Óriási bajban a magyar acélipar

Néhány hónap alatt a felére esett vissza a hazai acéltermelés a világgazdasági válság hatására. A kormány azonban csak Dunaújvárosnak segít, Ózdnak és csőd szélén táncoló Diósgyőrnek nem, miközben a termelők érdekvédelmi szervezetének kéréseit, úgy tűnik, nem veszi figyelembe.

Ha a világgazdasági válság tovább mélyül, akár ötödével is visszaeshet hazánkban az acélfelhasználás a Magyar Vas- és Acélipari Egyesülés (MVAE) számításai szerint – szemben a tavaly tapasztalt 3-4 százalékos csökkenéssel. A magyarországi acéltermelés 2008 szeptembere óta már így is a felére csökkent. Zámbó József, az MVAE igazgatóhelyettese elmondta, 2007–2008-ban szinte végig havi 180-200 ezer tonna volt a hazai termelés. 2008 októberében azonban ez 160 ezer tonnára mérséklődött, novemberben 115 ezerre, decemberben pedig már csak 100 ezer tonna nyersacélt állítottak elő. Idén januárban érte el a mélypontot a termelés, ekkor ugyanis csupán 80 ezer tonna acél keletkezett, míg februárban 98-99 ezer tonnára emelkedett ez a szám. – Úgy tűnt, hogy a termelés megindult felfelé, de a jelenlegi ismereteink szerint a márciusi adatok sem jobbak, mint a februáriak – fejtette ki a szakember.
Hangsúlyozta: a legrosszabb az, hogy az üzemek nem tudják előre megtervezni termelésüket még hónapon belül sem, mivel nagy a bizonytalanság a megrendelések terén. Hozzátette, a válság miatt ugyan valamelyest csökkentek az alapanyagok árai, ám korántsem olyan mértékben, mint amennyire olcsóbb lett az acél, ráadásul a termelési költségek is megnőttek. – Az acél ára az utóbbi három hónapban ugyan nem változott, de a múlt év végén már visszacsúszott a 2007-es év végi szintre – emelte ki Zámbó József. Az igazgatóhelyettes szerint egyhamar nem is mennek vissza az árak magasabb szintekre. – Mindenki azt várja, hogy a mostani árakon legalább legyen termelés. Ha ez beindulna, akkor a kereslet növekedése miatt drágulnának a nyersanyagok, s ezt a termelők is beárazhatnák – fűzte hozzá. Zámbó József úgy véli, a fő probléma az, hogy az acéltermelés kapacitása globálisan nézve túlnőtt a valós keresleten. Mint fogalmazott, a kormányzati mentőcsomagok ugyan segíthetik a „túlélést”, de valódi megoldást csak a világ – és legfőképp az EU gazdasága – növekedésének újbóli elindulása jelenthet.
Egy héttel ezelőtt ugyanis a kormányzat úgy döntött, megsegíti a dunaújvárosi ISD Dunaferrt, ám a másik két nehéz helyzetbe került acéltermelőt – az Ózdi Acélműveket és a csőd szélén álló diósgyőri DAM Kft.-t – nem. A Dunaferrnek nyújtott csomag három pillére közül az egyik egy 9-10 milliárd forintos nagyságrendű hitel- és garanciakezdeményezés, amelyet a Dunaferr ajánlott. Ennek szakmai részleteit jelenleg abból a szempontból vizsgálják, hogy miként tudja elősegíteni a megfelelő beszállítói kör fenntartását és a beszállítói tartozások kiegyenlítését. Második lépésként a társaság és a kormány közötti privatizációs szerződés meghosszabbítása, amely leginkább annak a foglalkoztatás és a tevékenység fenntartását illető pontjaira vonatkozna. A meglévő megállapodás egyébként szeptemberben jár le. A csomag harmadik része az átmeneti nehézségek átvészelésére vonatkozik, vagyis arról szól, hogyan lehet fenntartani a foglalkoztatást, illetve hogyan lehet biztosítani a bérek kifizetéséhez a hátteret.
Semmi jele annak, hogy a kormány figyelembe venné az MVAE által korábban megfogalmazott kéréseket. A hazai acélgyártók ugyanis elvárják, hogy a kormány lépjen fel az Európai Uniónál, mivel jelenleg az iparág az egyesület szerint hátrányban van a támogatásoknál és pályázatoknál. Problémájuk az is, hogy jelentősen megnehezültek a bankoknál a hitelfelvétel lehetőségei, így – mint fogalmaztak – ennek a finanszírozásigényes iparágnak a működtetése ellehetetlenülhet. – Drasztikusan csökkent a készletek és az ingatlanok fedezetként történő beszámítása, irreálisan megnőtt a kamatok mértéke – közölték. Az acélgyártók szerint a kormány felelőssége lenne ösztönözni a bankokat arra, hogy azok „teremtsék meg a hazai ipar, a nagy foglalkoztatók finanszírozásának versenyképességet biztosító feltételeit, így a magyarországi acéltermelésnek és -felhasználásnak az elfogadható pénzügyi kereteit is”.
Mindemellett a hazai termelők azt is szeretnék elérni, hogy a döntéshozó szervezetek a belföldi acélipar érdekében olyan kritérium- rendszert alkalmazzanak – legalább az állami nagyberuházások, önkormányzati projektek, tenderek kiírásánál –, amelyek előnyt biztosítanak a hazai előállítású acéltermékek számára az importtal szemben. Ez azért szükséges, mert az MVAE számításai alapján a külföldi termékek behozatala jelenleg 76 százalékot tesz ki a hazai acélpiacon.