Nem nyerték túl magukat?
– Most fog eldőlni, hogy a Jobbik felnőtt-e ehhez az eredményhez. A jövő kérdése az is, hogy egyáltalán meg tudjuk-e tartani ezt a támogatottságot az országgyűlési választásokon is. Persze mi növelni szeretnénk. Most még képlékeny ez a kérdés, de az tény, hogy sokkal nagyobb felelősséget ró ránk a múlt vasárnapi eredmény, mint azt korábban gondoltuk. Sok lesz a tennivalónk.
– Mire számítottak?
– Nehéz volt jósolni. Személy szerint öt és húsz százalék közé tettem a végeredményt, reálisan pedig nyolc-kilenc százalékra saccoltam. Bár már látszódott, hogy valami megmozdult, hiszen a vidéket járva mindenhol telt házas rendezvényeink voltak, a kávézókban, benzinkutaknál mosolyogva köszöntöttek bennünket. De a végeredményre azt kell mondanom, hogy – bármennyire is illendő szerényen állni a sikerhez – történelmi volt. Ezt a választást a Jobbik nyerte meg.
– Annyi mindenesetre nyilvánvaló, hogy vasárnap óta minden elemzés önökkel foglalkozik, a parlamenti pártok pedig – kivéve a Fideszt – egytől egyig a Jobbikhoz mérve határozzák meg saját eredményüket.
– Már régen nem az a kérdés, hogy ki milyen oldalhoz tartozik. Ez bizonyosodott be a választáson…
– Bocsánat, hogy közbevágok: egyáltalán tudják, hogy kik szavaztak a Jobbikra?
– A választ itt is folytathatom, hiszen éppen ez a lényeg: a városi fiataltól a kistelepülésen élő parasztemberig, munkásig, a középkorú értelmiségiig mindenhonnan kaptunk szavazatot. Ilyen emberekkel találkoztunk, amikor az országot jártuk. Mindegy, hogy ki baloldali vagy jobboldali. Magyarországon kezdenek átrendeződni a politikai kategóriák. Vagyunk mi, a nemzetiek, és vannak azok, akik nemzetellenesek, globalisták, akik csak kihasználják az itt élő embereket a profitért. Ezt egyre többen értik meg. Mostantól erről többet beszélhetünk majd, hiszen számolni kell velünk, és így a programunk is láthatóbbá válik. Eddig jóformán nem volt másra lehetőségünk, csak arra, hogy a támadásokat megpróbáljuk védeni.
– Azért ne reménykedjen, abból továbbra sem lesz kevés. Sőt, azzal, hogy félreérthetetlenül felrajzolták magukat a térképre, még erősebb támadásoknak lesznek kitéve.
– Eddig is bizonyítanunk kellett, állnunk kellett a támadásokat, ezek után pedig majd még többet kell bizonyítanunk és még több támadást kell kiállnunk. Nem vagyunk ezen meglepve egyáltalán.
– A kérdés inkább az, hogy fel vannak-e rá készülve. Nemcsak mentálisan, hanem úgy is, hogy lesznek-e megfelelő válaszaik.
– Profibbá kell válnunk, ez tény. Eddig olyanok voltunk, mint egy kis céh, a maga kisipari módszereivel. Most ki kell dolgozni – csak hogy a példánál maradjunk – a professzionális vállalatirányítást.
– Nagyjából erre gondoltam, amikor megkérdeztem, hogy nem nyerték-e túl magukat. Meg arra is vonatkozott a kérdés, hogy vannak-e kádereik kellő számban. Például elég felkészültek-e a strasbourgi képviselőik. Morvai Krisztináról tudjuk, hogy többéves nemzetközi tapasztalat áll mögötte, Balczó Zoltán is éveket húzott le a közigazgatásban. De Szegedi Csanád mennyire felkészült? Önök sem számítottak rá, hogy képviselő lehet az európai parlamentben.
– Szegedi Csanád gyors észjárású, gyorsan tanuló, nagyon értelmes ember. Ráadásul Morvai Krisztina és Balczó Zoltán is rengeteg tapasztalatot tud majd átadni neki, a szakterülete pedig teljesen új elem lesz az egész európai parlamentben, így vélhetőleg eleve nagy figyelmet kelt majd. A Jobbikban ő foglalkozik a határon túli magyarok ügyével, valamint a cigányság kérdéseivel, ezt viszi tovább Strasbourgban is. Ma az európai színtéren nincs magyarkérdés. Van Magyarország, és kész. De az nem része a döntéshozók közti diskurzusnak, hogy van egy magyar nemzet is. Mi pedig a nemzetet akarjuk képviselni, akárhány országban is éljen. Ez lesz Szegedi Csanád feladata.
– Meg ugye, ahogyan mondta, a cigányügy képviselete is, de előtte hadd ragadjak le kicsit a magyarság témájánál. Magyarország a magyaroké – ez volt a kampányszlogenjük, el is marasztalta önöket az Országos Választási Bizottság, mondván, kirekesztenének az országból mindenkit, aki nem magyar.
– Erre azt tudom mondani, hogy az OVB marasztalja el Kölcseyt is a Himnuszért, mert le merte írni, hogy „Isten, áldd meg a magyart”. Holott nyilván az lett volna a tolerancia netovábbja, ha azt írja, hogy „a magyar állampolgárokat”. Ne vicceljünk már! James Monroe, a liberalizmus fellegvárának tekintett Amerikai Egyesült Államok elnöke 1823-ban mondta azt, hogy Amerika az amerikaiaké. A Monroe-elv arra vonatkozott, hogy az ország nem tűri el, ha kívülről, akkor éppen Európából szólnak bele a belügyeikbe. Nálunk sincs szó másról. De ezt érti mindenki, csak szándékosan félremagyarázzák.
