Ha valaki nem képes irányítani a rendőrséget, ne irányítsa. Bencze József gyorsan mondjon le. De ne egyedül: mondjanak le az országos és megyei rendőri vezetők is, akiket az MSZP–SZDSZ-kormány ültetett pozícióba, hogy politikai retorikájukat visszhangozzák…
Májusban Bencze József országos rendőrfőkapitány hírül adta, hogy szorul a hurok a tatárszentgyörgyi kettős gyilkosság elkövetőinek nyaka körül. Kemény kis nyilatkozat volt ez, biztosan felgyorsult tőle a bűnözők anyagcseréje. Megnyugtatásunk érdekében a főrendőr felfedett néhány kulisszatitkot is: több tucat szakember dolgozik az ügyön, több száz óra videofelvételt elemeznek, összevetik a nyomokat a tanúvallomásokkal és viszont. Ám eltelt a hurokszorítós nyilatkozat óta öt hét, s máig nem tudjuk, ki lőtte agyon apát és fiát Tatárszentgyörgyön. Ahányszor kopogtattam a Nemzeti Nyomozó Irodánál, annyiszor felelték: a nyomozás érdekeire való tekintettel nem adhatnak felvilágosítást. A nyomozás érdekeire való tekintettel ugyanis az állampolgárok érdekeiről megfeledkeznek. Így aztán nem tudjuk azt sem, kik követték el a kettős gyilkosságot Nagycsécsen, meg azt sem, ki lőtte le a házából kilépő, cigány tiszalöki férfit.
Nem szorul itt semmiféle hurok. Meddő tetvészkedéssel telik az idő, közpénzen.
Addig is előszeretettel nyilatkozgat a rendőrkapitány etnikai támadássorozatról, pompás összhangban a kormánnyal és a fanatikus kisebbségvédőkkel – oly magabiztosan, mintha volna rá bizonyítéka. Pedig nincs. Úgyhogy ki kéne már nyomozni azt is, hogy a legfőbb rendőr kinek az utasítására és milyen céllal vezeti félre a közvéleményt. Nyilatkozataival ugyanis segítette a Magyarországot lejárató külföldi médiakampányt. Emlékeztetőül: a Sunday Times azt írta, hogy hazánkban cigányok elleni gyűlöletháború folyik, amelynek gyermekek esnek áldozatul; ebben a szellemben írt rólunk a New York Times, a Time magazin, így tudósított a Zeit, a BBC, a Daily Telegraph, a Süddeutsche Zeitung, a Le Monde. A külföld úgy vélheti, hazánkban etnikai tisztogatás folyik, valamint előretört a fasizmus. E kampányt – amely muníciót szolgáltat a szomszéd országok magyarellenes radikálisainak, lejáratni igyekszik a hazai jobboldalt s vele az egész országot, fokozza az instabilitást és gazdasági károkat okoz – itthonról irányítják. Összehangolt támadássorozat folyik Magyarország ellen, feltehetőleg azonos elkövetői körrel. Üzleti és politikai gengszterek dobálják a rágalom Molotov-koktéljait, s lövöldöznek a mocskolódás sörétjeivel.
Az Első Rendőr felfigyelt bizonyos statisztikai érdekességekre. Például, hogy megszaporodtak a romák elleni erőszakos cselekedetek. Ugyanakkor mind ő, mind megbízói köre hanyagul átsiklik afelett, hogy milyen arányban támadnak meg cigány bűnözők nem cigány áldozatokat, és milyen tempóban lesznek egyre brutálisabbak e támadások. Nem foglalkoznak azzal sem, hogy egyre gyakrabban hangzik el az „öld meg a magyart” jelszó. S hogy ne csak az erőszakra koncentráljunk: nem nyilatkoznak arról, hogy feltűnően magas arányúak a vagyon elleni és/vagy szervezett bűncselekményekkel gyanúsítható, nyilván rendkívül szegény sorban élő roma politikusok. Miért nem ezzel van tele a külföldi sajtó?
Persze, nem csak cigányok követnek el bűncselekményeket, és vannak tisztességes életet élő cigányok is, sokan. Továbbá senki sem születik bűnözőnek, illetve eredendően mindenki annak születik; bárhonnan nézzük, nem rosszabb a cigány, mint a magyar. Ennek ellenkezőjét állítani rasszizmus. Ettől azonban még tény, hogy garázdaságot, csoportos garázdaságot, lopást és rablást jóval nagyobb arányban követnek el cigányok, mint nem cigányok. Ugyanis egyre több és népesebb zárt közösségük van, amelyekben nem a társadalom külső normái az irányadók.
