Tiszasüly Szent László-temploma

A múlt szombaton a Tápió menti Sülysáp középkori templomáról írtunk, most a tőle majd száz kilométerre keletre, a Tisza jobb partján található Süly nevű településsel és gótikus egyházával ismerkedünk. Hej, de sok tüskés disznócska lehetett az Alföldön az Árpádok korában az akadémiai helynévszótár szerint! A régi magyar Süly falunevek ugyanis – a tudós Kiss Lajost idézve – a régies sül, azaz sün szóból származnak, ez vonatkozik a Tisza előtaggal 1880 óta megkülönböztetett Sülyre is. Süly – Swl formában – a régi Heves vármegyéhez tartozó községként szerepel Györffy György történeti földrajzkönyvében, írásban először egy 1311-ben kelt hagyatéki levélben. A nógrádi illetőségű Fogasi Gergely ekkor, fiúörököse nem lévén, Anasztázia és Erzsébet nevű leányaira testálta sülyi birtokát. Az adományt Károly Róbert király 1318-ban megerősítette. Érdekes, hogy az idézett forrás nem említi az Árpád-kori alapítású templomos falvak sorában, holott a Bálint Sándor-féle egyházi névünnepgyűjteményben – az Ünnepi kalendárium I. kötetének 490. oldalán – 1290-es dátummal olvasható az egri püspökséghez tartozó Tiszasüly Szent László titulusú parókiája.
Ennél sokkal többet nem tudunk a község és a Tisza partján ma is álló öreg templom középkori történetéről. Süly határában, az Éhhalom nevű dűlőben honfoglalás kori temetkezési helyet tártak fel, az egyik sírból közösen elhantolt emberpár meglékelt fejei kerültek elő. Koponyacsontjuk kalluszképződése bizonyítja, hogy túlélték a műtétet. (Az „agyafúrt” férfi és nő a szolnoki Damjanich-múzeumban látható.) Egy másik, Sülyt közelről érintő történeti adat a folyó túlsó partján lévő Tiszaroffra vonatkozik. Eszerint 1349-ben, Kompolti Péter fiainak osztozkodásakor István a roffi birtokra vonatkozóan igazolja, hogy az ottani tiszai rév régi idő óta működik. Amint ma is, téli fagyok és jégzajlás kivételével.
Tiszasülyön az árvízi töltés lábánál találjuk a tornyos műemlék templomot. A hozzá vezető utca Szent László nevét viseli, amint a plébánia védelmezője is az 1192-ben szentté avatott lovagkirály. A keletelt tengelyű, sokszögszentélyű templom feltárása folyamatban van, levert vakolata alól mindenütt előtűnik a csupasz téglafal. Déli oldalán lándzsaíves ablakok kőkeretei láthatók, alacsonyabb szinten a gótikus periódust megelőző falazás és román kori kapu kontúrja is megfigyelhető. Nyugati homlokzatán, a barokk harangtorony melletti lábazatnál másodlagosan elhelyezett hatalmas faragott kövek és utólag befalazott, íves falrészletek tűnnek elő, vélhetően az 1490-ben átépített egyház előzményeként. A jegyzék szerint Szolnok megye legépebben megmaradt gótikus műemlék templomának szentélyében még a bordás, csúcsíves boltozat és a XV. századi szentségház is túlélte a török hódoltságot, a háborúk és árvizek pusztítását. Félő azonban, hogy az általános pénztelenség miatt a tető újrafedésével megkezdett renoválás, az épület megerősítése abbamaradhat, s a szertelen Tisza ismétlődő áradásai tovább károsíthatják e ritka szép alföldi emlékünket. Figyelmeztetésül ott a déli falon a kőtábla, amelyen a vonás a 2000. április 17-ei vízállást jelzi jó három és fél méter magasságban a talaj szintjétől, szerencsére a védett oldalon.
Tiszasülynek – a XX. századi magyar agrárkonjunktúrának köszönhetően – 1950-ig négyezresre nőtt a népessége, azóta a felére apadt a lakosok száma. Helybeni megélhetés híján aligha fognak sokasodni, pedig a falu szép fekvésű, rendes és csendes, a Tisza morotvatavai jó horgászhelyek, s a szomszédban található a kolopi fürdő, amelynek radioaktív iszapját – Szent Gellért-gyógyiszap néven – a budapesti fürdőkbe szállítják orvosi célú felhasználásra.