A csődkormányzás számokban

A Gyurcsány-kormányok ideje alatt a közvélemény tudatos félrevezetése zajlott a költségvetés és a gazdaság valós állapotát illetően. Már 2002-től az ország összes fő makrogazdasági mutatója romlott, egyetlen felzárkózási programunkat sem tudtuk teljesíteni, az ország adósságválságba került, ősszel csak az IMF–Világbank–Európai Bizottság 20 milliárd eurós óriáshitelével tudtuk elkerülni az államcsődöt, és már jóval a világgazdasági krízis előtt lenullázódott a gazdaság fejlődése. Ennek a gazdaságpolitikának a fő felelősei: Draskovics Tibor, Veres János pénzügyminiszterek, Csillag István, Kóka János és Bajnai Gordon gazdasági miniszterek.

Adósságválság, államcsődveszély. Miután az elmúlt hét évben rendre olyan intézkedéseket hozott a kabinet, amelyekre a gazdaság teljesítménye nem nyújtott fedezetet, a szaporodó hitelfelvételek nyomán az államadósság látványos emelkedésnek indult. Bár 2001 végére a bruttó hazai össztermékhez (GDP) mért államadósságot sikerült levinni 53,6 százalékra, 2002-ben már dinamikusan nőtt eladósodottságunk. Jelenleg minden egyes magyar állampolgárra már csaknem kétmillió forint állami adósságteher jut, és a GDP 73 százalékára rúg a hitelállomány. A jövőre lejáró IMF-kölcsönt valószínűleg meg kell hosszabbítani az államcsőd elkerülése érdekében.

Túlköltekezés, trükközés. Az állam túlköltekezése miatt óriásira duzzadt a költségvetés hiánya, amely rendre százmilliárdokkal haladta meg a költségvetési törvényben előírt mértéket. 2006-ra már a világ második legmagasabb hiányával rendelkeztünk a GDP arányában, s csak 2008-ra sikerült leszorítani a deficitet a 2000–2001-ben mért szintre. A téves gazdaságpolitika árát a Gyurcsány-kormányok „trükkök százaival” kívánták leplezni. A magyar hatóságok által közölt előzetes és végleges hiányadatok között több évben is óriási különbség volt, Brüsszel pedig több alkalommal kételyét fejezte ki a magyar kimutatások hitelességével kapcsolatban. A kormány a felvett hitelek nagy részét beruházások helyett adósságtörlesztésre és a folyó kiadásokra fordította.

Távolodó euró. Míg 2002 elején a gazdasági adatok alapján reálisnak látszott az euróbevezetés előszobájának tekintett ERM–II. rendszerhez való 2005-ös csatlakozás és az uniós fizetőeszköz 2007-es bevezetése, jelenleg még céldátumunk sincs az euró átvételére vonatkozóan. Az előrejelzések most 2014–2015-ös euróbevezetéssel számolnak. A csatlakozáshoz szükséges négy követelményből Magyarország hosszú évek óta egyet sem teljesít, egyedüliként az új uniós tagállamok közül.

Leminősítési hullám. A hibás gazdaságpolitika hazánk folyamatos leminősítéseit eredményezte valamennyi nagy hitelminősítő intézetnél. A visszaminősítési hullámot 2005 decemberében Európa legnagyobb hitelminősítő intézete, a Fitch Ratings indította el, amelynek lépése nyomán Magyarország egy befektetői kategóriába került Tunéziával és Romániával. A 2000 óta valamennyi nagy intézetnél elsőrendű adósnak számító Magyarország mára a legtöbb hitelminősítőnél csupán a közepes, nagyrészt spekulatív befektetői kategóriában szerepel, amely csak megszorításokkal ajánlható a befektetőknek.

Növekvő adóterhek. Ma az Európai Unióban hazánkban a második legmagasabb a munkabérekre rakódó adóteher, ennek ellenére az adócsökkentési és adóreform-elképzelésekből a Gyurcsány-éra alatt lényegében semmi sem valósult meg. A 2006-os Gyurcsány-csomag szerkezete végzetesen rossznak bizonyult: a gazdasági fejlődést a nullára vitte le, a megszorítások nyomán a lakosság kétharmadát foglalkoztató kis- és középvállalkozásokra évente csaknem 700 milliárd forinttal több közterhet tett a kormányzat.

Elfolyó uniós pénzek. A 2004-től érvényben lévő nemzeti fejlesztési tervek pályázatainál az uniós források jelentős részének elosztásakor pártpolitikai szempontok érvényesültek. A legnagyobb kiemelt beruházásokról egyoldalúan döntött a kormány, illetve a kormánypárti többségű regionális fejlesztési tanácsok. A 2007 januárjától érvényes Új Magyarország fejlesztési terv kifizetései olyan lassúak, hogy csaknem két év alatt a források mindössze két százalékát hívták le.

Lenullázódó gazdasági fejlődés. A magyar gazdaság már jóval a válság előtt a visszaesés jeleit mutatta: zuhant az ipari termelés, az export, nőtt a munkanélküliség és csökkentek a beruházások. Ezeket a negatív folyamatokat a nemzetközi pénzügyi válság csak elmélyítette. A versenyképességi listákon hazánk egyre hátrább szorult, a korrupciós listákon előrébb kerültünk.

Összeomló költségvetés és forintárfolyam. A 2009-es büdzsé sarokszámai még a februári változtatásokkal együtt is tarthatatlanok a számvevőszék megállapítása szerint. Idén a várható visszaesés mértéke hat százalék lesz, a költségvetésben hozzávetőlegesen 500 milliárd forintos lyuk tátong. A forint árfolyama januártól mintegy 30 százalékkal zuhant, miközben a külföld tavaly ősz óta 900 milliárd forintot vont ki hazánkból.

Tízszázalékos munkanélküliség. A Gyurcsány-kormányok alatt romlott az európai mércével mérve amúgy is nagyon alacsony, 56 százalékos foglalkoztatottsági arány, idén tízszázalékos munkanélküliség várható. A munkahelymegtartást és átképzést célzó közpénzeket rossz hatékonysággal költötték el a szociálliberális kormányzatok.