Az utolsó éjszaka java

Röppályája csúcsán a két programozó és maga a Bonanza Banzai – Kovács Ákos pedig a színpadnak s színpadi ívének is nagyon az elején. Teljes fegyverzetben mint született előadó, ám még csak csírában a profi muzsikus. De hát rég volt, a búcsúnak is másfél évtizede. A második DVD-gyűjtemény négy estét ölel fel, köztük a legendák (technikai gondok?) homályába vesző búcsúkoncert, amelyről eddig mindenki mást tudott. Akár elvitték onnan a közvetítőkocsit, akár más szinkronprobléma lépett fel, ereje és titka volt a ténynek: „sosem sugározta senki, dobozba zárták, a film hozzáférhetetlen”.
Ez a titok kap most fényt. Sok utómunka árán végre leválogatható az utolsó éjszaka java. Az előzőeknél messze plasztikusabb hang (szolid sztereó) szól, és jó kameraszögekből a mai tempóhoz képest még felfogható snittekben pásztázzák a néhai BS traverzekkel teletelepített színpadát. Menczel Gáboréké epizódszerep, nem mozdulnak a szintik mellől, míg Kovács Ákos egy vietnami veterán szerkójában szövi azokat a szálakat, amelyekkel máig magához húzza rajongóit.
Zeneileg a Bonanza kaméleoncsapat: néhol egyszerű, mint az intelligens emulátorok működtetése a zongorázni megtanuláshoz képest, máshol bonyolult szerkezetű, különös harmóniákkal spékelt dalokat írtak – a Persze, hajnal van megint tiszta intonálása így végképp nem könnyű feladat. Hiába hallgatom különböző évekből a 101-es szobát, az Orwell-regény egyik alapattitűdjét zseniális tömörséggel láttató dalt, vagy a megkapó, mert zsigeri élményekre építő Valami véget ért opust, Ákos énekesi kvalitásai rejtve maradnak, s ezért a kontroll-ládák vélhető hibája is csak részben felel. Annál többre értékelendő a mítosz kései leereszkedése vokalitási fortélyokhoz: nem tudom, hogyan, de ez a fiú később nagyon megtanulta használni a hangját.
Némileg belelátva az anno elfigyelmetlenkedett Bonanza-enigmába, döbbenetes kötődés látszik. Senkit nem érdekel itt a Depeche Mode-utánzás bélyege: együtt szerették David Gahan korszakos csapatát a magyar trióval. A Bonanza-kultjelleg nemcsak futurista külső jegyeik, a revelatív fullelektronika, a sötét mollok és a gothicot adaptáló hazai közönség öngerjesztésének összessége, de leginkább a textúra hatása. Túl azon, hogy a vers, persze, nem „marad ugyanaz, ha bármilyen zenét akasztasz rá”, s hogy Ákos talán mégsem „egy földre küldött szárnyas fejvadász”, a dalok nagyja ma is célba talál, s ami a legtöbb e műfajban: némelyik agyba, másik meg szívbe. S ahogy Ákos szólópályáján visszakeringnek dalok, úgy dédelgeti-kerülgeti saját nem nagy, de újragondolásra mindig alkalmas repertoárját már a Bonanza is.
(Bonanza Banzai: ’93–’94. Szerzői kiadás, 2 DVD, 2009.)