Fokozódó erőszak az iskolákban

Évek óta nő az erőszakos esetek száma az iskolákban, mára szinte mindennapossá váltak. Tanulók ütnek meg tanárokat, szülők támadnak pedagógusokra, gyerekek püfölik egymást. A lapunk által megkérdezett szakemberek állítják: az oktatás reformja mellett törvényi és gazdasági változásra egyaránt szükség van a helyzet orvoslásához.

Márciusban minden eddiginél féktelenebb hévvel tombolt az iskolai erőszak: egy somogyi faluban tanulók között tört ki verekedés, majd egyikük késsel fenyegetőzött. Bátonyterenyén agyba-főbe vertek egy fiút társai, míg egy kecskeméti tanintézményben iskolapaddal támadta meg tanárát egy diák. Hogyan juthatott hazánk idáig, és miként lehetne az agressziót megfékezni? – erre próbált lapunk magyarázatot találni szakértők segítségével.
– Több tíz milliárd forintot vontak ki az oktatásból az elmúlt években, ezért az elkövetkező kormányzatnak vissza kell azt pumpálnia. Ha nem teszi, a börtönök fejlesztésére költhet – fogalmazott a Magyar Nemzet kérdésére Kerpen Gábor, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) elnöke. Kifejtette: a PDSZ már egy esztendeje követel azonnal ható, valamint közép- és hosszú távú intézkedéseket. Ezek közé tartozik, hogy a közösségellenes magatartást tanúsító gyerek ideiglenesen kizárható legyen, jelenleg ugyanis akár a következő órán is ott ülhet, aki előtte rátámadt társára vagy tanárára. – Másnap ne tehesse be a lábát az oktatási intézménybe a verekedő, vizsgálják ki az ügyét, s ha nincs más lehetőség, illetve tette annyira súlyos, zárják ki ideiglenesen az iskolából – mondta Kerpen Gábor. Hozzátette: minden esetben gyorsított eljárásra van szükség, amely minden szereplőnek jót tesz: az iskola működhet tovább, az erőszakoskodó (akár diák, akár szülő) pedig szembesülhet tettének következményeivel.
Az érdekvédelmi szervezet szeretné, ha minden iskolában lenne gyermek- és ifjúságvédelmi felelős, akihez a rendbontót lehet irányítani, jelenleg ugyanis a jogszabályok nem teszik lehetővé az agresszor kiküldését a teremből, ha nincs kihez. A megelőzésre nagy hangsúlyt fektet a PDSZ, amely azt javasolja, hogy a szülő kötelezően tartson rendszeres kapcsolatot a pedagógussal, amennyiben pedig ezt elhanyagolja, elmulasztja, az olyan szabálysértésnek minősüljön, mintha be sem íratta volna gyermekét az iskolába. – Mindezen intézkedésekre sürgősen szükség van, hogy a társadalmi kohézió erősödjön, hiszen az iskola feladata a szocializáció, nem az agresszió megfékezése – hangsúlyozta Kerpen Gábor.
Hiller István oktatási is kulturális miniszter a gyakori erőszakos cselekedetek hatására tavaly egy szakértői bizottságot állított föl, de az ad hoc grémium érdemi eredményre nem jutott. A kultuszminiszter munkabizottsága tavaly áprilisban megállapította: nem szabad és nem is indokolt tömeges erőszakról beszélni a közoktatásban, bár hozzátették, hogy az erőszak számos formája jelen van az oktatási intézményekben. Ugyanakkor felhívták a figyelmet arra: kutatások igazolják, hogy gyakoriak a tanulók sérelmére a pedagógusok által elkövetett erőszakos megnyilvánulások is. Tehetetlenségüket tükrözi egyik javaslatuk, amely szó szerint így hangzott: „az iskolák tegyenek meg mindent a rendelkezésükre álló eszközökkel az iskolai erőszak megelőzéséért”. Egyértelműsítették, hogy a pedagógusok egy részénél még nem tudatosodott a kritikus helyzet kezelésének, feldolgozásának a fontossága – gyakorlatilag a tanárokat téve felelőssé az elharapódzó erőszakért.
