Egyszer borulhatna a papírforma

Egy sima, egy fordított – ez lehet vágyaink netovábbja a magyar érdekeltségű vasárnapi nemzetközi kézilabda-mérkőzéseket illetően, hiszen női válogatottunk idegenben megszerzett egygólos előnnyel rajtolva várja a nyíregyházi világbajnoki selejtezőre Szlovákiát, férfiegyüttesünk ellenben a vb-ezüstérmes horvátok vendége lesz a zárai Eb-kvalifikációs összecsapáson.

Túl sok szót nem érdemes vesztegetni a lányokra, hiszen múlt szombaton azért nyertek „csak” egy góllal, 22-21-re a felvidéki Simonyban, mert támadásban Tóth Tímea, Tóth Katalin és Vérten kivételével alulteljesítettek, bár ezt Görbicz és Szamoránsky kiesése részben magyarázza. A 21 kapott gól Pálinger nélkül is kiváló, akkor is, ha a kaput nem vették szilaj ostrom alá a házigazdák. Csapatunk számára kötelező a kijutás a decemberi kínai vb-re, a papírforma borításának mindkét fél szélsőséges teljesítménye – természetesen ellentétes előjellel – lenne az előfeltétele.
Magyar–szlovák párosításban szerdán, Szombathelyen már megéltünk hasonlót, igaz, a fiúknál. Ám itt jóval kisebb a különbség a két válogatott között, mint a nőknél, ezért a valóban fásult játék és a 30-29-es vereség ellenére döbbenetes az a szitokáradat, amely különféle csatornákon, internetes fórumokon ráömlött a csapatra és Hajdu János szövetségi kapitányra. Kortünet, hogy olyan „szakértők” fogalmaznak meg metszően éles vagy lekicsinylően gunyoros, természetesen anonim kritikát, akik a játékosok neveit sem képesek helyesen leírni, a céltábla pedig a januári vb 6. helyezettje, a korábbi négy Eb-selejtezőjén százszázalékos alakulat.
Egy rossz meccs mindent romba dönthet? Ha a hátralévő három fordulóban nem sikerül legalább három pontot szerezni, akkor a jövő évi, ausztriai Eb-részvétel reményeit mindenképpen. Holnap Zárában (Zadar) a horvátok, csütörtökön Békéscsabán a görögök, jövő vasárnap Galgócon (Hlohovec) a szlovákok lesznek az ellenfelek, utóbbiak ma a finneket fogadják, szerdán játszanak Horvátországban. Az esélylatolgatás eléggé egyértelmű; Hajdu János számára is.
– Amióta én vagyok a kapitány, ilyen gyengén, mint szerdán, még nem játszott a magyar válogatott. Óriási lehetőség előtt álltunk, nem éltünk vele, hibát követtünk el, de még senki se temessen minket – adta meg az alaphangot a tréner.
– Ahhoz, hogy a csapat se temesse el a továbbjutási esélyét, nem elég itthon legyőzni jövő szerdán a görögöket, legalább egy pontot idegenből is el kell hozni. Szlovákiából könynyebb lenne, mint Horvátországból?
– Azt hiszem, igen. Persze nem adjuk fel a bravúr lehetőségét, de a világ egyik legjobb csapata, a vb ezüstérmese ellen idegenben, több mint tízezer néző előtt nem nekünk áll a vasárnapi meccs.
– Hát még Nagy László és Nikola Eklemovics nélkül. Eklemovics sérült, de mit jelent az, hogy Nagy túlzottan kihajtotta magát, és pihenőre szorul? Szerinte vagy ön szerint?
– Ő mondta, hogy nagyon fáradt, ezért kihagyná a horvátok elleni mérkőzést. A januári vb-n a csapat vezéregyénisége volt, a szlovákoknak is kilenc gólt lőtt, ha kijelenti, hogy szeretne egy kis levegőhöz jutni, mit feleljek neki? Azt, hogy nem? És akkor mi történik?
– Ezt nem találgatnám. De mivel az interneten hideget, meleget kap amiatt, hogy itthon hagyja Nagy Lászlót, azért rögzítsük: az ötlet nem öntől, hanem tőle származik?
– Természetesen. Ő kérte ezt, én pedig eleget tettem a kérésének.
– A vb után joggal büszkélkedtünk azzal: válogatottunk úgy lett 6., hogy csak nála egyértelműen erősebb vetélytárstól, a franciáktól, a horvátoktól és a németektől kapott ki. A szlovákokra ez a megállapítás azért még nem érvényes, ugye?
– Vb-tizedikek, ami tiszteletet parancsol, de nem jobbak nálunk.
– Itthon ezt nem sikerült bebizonyítani. Idegenben sikerülni fog?
– Azon leszünk, mindent megteszünk érte. A jövő vasárnapi mérkőzés háromesélyes, és ebből a háromból kettő nekünk kedvez.
– És a holnapi zárai sanszok? Azokat hagyjuk is?
– Több olyan fiatal is lehetőséget kaphat, aki már régóta szeretne a felnőtt válogatottban bizonyítani. Most itt az alkalom.