Gyurcsány a Dunában

Zuhan a forint, negatív történelmi csúcsokat dönt, ezért a Magyar Nemzeti Bank elnöke sürgősen el is ment szabadságra. Simor András nélkülözhetetlen szakértelme egy esztendőben úgy százmillióba kerül a magyar adófizetőknek. A havi fixe a pótlékok nélkül hét és fél millió; ami a duplája annak, mint amit amerikai kollégája beseper. Simor egyhetes síelgetése úgy másfél millióban van az országnak: anynyit keres naponta, amennyit Gyurcsány Ferenc költ. De legalább mindkettő megéri a pénzét.
Ha hihetünk Orbán Viktornak és Kövér Lászlónak, hogy a közelgő kormányváltás után nem lesz gáláns, automatikus szabad elvonulás, hanem minden felelős kormánypolitikus és köztisztviselő tartozik majd az alkotmány és a hatályos törvények szerint elszámolni tetteiért és mulasztásaiért, Simornak például (minimum) ezt a hetet vissza illene majd perkálnia a kongó államkincstárba. Már előre szólok: nem vitatkozunk majd olyasmiken, hogy volt-e vajon a havas alpesi lejtőkön térerő; vagy hogy idehaza sem tudott volna tenni úgyse semmit. Lám, Gyurcsány Ferenc kiment az uniós csúcsra, de hasztalan: „bátor” rögtönzéseivel olyan pofonba szaladt bele, hogy még Románia és Bulgária is idegesen elhatárolódott tőlünk, pedig ők hozzánk képest három év késéssel érkeztek az uniós terepasztalra. Barack Obama meg Magyarországot – mint afféle fertőzési gócot – Ukrajnával együtt emlegeti ugyanabban a mondatban. Az őszödi böszme pár év alatt elböszmésítette az egész, gondjaira bízott országot: Európa leprásai lettünk.
Mit tesz ilyenkor egy polgári politikus? Lesunyja a fejét, és sűrű bocsánatkérések között átengedi a kormányrudat: csinálja más – olyan, aki jobban tudja. Így volt Izlandon, így Lettországban, s minden bizonnyal így lesz Ukrajnában is. Nálunk nincs így. Nálunk a csődért a „felelős kormányzat” helyett a „felelőtlen ellenzék” felel. Mert ahogy kutyából nem lesz szalonna, KISZ-führerből sem polgári politikus.
Gyurcsány az önkritika helyett a Fideszre mutogat, amely fantazmagóriája szerint őt a Dunába lökné. Pedig súlyosan téved: sokkal szárazabb és hűvösebb helyet készít neki a csődért módszeresen elszámoltató igazságszolgáltatás. A kocogó kormányfőből nem lesz amolyan Schirilla-féle műsorszám; már csak azért sem, mert idén a jelek szerint már levonultak a zajló jégtáblák. Itt egyszerűbb, kopogósabb forgatókönyv lesz: kérdezz-felelek. Mit, mennyit, miért, miért nem? Zuschlag is megszokta, Gyurcsány és csapata is meg fogja szokni.
Ez persze már nem sokat változtat a csődön; de ha a fenekünk kint is lesz a nadrágból, a fejünket végre felemelhetjük. Ezért nem kell belemenni semmiféle szociális lázongásba vagy etnikai villongásba. A Gyurcsány-féle „csendes forradalomra” csak a szélsőségek felelnek hangossal: e tekintetben potenciális stratégiai szövetségesei is a sarokba szorult létező gyurcsányizmusnak. Nem tudni, Lendvai elvtársnő köre készíti-e már az újabb belpuccs forgatókönyvét; de erre sincs már ennek az országnak ideje. Gyurcsány előtt Tamás Gáspár Miklós vizionálta magát a Fidesz által a Dunába – igaz, ő belelökés helyett belelövést fantáziált. Utóbbi most éppen balzöld pártot gründol, amelynek (nem viccelek) egyik programpontja a NATO-ból való kilépés. Akkor, amikor Szekeresék végképp leépítették a nemzeti honvédséget, mondván: a NATO majd megvéd minket a ránk törő ellenségtől. (Valahogy úgy, ahogy az unió az államcsődtől.) Ha a fasiszta Slota hatalomra jutna Pozsonyban, tényleg itt lehetne egy nap alatt a tankjaival Pesten.
Az őrület tehát fokozódik. Ha józanok akartok maradni az őrületben, vigyázó szemetek a forintra vessétek.