miként van az, hogy szocialista honatya vagy -anya, sohasem vetemedik pártjával szemben árulásra. Nem adja fel mandátumát, nem ül át a „függetlenek” közé, jószerint kívülről megvásárolhatatlan, tehát belsőleg abszolút biztonságos, bár lehet, hogy másodlagos frissességű áru. A pártfegyelemmel nincs gond, ez régi hagyomány, a munkásmozgalom harcosai sohasem keveredtek a korpa közé. Ha netán kriptokommunistaként mégis keveredtek, azt is a legnagyobb fegyelemmel és hűséggel tették. Két – szabályt erősítő – kivételről tudok: Pozsgay Imre és Szűrös Mátyás túlfejlett nemzeti egója révén kikerült a fősodorból. A fent vázolt hűség azt jelentené talán, hogy minden kommunista és kripto szívében oly mély, rendíthetetlen meggyőződés lakozik, amely már-már hasonlatos a szerelemhez?
Minden parlamenti frakció imitt-amott megfogyatkozik, sajnos halálesetek is előfordulnak, de ha gyászunkat mintegy félretéve, eme szomorú mandátumvesztéseket alaposan szemügyre vesszük, rá kell döbbennünk, hogy az MSZP „nagy öregjei” matuzsálemi kort érnek meg, s mindvégig birtokolják azt a képességet, hogy melyik gomb megnyomása jelent szavazáskor igent vagy nemet. Sohasem tévednek és sohasem maradnak távol. Nem úgy, mint a fideszesek közül néhányan. Egyik másikuk nemet akar, de igent nyom, vagy átalussza a végszavazást, megint másikuk megfeledkezve, hogy sorsdöntő ülésnap van, kimegy kovászos uborkát vásárolni az anyósának Vecsésre. Hát hogy van ez? A szoci bármit elárul, de a pártját soha. A többiek, nehogy csak a Fideszről beszéljünk, kilépnek, átlépnek, félrelépnek, s vígan viszik magukkal a mandátumot. A szocialista erre képtelen. Gondolják, hogy Boross Péter kapott volna hintaszéket Dávid Ibolyától, ha egyéni mandátumot birtokolva mondja fel képviselői jogállását, ily módon veszélybe taszítva az egész MDF-frakciót? Bár az MSZP-t ilyen könnyen nem lehet veszélybe sodorni, ott mégsem fordul elő hasonló extravagancia. Gyurcsány különben is megmondta, hogy ő virslit szokott venni, nem képviselőt. Bérmálkozni viszont szokott.
De mégis! Hogy van ez? A jobboldal amúgy sincs jól eresztve mandátum dolgában, meg az ember azt hinné, hogy az úgynevezett nemzeti körökben nemes, önzetlen érzület hevíti a szíveket. Akkor meg miként lehet, a „haza minden előtt” felkiáltással ülni ide vagy oda, rossz gombot nyomni, kovászos uborkát vásárolni? Miként választja ki a polgári szövetség képviselőjelöltként ezeket a fiúkat, akik között már persze vannak öregecskedők is. Orbán Viktor kétségkívül megmondta, hogy a jövőben jobban oda kell figyelni. Mire? Ha mondjuk egy kommunista úgy dönt, hogy kripto lesz, s mint ilyen – némi polgári színezetű színlelés után – jelentkezik a Fideszbe, hogy ő a nemzeti magyar jövőért harcra kész, s akár egy parlamenti bizottság vezetését is elvállalja, mily módon lehet rá jól odafigyelni, ha egyszer – mint kripto – leleményesnek és rátermettnek látszik.
Azt mondta Jézus, akit a jobboldalon az eddigieknél sokkal intenzívebben illenék tisztelni és követni, hogy gyümölcséről ismerni meg a fát. A jó fa, jó gyümölcsöt terem. Nehezen tudom elképzelni, hogy egy ifjú, egy férfiú vagy nő vagy egy öregecske, aki míg eljut a képviselő-jelöltségig – választott pártjában szorgosan, több éven át dolgozik, ne teremne valami fajta gyümölcsöt. Lehetetlennek érzem, hogy világnézetére, hűségére, főként becsületére ne derülne fény hosszú éveken át. Lehetetlennek érzem, hogy valaki, aki egy szűk pártkörben mozog, ne árulná el hajlamait, s titkolni tudná mohóságát, önzését, becstelenségét, ármányos voltát. Régi dolog, hogy a Párt, mármint a kommunista, megvédi gyermekeit, s a „mi kutyánk kölykeitől” nem vár el feddhetetlen erkölcsiséget, csak hűséget és fegyelmet.
Ez lenne magyarázat arra, hogy miért a Fidesz köreiben fordulnak elő árulók? Én nem tudom…