Antidemokratikus balliberális kamarillapolitika

Az ember csodálkozva figyeli a hatalommániás Gyurcsány töretlen igyekezetét arra, hogy most, jól megérdemelt bukása után is háttérfőnök maradhasson. Nem az a gyalázat, hogy ezt az embert sohasem érdekelte az ország, még saját választói sorsa sem, hanem az: a korábbi verbális bizonykodások után most már szó sincs arról, hogy valamit a nép, a magyarság érdekében kellene tenni. A nagy kókler immár csak ideológiai mániáinak hódol, amelyek legfeljebb egy szűk hazai és nemzetközi kör féktelen hatalomvágyának üres lózungjait jelentik.
Mert hát miért nem lehet előre hozott választás Gyurcsány szerint? Azért, mert meg kell akadályozni az antiszemitizmus, a cigányellenesség és a homofóbia uralomra jutását. Értsük jól, a nagymértékű vereségre számító vezér szerint a magyar választók többsége nem sorsának jobbra fordulását akarja majd, amikor – Horn Gábort is követve – elküldi e kártékony embert és bandáját oda, ahová valók, hanem emberellenes szenvedélyeinek akar hódolni. Egy nyitott „nemzeti” (idézőjel a szónok miatt) kormányt hirdető miniszterelnök saját népét gyalázza ismét, a baloldal régi szokása szerint. Talán az eddig az MSZP-re szavazó nyugdíjasoknak is el kellene ezen gondolkodniuk. Vajon hogyan élnek meg majd filoszemitizmusból, cigánybarátságból és homofíliából?
A vezér tehát úgy gondolja, hogy neki és csoportjának ideológiai küldetése van, a magyarság pedig kísérleti terep ehhez. Már az oly sokat koptatott demokrácia sem számít, a többség joga, hogy saját belátása szerint döntsön. Ismét előjön a műveletlen, de tanulékony kádárista KISZ-führer, aki vallja, hogy demokrácia egyenlő az ő brancsának uralmával. Tehát Magyarországon ismét a haladás harcol a reakcióval. Egy fasiszta nép közegében egy magát billegető és okoskodó főnök jelenti az antifasiszta gátat, amelyen „nem törnek át”. Csakhogy van itt egy nagy baj – a szempontjukból. Az ötvenes években szocializálódott kemény magon túl már nincs jelentősebb társadalmi csoport, amely elhinné, hogy boldogít a haladásért folyó állandó harc. Ki hiheti, hogy az ország érdeke az, ha az SZDSZ és az MDF még egy évig a parlamentben van? Miért volna az ország népének érdeke az, hogy igen sok szocialista még egy ideig a hatalom és a mentelmi jog mögé bújhasson, gyanús pénzügyi és privatizációs műveletei ellenére? Itt már a szimpla félelem munkál a bíróságoktól, az ügyészségtől, s már a rendőrség becsületes részétől is. Mert persze az más tészta, hogy a rendőrség másik része mit tesz.
Gyurcsány eljátszotta a polgári családot mímelő kordonos ünnepi beszédét. Ilyenkor látszik az, hogy ő sem ezt, sem a proletár világot nem ismeri – ő egyszerűen csak ügyesen akar kommunikálni. S ha kell, embereket mozgatni maga helyett saját hatalmon maradásáért (lásd a nagy névsort, majd a Hajdú-Bét-es Bajnait!). Nem szükséges itt minősíteni például miniszterelnök-jelöltjeit ahhoz, hogy lássuk, szimpla bolsi játékról van itt szó, amikor is minimum társutasok hatalmi előretolásától reméli egy sokszorosan bukott ember és párt azt, hogy tönkretett országuknak népe esetleg ne kétharmadnál is nagyobb arányban rakja ki őket az imádott hatalomból.
Elképesztő ezeknek az abszolút érzéketlensége a hétköznapok és honfitársaik zömének egzisztenciális világa iránt. Persze ezek mindig is a leghaladóbb nemzetközi ködevő divatokat követték. S boldogítottak – ha volt módjuk – mindenkit, akarata ellenére is. Teljesen mindegy, hogy mi volt a divat (wilsonizmus, proletárdiktatúra, neoliberalizmus, idiotizmus stb.), beálltak a progresszív műsorba, hiszen a hatalmon túl azért mindig telt a zsebük is. Nem lehet itt – sajnos – udvariaskodni. Ezt a társaságot soha nem érdekelte a nép, amely csak akkor dönthet, ha bekapta az éppen aktuális csalit – azonkívül azonban érdekei csak populizmust, fasizmust, rasszizmust stb. jelentenek. És az elvtársak sohasem szégyellik magukat nálunk, hiszen a „művelt” Nyugat nagytőkés köreinek jelentős része folytonosan pénzeli az antik görög kórusnak megfelelő manipulatív médiafelületek – nyugodtan leírható – lelkiismeretlen újságíróit, „tekintélyes” fórumait.
A jámbor magyar nép egy része mindig elhiszi, hogy a minőség Nyugaton van. Nem jó a következmény neki, de hát olyan tekintélyes emberek mondják. Minőségi történelmi hagyományaink most megbosszulják magukat. Régen nagyrészt joggal bízhattunk a Nyugatban és az azt közvetítő tehetséges és becsületes embereinkben. De immár több mint száz éve jobbára elromlott a szerkezet. Saját zsebre és hatalomra dolgozó kártékony figurák özönlötték el egy közösség egykor tisztes hagyományát. Tessék már megmondani, miért demokrácia a balliberális kamarillapolitika?

A szerző történész, egyetemi docens