Pólósok döbbenete. A vasárnap hajnali tragédia tudatában játszotta le aznap este a férfi vízilabda LEN-kupa negyeddöntője visszavágóját a Domino Honvéd együttese. A csapat hazai pályán 7-7-es döntetlenre ment az orosz Szintez Kazannyal, ezzel egyetlen gólnyi különbséggel kiesett. Mint tegnapi érdeklődésünkre Vad Lajos vezetőedző elmondta, hiába más a sportág, a veszprémi borzalom híre őket is roppantul megviselte: „Mi is sportemberek vagyunk, a fő támogatónk ráadásul a kézilabdások szponzora is egyben, ezért is kísérjük megkülönböztetett figyelemmel a szereplésüket. Vasárnap délelőtt a döbbenettől meg sem tudtunk szólalni, nekem mint edzőnek magamon is úrrá kellett lennem, hogy arra ösztönözzem a játékosokat: most a saját feladatunkra összpontosítsunk. A huszonhat évesen meggyilkolt sportoló, a családja, a társai, a klubja iránti részvét mellett az a tudat is iszonyatos, hogy tulajdonképpen oda jutottunk, ez bármelyikünkkel megtörténhetett volna.”
Hasonló helyzetben nemhogy magyar kézilabdacsapat, de még sportegyesület sem volt. Sőt, „békeidőben” bármiféle célból szerveződött közösség is alig. Kulcsár Anita, a világklasszis beállós négy évvel ezelőtti autóbalesete és halála kínálja ugyan az analógiát, de akkor legalább kárhoztathattuk a vaksorsot vagy a be nem csatolt biztonsági övet, mostanra azonban emberformát öltött az életveszély. Sportszakmai szempontból ennél jóval földhözragadtabb a különbség, de talán nem követünk el kegyeletsértést, ha leírjuk: 2005 januárjában a Dunaferrnek és a magyar női válogatottnak egyetlen sztárját kellett volna pótolnia – nem sikerült azóta sem –, most a Veszprémnek minimum hármat kellene. Igen, minimum, hiszen az elhunyt Cozma mellett Sesum és Pesic súlyos sérüléseket szenvedett, műtéti beavatkozásra szorult, de Ilyés Ferenc is sokkos állapotba került, miután a karjaiban halt meg a csapattársa. A tragédia mértéke ezért legfeljebb a manchesteri labdarúgók 1958-as müncheni légi katasztrófájához mérhető – akkor nyolc játékos veszítette életét –, és bár kétségtelenül filmbe illő befejezés, hogy az újjáalakított United megnyerte a BEK-et, csakhogy ez kereken egy évtizeddel később történt.
Az MKB Veszprém viszont már vasárnap Bajnokok Ligája-mérkőzést vív. Igaz, részben saját elhatározásából, amit Mocsai Lajos vezetőedző így kommentált: „Hétfőn délelőtt csapatértekezletet tartottunk. Megemlékeztünk Marianról, majd elemeztük a helyzetünket. Elmondtam, úgy érzem, amellett, hogy kegyelettel adózunk elhunyt játékosunknak, nem tehetünk mást, mint hogy a munkába menekülünk, és lejátsszuk a Leon elleni BL-mérkőzést. Dejan Perics csapatkapitány szép gondolatokat fogalmazott meg az élet értelméről, Cozma barátságáról, és csatlakozott a véleményemhez. A játékosokat megkérdeztem, készek-e a feladatra, illetve igényelnek-e külső segítséget, végül úgy döntöttünk, hogy megkísérlünk mi, egymás között úrrá lenni a közösségünket ért tragédián, a nehézségeinken.” Mocsai nem tagadja, hogy ez számára is kemény próbatétel: „Elmondhatatlan, mit érzek, nem is tudom szavakba önteni. Ránk bíztak egy tehetséges fiatalt, hogy neveljük, képezzük, ezt meg is tettük, ugrásszerű fejlődést értünk el vele, aztán egyik pillanatról a másikra elveszítettük. Méghozzá ilyen felfoghatatlan módon. Borzalmas napokat élünk át, de a felénk áradó szimpátiából és részvétből erőt, dacot kell merítenünk, mert férfitársaságban így járja. Nekem pedig, mint a közösség vezetőjének, stabilitást, energiát kell sugároznom és adnom, hiszen ez a feladatom, nem foglalkozhatok csak magammal.”
Edzőként különösen nem. A szakmai kihívás ugyanis amenynyire fogós, annyira sürgető: maradt egy nemzetközi szintű kapus (Dejan Perics), egy beállós (Gál Gyula), valamint „fél” irányító, mert Nikola Eklemovics még a januári horvátországi világbajnokságon összeszedett combizomhúzódásából lábadozik. Vasárnap pedig most már menthetetlenül jön a Leon; bizonyára tele részvéttel, de ennek jelei csak a mérkőzés kezdete előtti percig mutatkoznak majd. Pontosan tudja ezt persze Mocsai Lajos is: „Mindenképpen szükségünk van rövid távon is egy kapusra és egy átlövőre. Előbbi Fazekas Nándor vagy Liszkai Szilveszter lehetett volna, de Nándi nyárnál előbb nem térhet vissza a német Gummersbachtól, így Liszkait nevezzük be. Átlövőként a Barcelonának kölcsönadott Putics Barna jött elsőként szóba, és őt el is engedik a katalánok. De akárhogyan is lesz, a Leon ellen nekünk nincs veszítenivalónk.”
Valóban nincs. A négyes csoportból ketten jutnak tovább a negyeddöntőbe, Iváncsikék a német Flensburg ellen egy-egy győzelmet és vereséget hoztak be a kvartettbe, amely a francia Montpellier együttesével válik teljessé. Az MKB jelenlegi kerete pedig a szintén kikölcsönzött szerb Uros Vilovszkival, bár internetes források szerint a fő hazai riválisok, a bajban megindító sportemberi erényeket csillogtató szegediek is készek arra, hogy lehetőségeik szerint segítsenek.
A Veszprém tegnap egy ország rokonszenvétől övezve vetette magát a munkába, a gárda délután már a helyi arénában tréningezett. A kis túlzással sporttörténeti edzésről helyszíni riportban szerettünk volna beszámolni, ám félúton kaptuk a hírt a távirati irodától, hogy a gyakorlás mégis zárt kapus lesz.
Vettünk egy nagy levegőt, és visszafordultunk. A csapat azonban már nem teheti meg ugyanezt; vehet ugyan egy nagy levegőt, de mennie kell, tovább előre.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!