Richie Kotzen és együttese az A38-on

A Poison és a Mr. Big egykori gitárosa ma este ismét hajóra száll Budapesten, hogy elkápráztassa zenekarával a hazai közönséget, ahogy tavaly is. Richie Kotzent öntörvényű embernek mondják, akik ismerik, de beszélgetésünk közben kiderült, sokkal toleránsabb és nyitottabb, mint gondolnánk.

Minden várakozásomat felülmúlja ez a turné – mondta Richie Kotzen a prágai koncertje előtt. – Már éreztem, hogy valami mást kell csinálnom, mint eddig, és ez be is jött. Új dobosom és basszusgitárosom van, akik óriási inspirációt jelentenek számomra a színpadon. Ráadásul játszunk néhány új nótát, amelyek eddig még sehol nem hangzottak el.
Richie elmondta, a világban egyre inkább terjedő közönyt, erőszakot és az értékrendek felborulását szerencsére ő maga nem nagyon érzi az embereken, annak ellenére, hogy rengeteg helyen megfordul. Hozzátette, ez valószínűleg annak is köszönhető, hogy a zenét szeretők általában egy nyelvet beszélnek, és nyitott szívűek. Úgy véli, talán az is probléma, hogy divat lett a panaszkodás, az örök elégedetlenség.
– Tisztában vagyok azzal, hogy egyre kisebbnek érezzük a világot, ahol egyre több embernek kell megélnie, és ez ijesztő, ahogyan gyakran az a politika is – mondta. – Mindez persze nem befolyásolja úgy a hétköznapjaimat, hogy rosszkedvű legyek vagy aggódjak. Mindig olyan zenét játszottam, amilyen a személyiségem volt az adott életszakaszomban. Bár voltam dzsesszzenekarban, de nem vagyok dzesszzenész, és soha nem állnék be egy flamencoegyüttesbe. Az pedig azt hiszem, egyértelmű, hogy mindig is leginkább a rock and roll és a rhythm and blues hatott rám leginkább. Nem vagyok hajlandó kompromisszumot kötni a hivatásomban sem. Ha ezt tenném, összetörnék lelkileg, szellemileg, talán még fizikailag is. Utálom, ha megpróbálnak kategóriákba préselni, hiszen én soha nem így gondolkodtam.
Úgy véli, ugyanez igaz emberi kapcsolataira is. Saját bevallása szerint régebben öntörvényű és türelmetlen volt, de az idő múlásával sokat változott. Mint mondta, megtanult nem ítélkezni az emberek felett, és ez nemcsak az egyénekre, hanem a közönségre is érvényes. – Mielőtt felmegyek a színpadra, nem állítok fel magamban elméleteket, hogy vajon milyen tömegre számíthatok – mondta. – Hagyom, hogy a dolgok maguktól megtörténjenek, és ez eddig mindig bejött.