Lesújtó országjelentés Svájcból

A szocialista retorikából jól ismert módon hol Bajnai Gordon, hol pedig Oszkó Péter áll elő azzal, hogy a súlyos gazdasági válságunkat külső körülmények okozták. Az állapotok folyamatos romlását is a „környezet kedvezőtlen változásaival” magyarázzák. Ezzel összefüggésben a helyzet javulását is a nemzetközi gazdasági viszonyok jobbra fordulásától várják. Addig pedig, szerintük, nekünk csak egy fontos teendőnk van: a megszorítások folytatása. Ez a szemellenzős, csak egyféle módszert erőltető, azaz diktatórikus viselkedés hozzá nem értésről és értékhiányról árulkodik. Hozzá nem értésről azért, mert nem elemzi a válság valódi okait, és így a korrekt diagnózis hiányában a terápia sem lehet gyógyító hatású. De értékhiányt is jelent: hiszen paszszivitásra kényszeríti a társadalmat. Azt üzeni, hogy mi semmit nem tehetünk, nem is kell tennünk. Majd csak beindulnak a külföldi gazdaságok, és azok húzzák maguk után a magyart is. Ez részben igaz is. A külföldi, különösen a német gazdasági fellendülés valóban teret nyit a magyarországi exportnak. Ne feledjük azonban, ez ismét csak a nálunk működő globális cégek piaci lehetőségeit javítja, és nem a magyar vállalkozókét, amelyek többnyire a hazai piacra dolgoznak. Azt viszont a 2006 óta folyamatosan tartó és egyre erősödő megszorítások jelentősen beszűkítették.
De nézzük a friss adatokat ennek bizonyítására! Elkészült az IMD (Institute for Management Development (Lausanne, Svájc) világhírű gazdaságkutató intézet legújabb versenyképességi vizsgálata. Eszerint hazánk 2008-ról 2009-re, azaz egyetlen év alatt az 57 országot tartalmazó listán a 38. helyről a 45.-re, vagyis hét helynyit zuhant vissza. Nincs egyetlen egy olyan ország sem, amelyben ilyen drámai leépülés lenne tapasztalható. Pedig a többi országra pontosan ugyanazok a nemzetközi körülmények hatnak, mint miránk. A kutatás a lecsúszás magyarázatát is megadja. A versenyképesség egyik legfontosabb befolyásoló tényezője a kormány munkájának minősége, átláthatósága és következetessége. Eszerint a mutató szerint az 50. helyen vagyunk. A szlovákok a 34.-ek, a csehek a 31.-ek, a lengyelek pedig a
44.-ek. Vagyis ezekben az országokban lényegesen jobb a kormányzati munka.
Azt mondhatjuk, hogy míg máshol szakértelemre építő, addig nálunk hazugságon alapuló kormányzás van. A kormányzati munkát minősíti például, hogy az mennyire épít a vállalkozó kedvre, és mennyire támogatja annak kibontakozását. A rendszerváltáskor a híres amerikai Nobel-díjas közgazdász, L. Thurow még azt mondta, hogy mi leszünk azok, akik elsőként zárkózunk fel a fejlett Nyugathoz, ha a gazdaságfejlesztési stratégiánkat alapvetően a kreativitásra, a vállalkozó kedvre építjük. Mára viszont, a svájci tanulmány szerint, az 57-es listán csupán az 53. helyen vagyunk a vállalkozó kedv tekintetében. A csehek a 43.-ak, a lengyelek a 36.-ak, a szlovákok a 17.-ek, a szlovének pedig a 10.-ek. Vagyis egy fontos erősségünk legyengülésének, pontosabban legyengítésének vagyunk tanúi: a magyar vállalkozások egyre barátságtalanabb, ellenségesebb környezetben dolgoznak, ami elveszi a kedvüket az újításoktól, a vállalkozástól. Ezt a környezetet pedig a Kóka–Gyurcsány–Bajnai-féle értékrend, a külföldi tőke mindenáron való kiszolgálása és a hazai képességek semmibe vétele, lenézése és leértékelése hozza létre. Vagyis az a szemlélet, hogy a problémáink megoldását a külvilágtól: a külföldi befektetőktől, az IMF-től, az EU-tól és mindenki mástól, de nem saját tehetségünktől kell várnunk.
A kormány munkáját minősíti továbbá, hogy a korrupciós listán a 2000. évi 28. helyről 2008-ra a 43. helyre kerültünk. A lecsúszás az utóbbi években gyorsult fel. Amartya Sen Nobel-díjas közgazdász mondta az Etikáról és gazdaságról című könyvében, hogy „egy gazdaság etika nélkül nem más, mint egy ország fejlődési esélyek nélkül”. A korrupció, az etikátlan viselkedés ugyanis versenyképesség-rontó és fejlődést akadályozó tényező. De meg lehet-e ezt magyarázni a hajdú-bétes Bajnainak és az offshore céges Oszkónak, vagy a zavaros pénzügyekről híres út-, híd- és metróépítések irányítóinak és haszonélvezőinek? A gazdaság azonban érzékeny barométer: a növekvő mértékű korrupciót zuhanó versenyképességgel jelzi. A legkevésbé korrupt országok a legversenyképesebbek: közöttük Svédország, Finnország, Dánia és Szingapúr. A korrupció mértéke mellett az etikus viselkedést külön is méri a versenyképességi tanulmány. Magyarország e tekintetben az utolsó előtti. Csak Oroszország van mögöttünk. Szlovákia a 35., Szlovénia a 32., Csehország a 48., Lengyelország pedig a 47. Érdemes felfigyelni rá, hogy például Kazahsztán a 27. helyével jóval előttünk van.
