Csaknem egy tucat MSZP-s politikus és két egyetemi tanár írta alá azt a 2006. március 18-án keltezett levelet, amelyet Hiller István akkori MSZP elnöknek és Oláh Lajosnak, a szocialisták megyei elnökének küldtek a Vörös polip című könyv miatt. Emlékezetes, Dalmi Sándor szerző Juhászné Lévai Katalinnak, a Hajdú-Bihar Megyei Közgyűlés MSZP-s elnökének és a megyei fejlesztési ügynökség korábbi igazgatójának pereskedését mutatta be ebben a könyvben. „… a város közvéleményét érezhetően befolyásoló, s a bemutatott dokumentumok-másolatok révén sokak számára tényeket, megtörtént eseteket tárgyaló munka. (…) Az eltelt idő alatt sem elnök asszony, sem a megyei pártvezetés nem reagált a könyvre, sőt a pártban szilencium lépett életbe. Ez ugyan a választások miatt érhető lenne, de ettől a könyv még továbbra is kifejti hatását a közvéleményben. Ezt hívják struccpolitikának, ami lehet célszerű, de nem biztos, hogy hasznos” – vélekedtek a levél aláírói, akik egyértelmű állásfoglalást kértek a párt vezetésétől. Mint írták, mivel nem lehet beszélni a könyvről, így nem tudják, mi az igazságtartalma. – Az biztos, hogy a leírtakkal nem tudunk erkölcsi közösséget vállalni. Mi nem ilyen szocialista pártot akarunk – hangsúlyozták. A levelet aláírta többek között Bazsa György mint az Európai Integrációs Bizottság elnöke, megyei önkormányzati képviselő, Rimóczi József mint az MSZP megyei elnökségi tagja, Kiss Péter személyi tanácsadója, Nagy Józsefné megyei alelnök és Kurucsó Péter a párt debreceni elnökeként. A levél aláírói már 2006 márciusában úgy látták, hogy ha a helyzetet nem sikerül rendezni, és a sajtóban folytatódik a támadás, az ronthatja esélyeiket az őszi helyhatósági választásokon.
Néhány héttel később lezajlott az országgyűlési választás két fordulója, Hajdú-Bihar megye 9 egyéni választókerületéből az MSZP által támogatott jelöltek 3 helyen győztek. A párt megyei politikusai azonban nem voltak maradéktalanul elégedettek annak ellenére sem, hogy négy évvel korábban mind a 9 választókerületben buktak a szocialista jelöltek. A „lázadók” újabb levelet írtak, ezúttal azonban már csak Oláh Lajosnak küldték el aggályaikat: „… úgy ítéljük meg, hogy a megyei önkormányzat kulcspozícióban levő elnöke (Juhászné Lévai Katalin – a szerk.) ehhez a sikerhez messze nem járult hozzá helyzete és lehetőségei arányában. Sőt…” – áll az újabb, 2006. április 28-án kelt levélben. Az ismét tucatnyi aláíró szerint „hozzájárult ehhez az »eredményhez« az a számos problémás eset, amit a közvélemény – érthetően – elnök asszony személyével kapcsol össze”. Elismerték ugyan, hogy Juhászné Lévai Katalin sokat dolgozott a pártért, de hangsúlyozták: „egyetlen olyan tagja sem lehet az MSZP-nek, aki ilyen stílusban, ilyen szerepfelfogásban végzi a munkát, s ezzel végeredményben többet árt a pártnak, mint használ”. – Juhászné Lévai Katalin már négyszer kapott lehetőséget a párttól egyéni választókörzetben indulásra. Csak egy alkalommal, 1994-ben járt sikerrel, amikor a megyében minden szocialista jelölt győzött, de azóta háromszor is veszített, ám megyei listán mindig bejutott a parlamentbe – panaszkodtak a levélírók, hozzátéve, ez a sorozat bukott politikai státust jelent.
Ellenzéke megpróbálta lemondatni Juhászné Lévai Katalint megyei listás képviselői mandátumáról, ezt azonban nem sikerült elérniük. Teljesült viszont azon vágyuk, hogy Juhászné ne legyen Debrecen szocialista polgármesterjelöltje, valamint elérték, hogy az MSZP-s politikus ne kapjon bejutó helyet a Hajdú-Bihar megyei 10 ezer és az alatti lakosú települések választókerületi listáján. Míg 2002-ben Juhászné listavezető volt, 2006 őszén csak a 38. hely jutott neki.
Óriási bajban a baloldali pártok, mindent elkövetnek, hogy átverjék a választókat