Medvegyev kihívója

Szinte a semmiből lépett tavaly a nagypolitika színpadára. Az elnökválasztáson még a kis Demokrata Párt színeiben két százalék alatti eredménnyel végzett. Kedvenc csapata a Szpartak Moszkva, szereti a rockzenét, s legszívesebben a Kinót hallgatja. Európai értelemben vett konzervatív gondolkodónak tartja magát, a gazdaságban azonban a liberalizálás híve. Meggyőződése, hogy Oroszországnak csatlakoznia kellene az Európai Unióhoz. Andrej Bogdanovval a bukaresti Európa–Oroszország fórumon beszélgettünk.

Tavaly még úgy tűnt, nagyon bátor, hogy ringbe szállt az elnökségért a toronymagasan esélyes Dmitrij Medvegyevvel szemben, legutóbb mégis csalódást okozott, amikor visszalépett a Szocsi polgármesteri címéért folyó versenytől. Miért?
– Félreértés ne essék, nem ijedtem meg, azonban el kellett gondolkoznom, amikor pártom, az Igaz Ügy nem sorakozott fel mögém. Számítottam a támogatásukra, azonban erről nem született egyértelmű döntés.
– Szocsihoz nem köti semmi. Miért indult el egyáltalán?
– Nézze, a 2014-es téli olimpia miatt megnőtt e választás jelentősége is. A megméretés messze túlmutatott a város keretein. Ezenkívül az is érdekelt, hogy mi legyen az olimpiával.
– Megmondom őszintén, meglepett, amikor olyan jelöltek indultak, akik a szocsi olimpia ellen léptek fel. Miből gondolták, hogy a helyiek a saját érdekeikkel szemben őket támogatják?
– Két álláspont rajzolódott ki. Az egyik szerint szét kell szórni több orosz városban a rendezést, míg mások kiálltak Szocsi mellett. Köztük én is, s amikor egyértelművé vált, hogy az Egységes Oroszország jelöltje is ezt az álláspontot képviseli, visszaléptem a javára.
– Ami azt illeti, ezzel a lépéssel csak azt a feltevést igazolta, hogy alibiellenzéki, s az elnökválasztáson is azért volt önre szükség, hogy a Kreml bizonyíthassa, a parlamenten kívülről is el lehet jutni az elnökjelöltségig. Árulja el: valóban a Kreml embere?
– Meglepődtem volna, ha ez a kérdés nem jön elő. De semmi gond. Nincs titkolnivalóm. Tisztában voltam azzal, hogy indulásom jól jön a hatalomnak. Éltem a lehetőséggel, kihasználtam a helyzetet, hogy kilépjek a politikai porondra. Előtte senki sem ismert, míg most kis túlzással majdnem mindenki.
– S gondolom, ápolni kell ezt a „hírnevet”, s Szocsi is arról szólt, hogy kicsit megmutassa magát, nehogy elfelejtsék…
– Valóban, ez is szerepet játszott az indulásban, de azért nem ez volt a legfontosabb.
– Politikusnak vagy inkább médiaszemélyiségnek tartja magát?
– Az elmúlt évben azért nem voltam állandó vendége a tévécsatornáknak. Nem váltam celebbé.
– Ahogy látom, a politikából is elég jól meg lehet élni.
– Miért a politikából? Én már az 1990-es évek elejétől politikai tanácsadással foglalkozom.
– Elég messziről jutott el idáig, hiszen nem politológusnak készült…
– Ez így van. Két és fél évet tanultam a rigai repülőmérnöki katonai főiskolán, ahonnan kizártak a párttagsággal összeegyeztethetetlen nézetek miatt. 1987-ben jelentkeztem a pártba. Bevallom, megfogott a peresztrojka, hittem az SZKP megújulásában. Aztán ez lett a vége. Se párttagság, se főiskola!
– De gyorsan kárpótolta magát…
– Ha arra gondol, már 1990-ben részt vettem a Travkin vezette első demokratikus párt megalakításában.