Idemásolnék néhány mondatot Gönczöl Katalin Szegénység és bűnözés című tanulmányából. A konzervativizmussal nemigen gyanúsítható szociológus – külföldi szerzőkre hivatkozva – a következőket írja: „egyes szubkultúrákban… rögzülhetnek és szinte automatikusan átörökítődhetnek a deviáns viselkedési minták… Az állandóan irritált, frusztrált szülők gyakran válnak gondatlanná, nemtörődömmé és agresszívvá. A gyerekek öröklik a társadalomhoz való negatív viszony értékeit, köztük az erőszak kultuszát. A közvetlen környezet eltűri és el is várja az erőszakos reakciót. Így az az egyéni fejlődés során az értékrend részévé válik.” Hadd tegyem hozzá, e zárt szubkultúrákban a legtöbb gyereket arra tanítják, hogy „akivel bajod van, azt üsd meg”, és „amit megkívánsz, azt vedd el”. Meg arra, hogy „a gádzsók fajgyűlölők, és náluk van mindaz, ami neked kell”. E körökben a börtönt megjárni nem szégyen, hanem olyasmi, amivel dicsekedni szokás.
Bár hazánk csúcsrendőre az ellenkezőjét hangoztatja, Tatárszentgyörgyön feltehetőleg cigány volt az elkövető. Eltöltöttem a faluban néhány hetet, és tudom, hogy az áldozat rokonsága feszült viszonyban volt cigány bűnözőkkel, olyanokkal is, akiknek fegyverük van. Mindezt a rendőrség is tudja, csak hallgat róla (tekintettel a nyomozás érdekeire). De vajon túlzás feltételezni, hogy azért nincs meg az elkövető, mert akkor nem lehetne tovább rasszista sorozatgyilkosokról beszélni?
Bencze csúcsnyilatkozata volt, hogy megüzente a magyar lakosságnak: ne az államtól várjon mindent, inkább tegyen valamit a védelmében. Ugyanakkor az idős kesznyéteni gazdát, aki próbált tenni valamit a védelmében (áramot vezetett a veteményét védő belső kerítésbe, hogy ne vigyék el a termését), az elmúlt hetekben állították bíróság elé többrendbeli emberölési kísérlet vádjával. Hogyan védjük meg magunkat? Benczének nyilván tele a púpja azzal, hogy az állampolgárok folyton az élet- és vagyonvédelmi problémáikkal nyaggatják; de ugyan kit nyaggassanak? A Nemzeti Őrsereget? A Magyar Gárdát? A polgárőröket? Vagy tényleg ragadjuk magunkhoz a megoldást? A rendőrőrsök és kapitányságok megnyitják majd fegyverraktáraikat a nagyközönség előtt? Kiosztják a pisztolyokat, a gépkarabélyokat, a viperákat és kényszerítő eszközöket, a vízágyúflottát és a rohamkocsikat?
Ami engem illet, nagyon nem értenék egyet azzal, hogy magánszemélyek vagy civil alakulatok vegyék át az állam erőszak-monopóliumát. Azzal értenék egyet, hogy a magyar rendőrség azt tegye, amiért fizetjük. Ám jelenleg ahelyett, hogy megvédené polgárait a ragályként terjedő erőszaktól, csak szerencsétlenkedik, s a rasszista támadások hangoztatásával tovább szítja az indulatokat. Várhatólag rövidesen bemutatják a Szorul a hurok című produkció következő részét, s közben még mindig nem tudjuk, ki erőszakolta és fojtotta meg a kiskunlacházi kislányt. Azt sem tudjuk, kik öltek meg egy idős aszszonyt Csépán, egy másikat Leányváron, egy harmadikat Miskén. Azt sem, ki követte el a pestszentlőrinci gyilkosságot. Azt sem, kik gyilkoltak meg egy harmincöt éves embert a Ferencvárosban. Azt sem, ki verte agyon Balla Irmát Debrecenben. Azt sem, pontosan ki szúrta le Marian Cozmát Veszprémben.
Ha valaki nem képes irányítani a rendőrséget, ne irányítsa. Bencze József gyorsan mondjon le. De ne egyedül: mondjanak le az országos és megyei rendőri vezetők is, akiket az MSZP–SZDSZ-kormány ültetett pozícióba, hogy politikai retorikájukat visszhangozzák, miközben kiszolgáltatják a lakosságot a bűnözőknek. S ha megbízóik zöme is rács mögé kerülne – hatalommal való visszaélésért, közérdekű adatok meghamisításáért, félretájékoztatásért, terrorcselekmények támogatásáért, különösen nagy összegre elkövetett hűtlen kezelésért, esküszegésért, hazaárulásért –, az nagy lépés volna arrafelé, hogy az állampolgárok igazságszolgáltatásba vetett hite helyreálljon.
Ha ez még lehetséges egyáltalán…
