Dr. Csernus és a gyáva férfiak

Voltak álmodozó, optimista évtizedeink még az előző században, amikor szilárdan hitték többen is, hogy az emberiség java része szakít a nyájszellemmel, az életfogytig hurcolt infantilitással, s lám a legtöbben ma annyira sem képesek felnőni, mint zivatarosabb korok idején elődeik. Csernus Imre A férfi című kötetében rátapint a lényegre: generációk értek biológiailag férfivá úgy, hogy miközben fejlett, gyakorlatias racionalitásukkal rövid távú egyéni érdekeiket nagyon eredményesen képviselik, érzelmi énjük fejletlen marad. A kétféle intelligencia pedig ellenkező irányba halad, legkésőbb ötvenes éveire széttépi a személyiséget. Ezért zuhan össze idővel majd minden férfi.
Az érzelmi fejletlenség pedig kölcsönhatásban áll a pszichiáter szerint egyfajta burkolt nő-, anyauralommal. Az én tapasztalataim másfélék: az egyoldalú női nevelés inkább az érzékenységet, a fantáziát és a kommunikatív képességeket fejleszti, míg az ilyen férfi nehezebben képviseli a saját érdekeit. Hajlamos a konfliktuskerülésre. Az agresszív nyomulást a férfiak nem az őket sok lemondás árán felnevelő nőktől tanulják el, hanem azt gondolják, hogy a többi férfi és általában a külvilág ezt a viselkedésmintát várja el tőlük: csak így lehetnek sikeres hímek.
Nagyon veszélyesnek tartom a könyv soraiból áradó sürgetést arra, hogy az olvasó gyökeresen forgassa fel az életét. A kor emberét ugyanis filmek, könyvek, plakátok, politikai közlendők révén torz hatások érik. A legtöbben, akik megszólítják, nem az ő valós érdekeit képviselik, hanem saját érdekeik mentén próbálják befolyásolni, nem létező gondjaira is érzékennyé tenni. Így egy jól működő kapcsolatot is nyűgösnek érezhet, vagy olyan munkahelytől is szenvedhet, amely tehetségéhez, teljesítményéhez, helyzetéhez képest optimálisnak mondható, csak éppen nem úgy zajlanak ott a dolgok, mint a filmekben. Ki veszi magára a felelősséget, ha az összezavart olvasó enged a buzdításnak, és „a semmi ágán” találja magát Csernus doktor könyvterápiája következtében?