Ritkán értek egyet a szabad demokrata Gusztos Péterrel – most speciel igen. Azt írja blogjában a párt frakcióvezető-helyettese, hogy az SZDSZ történetének legnagyobb vereségét szenvedte el június 7-én az európai választásokon. Stimmel.
Gusztos szerint pártja 2002 óta felélte hitelességi tőkéjét (szerintem a folyamat már 1992-ben megkezdődött, amikor a vad „antikommunista” csapat átsunnyogott a túloldalra), és olyan sok ügyben került már szembe saját magával és szavazói elvárásaival, hogy még amiben hitelesnek tudott maradni – volt ilyen? –, abban sem hittek egy idő után. Megfogalmazása szerint az SZDSZ-ből csak egy tisztán negatív kampányt láthattak a szavazók, s messziről ordított, hogy nincs más mondanivalójuk, csupán a másik oldal anyázása.
A vasárnapi földcsuszamlás után olyan e-mailek keringenek az SZDSZ-tagság és a még meglévő szimpatizánsok körében, hogy okvetlenül le kell váltani a pártelnök Fodor Gábort (ezt egyébként ő maga is felajánlotta), a frakcióvezető hankookos Kóka Jánost, valamint az SZDSZ-frakció nagy részét.
A legvalószínűbb, hogy a szabad madarak legkésőbb jövő tavasszal eltűnnek a politika süllyesztőjében (ami egyébként már régóta aktuális), addig azonban fáradhatatlanul kaszálnak. Elvisznek mindent, ami még megmaradt ebben a kifosztott országban. Az a szomorú, hogy az életünkből is elvittek húsz esztendőt…
ETO FC
A svédek botrányt kiáltanak a Győr ellen, kiakadtak a magyar „karriergyilkosra”