A Magyar Önkormányzatok Szövetsége (MÖSZ) elfogadhatatlannak tartotta a Hiller-bizottság jelentését, már csak azért is, mert az iskolák kilencven százalékát a települések tartják fönn. A szövetség – ahogy azóta is – a jogszabály-módosításban látja a garanciát az erőszak megszüntetésére, törvénymódosítási-tervezetet is készítettek, melyben javasolják, hogy a jelenlegi 18 helyett 16 vagy 14 év legyen a tankötelesség korhatára. – Most nincs a tetteknek következménye, a bűnnek nincs büntetése, a tanuló azt tehet, amit akar, mert nem lehet kizárni az iskolából – mutatott rá az ellentmondásra Gémesi György, a szövetség elnöke. A MÖSZ ajánlásait azonban tavaly válaszra sem méltatta Hiller István tárcája, pedig azokat több évtizede a katedrán álló pedagógusok fogalmazták meg.
A MÖSZ idén március elején újra azonnali intézkedéseket sürgetett az iskolai agresszió terjedésének megfékezésére. Az oktatási tárca vezetőjéhez írt nyílt levelében Gémesi György hangsúlyozta: a pedagógusok munkájuk ellátásához szükséges fegyelmi eszközök nélkül egyre inkább veszélybe kerül a közoktatás biztonságos működése. – A miniszter úr helyett Szüdi János szakállamtitkár reagált levelemre – tudatta lapunkkal Gémesi György. A válaszban tájékoztatták a MÖSZ elnökét, hogy a tárcánál több program is elindult, ám ezekről az önkormányzatok szövetsége mit sem tud. A programokról mi is érdeklődtünk a tárcánál, lapzártánkig azonban a minisztérium kérdéseinkre nem reagált.
– Igazi káosz van az országban, amely forgószélhez hasonlatosan pusztít – fogalmazott Baranyi Károly szociológus, a Nemzeti Pedagógus Műhely (NPM) elnöke, hozzátéve, hogy csak egy új kormány orvosolhatja a jelenlegi bajokat. Kifejtette: a közélet, a minket körülvevő világ eldurvult, a létbizonytalanságban pedig az emberek úgy viselkednek, mint a ketrecbe zárt állatok, az agresszivitást pedig a szülőktől átveszik a gyerekek. – Olyan morális körülményeket kell teremteni, amelyben értékké válik az erkölcs, ezt pedig csak a gazdasági és törvényi háttér megváltoztatásával lehet elérni – vélekedett Baranyi Károly, kiegészítve azzal, hogy így a szülőket is érdekeltté kell tenni abban, hogy gyermekeik iskolába járjanak, ott tanuljanak, ezzel „kihúznák az erőszak méregfogát”. Az NPM elnöke úgy vélte: mindehhez klebelsbergi innovációra lesz szükség, ami az iskolák számának növelését, a különböző típusú, át nem járható iskolák újrateremtését és tankönyvreformot jelentene. A szakember emellett fontos problémaként jelölte meg, hogy megszűnt az egészséges, aszimmetrikus tanár-diák viszony, elveszett a pedagógus tekintélye, személyisége föloldódik, melynek egyik okozója többek között a túlbonyolított oktatástechnológia (például az interaktív tábla), emellett kiveszőben van a tanulni tudás képessége is.
– Szigorítani kell az elbánást az iskolai erőszakoskodókkal, példát kell mutatni: nem tehetnek meg akármit a diákok – vélekedett Münnich Iván agressziókutató, hozzáfűzve, hogy ha a tettet nem követi szankció, az minden esetben negatív példát teremt a tanulók körében. Felhívta a figyelmet a mobiltelefonokkal rögzített esetekre, amelyek véleménye szerint „látványteremtők”: a tanulók egymás megverését, megalázását viccként, heccként fogják föl. A kutató rámutatott arra is, hogy diákok a szülők mellett egymástól tanulják az agresszív viselkedésformát, ami még inkább fokozza a gátlástalanságot, ami ellen a társadalom minden tagjának együtt kell fellépni, hiszen az már kultúránkat veszélyezteti, és folyamatos utánpótlása a felnőtt agressziónak. A megelőzésbe a tanintézményeken kívül be kell vonni a rendőrséget, a polgárőrséget, az önkormányzatokat és az egyházakat is, ám például kamerák használatát vagy biztonsági őrök jelenlétét nem javasolta, mert az militarizálná az iskolákat.