Tűzijátékper, kabaré

Az már biztos, hogy a 2006. augusztus 20-i tűzijáték-katasztrófa ügyében legkorábban októberben születhet elsőfokú ítélet. Vagyis több mint három évvel a tragédia után, amely öt halálos áldozatot és több tucat sérültet követelt. Nem sietik el a dolgot. Azt már megszokhattuk, hogy a bíróságok igen megfontoltan dolgoznak, az viszont tenyérbemászó, hogy az ügy alperesei egyértelműen időhúzásra játszanak.
A minap például azzal állt elő az állami rendezvényt lebonyolító Nexus Kft., illetve alvállalkozója, hogy a bíróság rendeljen ki szakértőt annak tisztázására, mennyi időbe telik egy több százezres tömeg feloszlatása. Mellesleg az egyik alperes, a Budapesti Rendőr-főkapitányság szakértője korábban elismerte, hogy fél óra is elegendő lett volna a tömeg hazairányítására. (Ezzel éppen az alperesek ügyvédeinek védekezését cáfolta – akik valószínűleg nem szakemberek a tömegterelésben –, tudniillik azt, hogy az oszlatás másfél-két órát vett volna igénybe.) Az áldozatokat és a sérülteket képviselő ügyvéd szerint az oszlatási időtartamnak azért van jelentősége, mert a meteorológusok riasztása már másfél órával a vihar kezdete előtt eljutott a katasztrófavédelemhez, vagyis egyértelműen megállapítható az állami szerv trehánysága.
A kártérítési per alperesei között található a Miniszterelnöki Hivatal, amelynek vezetője akkoriban ábrándos tekintetű Szilvásy György volt, államtitkára pedig az örökké magabiztos Gál J. Zoltán – egyikük sem vállalja a felelősséget. Ők amúgy soha, semmiért nem felelősek. A pereskedésnek egyébként már régen vége lenne, ha az alperesek belementek volna az áldozatok hozzátartozói, illetve a sérültek javaslatába, a peren kívüli megegyezésbe. Egyszer talán születik ítélet.