Somody úr lombikstop-terápiája

„Van elég munka itthon is, száz évre előre. Megmenteni a magyart.” (Wass Albert)

Uram! – kiáltott fel az ég felé nézve Noé a napok óta szakadó esőben, miközben a túlterhelt bárka oldalán az egyre szaporodó lukakat szemlélte.
– Úgy látod, hogy okos dolog volt a harkályt is magunkkal hozni?
Magára ismer, kedves Somody úr? Ugye megérti, hogy nem nézhetjük tétlenül, amint hanyag szorgalommal próbálja elsüllyeszteni azt a bárkát, amelynek farvize felett kilógó gallyba ezerszámra kapaszkodnak a meddő párok. Nem, egy pillanatra sem adom meg magamnak azt az előnyt, hogy közel 19 év lombikbébis és több mint 25 éves meddőségkezelési tapasztalattal (az első lombikbébim ebben az évben egyetemre felvételizik, a közel negyedszázada inszeminációt követően fogant „lányom” már családanya) az asszisztált reprodukcióról vitatkozzam, inkább a számok és a humánum területén kívánok megmérkőzni a generikumok atyjával.
Számokat ígértem, kezdjük hát a megmérettetést. Vajon Somody úr tudja-e, mennyi pénzről folyik a vita? Az olvasóknak elárulom: 540 méter ki nem fizetett Megyeri híd áráról, vagy egy kilométer völgyhidakkal tarkított M6-os autópálya építési díjáról van itt szó, amelynek minden méterére évente két adófizető polgárt „állítanak” a lombikkezeléssel foglalkozó hazai intézetek. Ha pénzben többre számított, javaslom, nézzen más, kiaknázatlan terület után, és engedje, hogy békében élhessünk, alkothassunk, gyógyíthassunk továbbra is. Nekünk ön nem hiányzik, boldogulunk ön nélkül is. Ahogy szerintem ön is nélkülünk.
Minden jóléti társadalomban évek óta felismerték, hogy a lombikkezelések, egyáltalán a meddőségi kezelések egyik legveszélyesebb szövődménye a többes terhesség, és az ezzel járó éretlen vagy koraszülés, valamint a koraszülöttek magas halálozási aránya. Az sem véletlen, hogy Európa nyugati és északi részén 35 éves kor alatt preferálják az egy embrió visszaültetését: mit preferálják, büntetik az indokolatlanul két ébrényt visszahelyező orvost. Viszont a jól körvonalazott szakmai szabályokat betartók sikertelenség esetén extra finanszírozott ciklust kapnak (hatodikat, hetediket). Mert a hozzáértők tudják (Lajtán túl a lombikszekerén ülő közgazdászok is), hogy az embrió beágyazódási esélye maximum 30 százalék, így csak több – három, négy – embrió viszszaültetése után lehet azt a hatékonyságot produkálni, amit Somody úr oly nagyvonalúan hangoztat. Hangoztatja torka szakadtából, mint felelős, adókövető, a közpénzek hatékony elosztásán őrködő magyar állampolgár. Nos, az eb itt vagyon nem is oly mélyen elhantolva. A több visszahelyezett embrió és ikerterhességek kapcsolatában.
Ígértem, számok özöne következik. Uniós számok lesznek, hiszen ön is uniós adatokra hivatkozott. Lassan írom, hogy megértse, még ön is. Egy szövődménymentes szülés ellátásának díja 2450 euró, a császármetszésé 5722. Az ezer gramm alatti koraszülöttre a hazaadásig 54 226, igen, ötvennégyezer-kettőszázhuszonhat eurót kell költeni (15 millió kemény magyar forint), az 1000–1499 gramm közötti újszülött ellátási költsége 39 347 euró, míg egy 1500–2499 gramm közötti koraszülöttre 14 972 eurót szükséges költeni. A hazai koraszülött-ellátást végző központok jóval szerényebb áron dolgoznak (mert nálunk az olcsó levegő is gyógyít az inkubátorokban, a hit meg a legerősebb ragasztószer a meddőségi centrumokban), az átlagellátási költség újszülöttenként kb. 1–1,2 millió forint. Ha feltételezzük, hogy az ön minden pazarlásellenes elképzelése megvalósul, akkor a lombikterhességek közel 50 százaléka koraszüléssel fog végződni, így a kb. 1600-2000 koraszülött ellátása minimum kétmilliárd „plusz” kiadást jelent majd az egészségügyi pénztár számára.
A koraszülöttek kezelésére fordított finanszírozási díj várhatóan ugyanannyi lesz, mint a lombikciklusok jelenlegi összköltsége, arról nem beszélve, hogy az intézményesített utógondozás a gyermekek hatéves koráig akár ennek többszörösét is felemésztheti. E nélkül az utókezelések nélkül a koraszülöttek, különösen a nagyon kissúlyúak jelentős hányada – ne szégyelljük leírni, de finoman fogalmazni – halmozottan hátrányos emberként élné le az életét. Nem beszélve arról, hogy mindennek az érthetetlen anyagi terheit a szülők nagy része nem képes előteremteni. Tudja, azokról a párokról emlékeztem meg, akiknek ön ezt a könnyű sorsot szánja. Amennyiben a fentiekkel a javaslata megtételének időpontjában tisztában volt, akkor az ön humánuma erősen vitatható, amelynek szárbaszökkenését nem hagyhatjuk a hazai asszisztált reprodukció mezsgyéjén. Bízza az intézete tevékenységét olyan orvosokra, biológusokra, akiknek nem érdeke a beavatkozások szándékos és „direkt elrontása”.
Ön most még szabadon elmehet. Mert a genocídium nem csak azt jelenti, hogy halomra lövöm az ártatlanokat: a meg nem született, de kívánt gyermekek is igazságért kiáltanak. S Hágában üresen látok egy-két széket.

A szerző gyermektelen párok kezelésével foglalkozó orvos