Lehetetlen küldetés

Nem a brit kormánypárt veresége, hanem annak aránya jelentette a meglepetést Londonban az egy időben tartott európai parlamenti, illetve helyhatósági választásokon. A Munkáspárt egyetlenegy megyei vagy városi tanácsban sem kapott többséget, fő ellenfele, a Konzervatív Párt pedig több önkormányzati mandátummal rendelkezik, mint az összes többi párt együttvéve.

Még a szintén ellenzékben levő liberális demokraták is kevés hasznot húztak a Munkáspárt összeomlásából, a haszon oroszlánrészét a toryk és a szélsőjobboldal zsebelte be. Már amennyiben az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja (UKIP), az Európai Uniótól függetlenséget követelő szervezet szélsőjobboldalinak mondható, hiszen sem ideológiájában, sem platformjában nincs semmi a valóban szélsőjobboldali Brit Nemzeti Párt (BNP) sovinizmusából. A BNP két képviselőt küld Strasbourgba.
Az európai parlamenti választások eredményei nemcsak azért voltak katasztrofálisak a Munkáspártra nézve, mert országos viszonylatban harmadik helyre szorult a konzervatívok és az UKIP mögött, hanem még inkább azért, mert 1918 óta először lett második helyezett két, számára biztosnak vélt területen: Walesben a konzervatívok, Skóciában a skót nacionalisták mögött. Ha egy kormánypárt önkormányzati vagy európai parlamenti választáson teret veszít, az nem meglepő. De ha az összes leadott szavazatoknak mindössze 16 százalékát kapja meg, az megdöbbentő.
A legnagyobb meglepetést mégsem a választási eredmények okozták. Sokkal váratlanabb volt, hogy miután egy hét alatt tizenegy miniszter mondott le, és egyik munkáspárti képviselő a másik után követelte Gordon Brown lemondását, a kormánypárti frakció hétfő esti drámai üléséről a miniszterelnök győztesként került ki. Nem kényszerítették lemondásra, haladékot adtak neki, valószínűleg őszig. A magyarázat egyszerű és brutálisan őszinte: nincs jobb jelölt. És még valami. Ha Brown távozik, elutasíthatatlan lenne az a követelés, hogy azonnal tartsanak új általános választást, ne a hitelét (és szavazói jó részét) veszített párt jelölje ki az új miniszterelnököt. Egy gyors előre hozott választáson pedig a Munkáspárt tán még ellenfél nélkül is veszítene.
Az igazi győztes David Cameron a konzervatívok élén. Hadd vezesse a kormánypártot a következő választásra olyan miniszterelnök, akit a saját pártja is tehernek érez – szól az ellenzéki érv. Az sem baj, ha arra még egy évet várni kell, hiszen addig csak egyre nő az elkeseredés.