A Vasárnapi újság megszelídítése

Nagy Imre és társai újratemetésének huszadik évfordulója elég jó alkalom arra, hogy megnézzük, mire ment a Vasárnapi újság című, egykor legendás híres-hírhedt rádióműsor a központi szelídítés után. Bár lassan mindenről kiderült, hogy egészen másként van, mint ahogy tudtuk vagy gondoltuk, ez a műsor megmarad a rendszerváltás körüli fontos tényezők között. Az idők során persze elveszítette rendszerváltó hevületét, a hétköznapok koptatják a dicsfényt. Huszonhárom évfolyam, ezeregyszáz adás nem semmi. Megújítására időközben több kísérlete is volt a közrádió vezetésének, főszerkesztők jöttek-mentek, de sokra nem jutottak. Azt beszélték, a gárda sorfalát nem tudták áttörni, a régi munkatársak akarata erősebbnek bizonyult a reformlendületnél. Így hát a Vasárnapi újság szinte konzerválódott, maradt, amilyen a nyolcvanas évek végén volt. A hallgatók, akik több százezren hűek maradtak hozzá, ezért és így szerették. És ez sokakat irritált. Mielőtt a rádió jelenlegi vezetése nekilátott átalakítani, pontosabban megszelídíteni a műsort, a régi szerkesztői gárda még egyszer és utoljára rendet rakott a fiókokban, és készített egy összefoglalót az eltelt évek legjobbjaiból. Azért az még szólt egyet.
Aki most hallgatja a Vasárnapi újságot, egészen mást kap. A Perjés Klára vezette szerkesztőség által készített műsor szemléletében, hangnemében gyökeresen változott meg, bár maradtak bizonyos pillérek, mint például az egyházi percek és valami kis múltidéző hajlam. Csak éppen az tűnt el, amiért a hallgatók szerették vagy gyűlölték. Olyan könnyű kis vegyesbolt, amelyben különösebb logika nélkül hallhatók beszélgetések, természetesen a műsor hagyományait követve nem a legújabb szájfényekről, hanem nemzeti sorskérdésekről, daganatos betegségekről, egészséges családról, az európai parlamenti választások következményeiről, az önkormányzatok helyzetéről, csak épp az a láng, az a karakter hiányzik az egészből, amiért valamikor Vasárnapi újságként lett híres. Nagy Imre és mártírtársai újratemetésének évfordulójáról például a szerkesztők úgy gondoltak megemlékezni, hogy reggel hatkor, tehát amikor még a legkevesebben ülnek a rádiók előtt, megismételték Orbán Viktor Hősök terén mondott 1989-es beszédét. Jó beszéd, retorikatankönyvek elemzik azóta. Keletkezéstörténete lassan legendává színeződik. De húszéves évfordulóra kicsit kevés. Ha mást nem tett volna a szerkesztőség, mint előveszi a korabeli anyagait, alighanem elegánsabb lett volna az emlékezés. Így meg végeredményben reklámba torkollott: Elek István a Rendszerváltoztatók című, a Magyar Rádióban elhangzott interjúsorozatából készült könyvet népszerűsítették. Nem baj, csak nem is jó.
(Vasárnapi újság, Kossuth rádió.)