– Akkor térjünk vissza az előbbi kérdéshez. Önök cigánygyűlölők, rasszisták, kirekesztők; gondolom, ismerősen csengenek ezek a kijelentések. Elolvastam a programjukat, és azt találtam, hogy igen, beszélnek cigánybűnözésről, de azt sokkal inkább szociokulturális és társadalmi kérdésként kezelik, nem etnikaiként. De mindegy, hogy hogyan kezelik, ezt a szót használják a jelenség leírására.
– Kuncze Gábor beszélt 1994-ben a megélhetési bűnözésről. Azóta nem lehet világosan szóba hozni a kérdést. Pedig előtte nemcsak Gönczöl Katalin értekezett a témáról, hanem például Garamvölgyi László volt rendőrségi szóvivő is írt tanulmányt a gyerekkorú cigánybűnözésről. Miért kell úgy tenni, mintha ez nem létezne? És főleg: miért vagyunk szélsőségesek, ha erről beszélünk? Az a szélsőséges, aki elhallgatja.
– Nemcsak beszélnek róla, hanem ott van például a Magyar Gárda, amelyik éppen az egyenruhája, az alakzatban történő fellépése miatt sokakban riadalmat kelt. Láthatóan erőt akar mutatni.
– Természetesen. Hiszen igenis erőre van szükség, de azt azért ne felejtsük el, hogy a gárda részéről még egyetlen pofon sem csattant el. Ártatlanok pedig végképp nem váltak az áldozatává. Ellenben a cigányok által elkövetett bűncselekmények miatt ma nagyon sokan rettegnek. A gárdának, amely az elmúlt két évben már bizonyította hasznosságát, a jövőben meg kell találni az őt megillető helyet a magyar társadalomban. A gárda ötlete egyébként 2006 decemberében született meg, hát milyen rend volt akkor az országban? Semmilyen. Persze, hogy erőt, vagy inkább erős szándékot kellett felmutatnunk. Magyarországon semmi nem működött normálisan, az erőt felmutatni képes állami szervezetek pedig politikai játékszerré váltak.
– De a gárda miatt lehet önöket szélsőjobboldalizni.
– Nem vagyunk szélsőjobboldaliak, ez tény. Nemzeti radikálisok vagyunk, ez is tény. A radikalizmusunk egyébként a radikálisan rossz helyzetből fakad. A programunk ráadásul tartalmaz baloldali elemeket. A magyar jogrendnek, az alkotmányosságnak megfelelően működünk. Próbálnak lejáratni bennünket, de ehhez már hozzászoktunk.
– Azt is megkapják folyamatosan, hogy zsidóznak. Az EP-választás után például ön és Morvai Krisztina az Izrael által megszállt Palesztinához hasonlította Magyarországot. Ezt félreérthető, vagy félreérthetetlen üzenetnek szánta?
– Azóta, hogy Simon Peresz izraeli államfő Magyarország felvásárlásáról beszélt, ebben a kontextusban már nem lehet zsidózással vádolni senkit.
– Idáig rendben is van, de ettől függetlenül rendre előkerül az a vád is, hogy kirekesztők. És egyes körök szerint ez maga a szélsőjobboldaliság melegágya, mert hogy akkor holnap akasztani is fognak, ugye.
– Történelemtanárként tudom, hogy Magyarország minden más országnál inkább befogadó volt, érkezzen a jövevény akárhonnan. Egyetlen elvárás volt velük szemben: tartsák be az együttélés normáit. Aki képes volt alkalmazkodni, elfogadni a normáinkat, annak soha nem kellett kirekesztve éreznie magát. A magyarokban senkivel szemben sem volt előítélet a történelem során, ide jöhetett mindenki. Azt viszont egyetlen társadalom sem tűri el, ha egy befogadott csoport jelentős része elutasítja a többségi társadalom minden normáját, bomlasztja közösségeit, fenyegeti testi épségét, elveszi megtermelt javait.
– A kuruc.info miatt is magyarázkodniuk kell. Szegedi Csanád honlapján például az ajánlott portálok között is megtalálható.
– Számítottam erre a kérdésre. Szögezzük le: a kuruc.info felvet olyan problémákat, amelyeket rajtuk kívül szinte egyetlen hírportál sem. Ettől függetlenül már számtalanszor nyilatkoztam, hogy a kurucon megjelenő írások némelyikének stílusa távol áll tőlem.
– Térjünk vissza kicsit a választásokra, pontosabban a közelgő parlamenti voksolásra. Ellenzéki szerepre készülnek?
– Nem. Kormánypártira.
– Kivel?
– Senkivel. Jelenleg nem látunk olyan politikai erőt, akivel koalícióban tudnánk együttműködni. Nyilván most megkérdezi, hogy a Fideszhez milyen a viszonyunk. Hadd mondjam el: a programjaink sarkalatos pontjai nem egyeztethetők össze egymással. De biztosan lesz olyan kérdés majd a következő parlamentben, amely a nemzet érdekét szolgálja. Akkor azt támogatni fogjuk, bárki is álljon elő vele.
– Magyarán egyedüli kormányzásra készülnek. De mikor?
– Ha eljön az ideje.
Ukrajna
Ukrán kényszersorozás: brutális felvétel terjed – videó
