Tudtuk, hosszú idő óta beteg, mégis reméltük, életereje legyőzi a kórt. Mindhiába, hétfőn jött a hír: alig egy hónappal hetvenkettedik születésnapja előtt meghalt Lászlóffy Aladár, az erdélyi metafizikus, filozofikus költészet nagyja, az új formai megoldások teremtésére mindig kész remekíró, a pengeéles logikával építkező, százszólamúan szellemes esszéíró.
Tordán született, Kolozsváron élt, gyermek- és felnőttlapok szerkesztőjeként, a digitális akadémia alapító tagjaként is bizonyította: a sokoldalúság, a vers műfaja iránti hűség, a hagyománytisztelet és az újdonságok iránti fáradhatatlan kíváncsiság békésen megférhet egyetlen tehetséges emberben. Eszünkbe jutnak a verskötetek, mint A következő ütközet, A hétfejű üzenet, regények, mint a Héphaisztosz vagy a Papírrepülő. A több mint harminc kötetből mégis azok járnak az irodalomszerető fejében, amelyekben a hit csodáját foglalta veretes sorokba.
Ali bátyám, Te már a fennvalónál vagy, s onnan érezzük dicsérő s feddő szavaidat. Mert őszinte emberként tudtál elmarasztalni is, ha valami nem tetszett barátaid írásaiban. Annál nagyobb értéke van az elismeréseidnek, amelyekkel soha nem fukarkodtál. Amelyek már most nagyon hiányoznak.
Így néz ki, ha Magyar Péter úgy gondolja, bármilyen nőt megkaphat