Sátorverés Rómában

Amazon Gárda. A líbiai vezetőt komoly biztonsági készültség közepette fogadták Rómában; védelmét nehezítette, hogy szokásához híven most sem szállodában, hanem beduin sátorban töltötte éjszakáit. Személyes védelmét ezúttal is az Amazon Gárdára bízta, vagyis arra a negyvenfős, afrikai nőkből álló különleges egységre, amely legtöbb útjára elkíséri. A hölgyek mindegyike magas szintű kiképzést kapott, a fegyverhasználat és a harcművészetek jó ismerői. Az alakulat miatt 2006-ban diplomáciai feszültség támadt Líbia és Nigéria között, az abujai látogatásra érkezett Kadhafi testőreinek ugyanis a helyi hatóságok nem akarták megengedni, hogy fegyvert viseljenek. Mivel a líbiai vezető emiatt majdnem visszafordult a repülőtérről, Obasanjo elnök közbenjárására végül engedtek az arab delegációnak.
A szigorú védelemre Kadhafinak alighanem szüksége is van, hiszen egyre demokratikusabb politikája ellenére sokan nem nézik jó szemmel európai utazgatásait. Líbia ugyanis az ezredfordulót megelőzően számos nemzetközi incidensbe keveredett, amelyek többnyire máig nem teljesen tisztázottak. Tripoli valószínűleg támogatója volt például a Fekete Szeptember terrorcsoportnak, amely az 1972-es müncheni olimpián vérfürdővel végződött emberrablásért felelős; Kadhafi környezetéből jutott pénz Carlosnak, a Sakálnak is; s egy londoni demonstráción 1984-ben a líbiai követség ablakából lőttek le egy angol rendőrnőt, Yvonne Fletchert. Tripoli rendelte meg 1986-ban egy amerikai katonák által látogatott berlini diszkó felrobbantását, három embert ölve meg. A merénylet oka az volt, hogy az amerikaiak márciusban elsüllyesztettek két líbiai hajót. Hivatalosan a berlini akcióra válaszul bombázták 1986. április 15-én és 16-án az amerikaiak Tripolit és Bengázit, hatvan ember halálát okozva. Az adok-kapok legismertebb és legfájdalmasabb állomása 1988. december 21., amikor líbiai ügynökök a skóciai Lockerbie felett felrobbantották az amerikai Pan Am légitársaság Londonból New Yorkba tartó járatát. Kétszázhetvenen haltak meg, köztük négy magyar. Tripoli éveken át tartó politikai és gazdasági elszigeteltségbe került, de végül megállapodtak a gyanúsítottak kiadatásáról és az áldozatok hozzátartozóinak kifizetendő kártérítésről.
Kadhafi Rómába érkezése előtt az olaszországi zsidó közösséget botránkoztatta meg, ugyanis közölte velük, csak szombaton ér rá, hogy fogadja őket. Márpedig a római zsidó közösség tagjai többnyire tartják a sabbatot (zsidó szombatot), amikor nem szabad munkát végezni. Így tárgyalni sem. Líbiában a második világháborúig mintegy negyvenezer zsidó élt, ám 1945 után több hullámban is pogromokat hajtottak végre és gazdasági szankciókat hoztak ellenük. A kezdetben még különösen Izrael-ellenes Kadhafi elkobozta javaikat, törölte kintlevőségeiket. Az Olaszországba menekült zsidók, látva a rendszer lazulását, most kártérítést várnak Tripolitól.

Az ezredes. Moammer Kadhafi hatalomra kerülésekor nem neveztette ki magát elnöknek vagy tábornoknak, szerényen csak a forradalom testvéri vezérének hívja magát. A hatalom a nép kezében van, hangoztatja, s ezzel magyarázza azt is, hogy megelégedett az ezredesi ranggal, pontosabban elfogadta, hogy Idrisz király uralmának megdöntése és a hatalmi viszonyok rendezése után ebbe a rangba léptessék elő. Váll-lapján viseli a Szaladin-sast ábrázoló címert, amely Líbia mellett több arab ország, például Egyiptom és Irak jelképe is.

Gondterhelt arc. Silvio Berlusconinak a Líbiának ígért kártérítés és a különc vendég nélkül is megvan a maga baja, az olasz kormányfőt az európai bulvársajtó ugyanis magánéleti ügyei miatt folyton ízekre akarja szedni. A rossz nyelvek szerint még a fontos nemzetközi tárgyalások szünetében is feleségével veszekszik telefonon, aki alighanem rendszeresen számon kéri rajta, mit csinált szardíniai birtokán a lesifotókon szereplő huszonéves, alulöltözött lányokkal. Jelenetek egy házasságból nagy nyilvánosság előtt. Télen Mirek Topolánek (megdöntött) cseh kormányfőt is vendégül látta; a megjelent képek miatt most a prágai kolléga is magyarázkodhat. Némi vigaszt jelenthet számukra, hogy a „konzervatívok” összeurópai megerősödésével pártjuk, az olasz Szabadság Népe (amely a Forza Italia, a Nemzeti Szövetség és néhány kereszténydemokrata képviselő fúziója) és a cseh ODS szépen szerepelt az európai parlamenti választásokon.
Arról ugyanakkor nincs hír, hogy Berlusconi líbiai vendégének is megmutatja-e Szardínia szépségeit.

A miheztartás végett. Az olasz gyarmatosítók által elfogott, majd kivégzett líbiai nemzeti hős, Omar al-Muktar fotójával a mellkasán lépett a római Ciampinói repülőtér betonjára Moammer Kadhafi. A líbiai vezető szerdán érkezett hivatalos látogatásra Olaszországba, ahol Silvio Berlusconi kormányfővel és Giorgio Napolitano köztársasági elnökkel is tárgyalt. Kadhafi ezredes úgy nyilatkozott, azért utazott Itáliába, mert az olasz vezetés kész volt bocsánatot kérni a gyarmati időkben, 1911–1947-ben okozott károkért, s huszonöt év alatt kifizet 3,5 milliárd euró kártérítést is. Tripoli a jelek szerint megbocsát, de nem felejt. Az Omar al-Muktart és az őt elfogó olasz katonákat ábrázoló fotó 1931. szeptember 11-én készült, a kép Líbiában az olasz elnyomás jelképévé vált. A sivatag oroszlánjaként is emlegetett nemzeti hős a hódítókkal szembeni ellenállás stratégiájának kidolgozójaként, a gyarmati lét és a kizsákmányolás ellen küzdő csoportok vezéralakjaként ismert. Elfogása után még öt napig élt, az olaszok felakasztották. Arcképe a líbiai tízdináros érmén látható, s emlékét őrzi az Anthony Quinn főszereplésével készült 1981-es, A sivatag oroszlánja című film is. Muktar egyik fia szintén Kadhafival tartott Rómába. (Gy. Zs.)