Mi köze is van a külső környezet alakulásának a magyarországi etikai válsághoz és korrupciós helyzethez? Természetesen semmi. Ez belső ügy, mégpedig elsősorban vezetési probléma. Mert ahogy a közmondásból is tudjuk: a fejétől bűzlik a hal. Mindezek után már nem meglepő, hogy legrosszabb eredményt a „vezetés hitelessége” mutató vonatkozásában értünk el. Egy év alatt a 45.-ről az 55. helyre kerültünk, vagyis 10 helyet zuhantunk vissza. Eközben a csehek 5 hellyel jutottak előbbre – a 43.-ból a 38. pozícióba –, a többi környező ország pedig többnyire megtartotta korábbi helyezését. 2009-ben így a lengyelek a 49.-ek, a szlovének a 47.-ek, a szlovákok pedig a 34.-ek. Ha csupán az eddigi helyezéseket vizsgáljuk meg, akkor is nyilvánvaló kell hogy legyen: hamis a kormánydiagnózis és téves a megszorításos terápia. Ezt igazolják egyébként más elemzések is. A Világgazdasági Fórum és a Harvard Egyetem együttes kiadványa, a The Global Competitiveness Report 2008–2009 (Globális Versenyképességi Tanulmány 2008–2009) szerint Magyarország a 62. helyre, Törökország mellé szorult. Csehország a 33., Szlovénia a 46., Lengyelország pedig az 53. Érdekességként Botswana, amely 16 hellyel előzve meg bennünket, a 46. helyen van. Érdemes felfigyelni viszont arra, hogy belső képességeink tekintetében a 28.-ak vagyunk. Azaz, ha a kormány a magyar vállalkozásokat, a magyar embereket hozná helyzetbe, akkor gyorsabban és sikeresebben tudnánk kijönni a válságból. A jelenlegi vezetés szakmai tartalma és értékrendje miatt viszont csak elhúzódó, fájdalmas és nehezen kiheverhető válságra számíthatunk. Ezt az IMD-tanulmány „stressztesztje” bizonyítja, amely szerint a válság kezelését és egyben a jövőre való felkészülést tekintve az 57 országból nekünk csak az 52. hely jutott. A csehek a 37.-ek, a szlovének a 39.-ek, a szlovákok a 36.-ak és a lengyelek a 48.-ok. Ennek a fő oka, állítja a tanulmány, hogy Magyarországon a vezetés nem kezeli jól a válságot, és ezért a társadalmi–politikai viszonyok egyre instabilabbá válnak. Magyarországot ezért, ha nem lesz gyors irányváltás, a gazdasági depresszió fenyegeti. Ez az az állapot, amikor vagy a GDP – azaz a bruttó hazai érték – zuhanása eléri a 10 százalékot, vagy három egymást követő évben csökken a nemzeti jövedelem. Nálunk 2008 és 2009-ben már csökkent a nemzeti jövedelem, mégpedig gyorsuló mértékben. 2009-re a nemzetközi elemzők 6-7 százalékos visszaesést jósolnak. 2010-re pedig, amikor már csaknem minden országban beindul a gazdasági növekedés, nálunk további egy százalék körüli öszszeszűkülést várnak. Ezzel pedig már a magyar gazdaság depresszióba hajlik. Ez további gazdasági leépülést, növekvő munkanélküliséget és értékvesztést jelent.
Korábban több írásomban figyelmeztettem már rá, hogy Magyarország ezen az úton a gazdasági fejlődés perifériájára szorul, mások kiszolgáltatottjává válik. Ez ma már nemcsak távoli veszély. A Nemzetközi Valutaalap Világgazdasági kilátások: válság és kilábalás című, áprilisi tanulmánya szerint Magyarország a fejlődő országok csoportban van. Ezt igazolja az a szomorú tény, hogy Magyarország az unió tagjaként, de az afrikai országokhoz hasonlóan, élelmiszersegélyt kap az EU-tól (Magyar Hírlap, Gazdasági rovat, május 30.). A szlovének, a szlovákok és a csehek a fejlett országok csoportjában vannak. A periférián maradásunkat szolgálják a megszorítások, a korrupció növekedése és a morális válság. De erre erősít rá az oktatás leépítése, Magyar Bálint támadásai a még romjaiban sem reménytelen tudásiparunk ellen. Hiszen az IMD szerint fiataljaink tudományos érdeklődése alapján még mindig a 23.-ak, az oktatás színvonala alapján pedig a 24. helyen vagyunk.
A válságból való kilábalásra van tehát lehetőségünk. Csupán korrekt diagnózisra és jó terápiára van szükség. A jó terápia legfontosabb eleme pedig a mielőbbi előre hozott választás. Már csak azért is, mert a jelenlegi kormány tovább rombolja az értékrendet, próbálja elbizonytalanítani az embereket a tekintetben, hogy mi a jó és mi rossz, és mindent megtesz a társadalom megosztása érdekében. Ezt igazolja, hogy a társadalmi tőke, a bizalom, egyre fogy. A nemzetek listáján az 50.-ek vagyunk. A többi ország, amelyek sikeresebben kezelik a válságot, messze előttünk vannak. A gyenge bizalom párosul a politikai instabilitás veszélyével. E tekintetben az 53. hely a mienk. Lehet-e ezek után, józan ésszel mindezt a „külső körülményekre” hárítani? Aki csak egy kicsit is ad szakmai hitelességére és az erkölcsi normákra, az csak nemmel válaszolhat erre a kérdésre!

A szerző közgazdász, egyetemi tanár