Nem jó helyre megy a pénz. Nem érzékeljük az uniós pénzek gazdaságélénkítő erejét, mert a támogatások nem a megfelelő helyekre kerülnek – derül ki az AAM Tanácsadó Zrt. legfrissebb elemzéséből, amely szerint a konkrét kifizetések a teljes hétéves – 2007–2013 között lehívható – keretnek mindössze 3,24 százalékát teszik ki, ráadásul a már támogatottnak nyilvánított beruházásoknak csupán egytizedét érintik. Szűcs Zoltán vezérigazgató szerint az egyik legnagyobb gond, hogy nem történt meg a pályázati szerkezet átalakítása a gazdaságélénkítés szempontjainak megfelelően, a fejlesztési terv forrásait ugyanis a válságkezelés eszközévé kellett volna tenni. Ennek legfőbb oka, hogy hazánkban a kormányzati mozgástér és a költségvetési források igen szűkösek, így csak a brüsszeli pénzekben lehet reménykedni. Az AAM most újabb ajánlásokat tett közzé annak érdekében, hogy bemutassa, miként lehetne gyorsabban és hatékonyabban lehívni az uniós kereteket, mivel ugyan számos területen részleges változások mentek végbe, sok kulcskérdésben azonban a mai napig nincs előrelépés. Az AAM ajánlásai szerint például a pályázati kiírások előkészítési idejét le kell rövidíteni és a kifizetési módszereket meg kell változtatni.
A munkanélküliséggel kapcsolatban döbbenetes adatok láttak napvilágot a közelmúltban. Egy év alatt 126 ezer fő veszítette el a munkahelyét, a munkaképes korúak közül minden második ember dolgozik. Önök közelebb vannak a tűzhöz, talán tudják: hol és miért állnak a kormányzati reklámokban szereplő munkahelymegőrző programok?
– Már a munkahelymegőrző pályázatok eredeti kiírásánál is rengeteg volt a hiba. Példaként említhetném, hogy a támogatás teljes összegére fedezetet kértek a jelentkezőktől, vagyis a vállalkozásoknak annyi biztosítékot kellett felmutatniuk, mint amekkora összegre pályáztak. Ezt később ki kellett venniük a követelmények közül. Tény, hogy az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány hatmilliárd forintos kerete nagyon kevés a munkanélküliség növekedésének tompítására. A keret hamar ki is merült, február végétől fel kellett függeszteni a pályázatok beadását.
– Több pályázatírótól hallani, hogy a kemény feltételek miatt a sikeres pályázók egy része ennél a programnál végül mégsem írja alá a támogatási szerződést.
– Ennek legfőbb oka, hogy sokan csak most döbbennek rá, túlvállalták magukat. Ha például egy- éves időtartamra kapnak támogatást, ennek fejében két évig fenn kell tartaniuk a pályázat benyújtásakor meglévő teljes létszámot a vállalkozásuknál, ezt pedig a jelenlegi gazdasági visszaesés mellett egyre kevesebben vállalják. Mi is tapasztaljuk, hogy több pályázó végül eláll a szerződéstől, és ilyen feltételek mellett inkább nem kér a támogatásból. Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat pályázatainál pedig olyan részletes üzleti tervet kell mellékelni, ami szinte teljesíthetetlen munkát jelent.
– Azon túl, hogy vissza kell fizetni a támogatást, büntetőkamat is terheli azokat a cégeket, amelyek végül mégis rákényszerülnek az elbocsátásra?
– Kamatostul kell visszafizetniük a kapott összeget. Az állam természetesen jogosan támaszt feltételeket a támogatásért cserébe, ebben a helyzetben azonban nagyon nehéz jó pályázatot kiírni, ráadásul a költségvetésben alig maradt forrás munkahelyteremtésre. Ezért már csak az uniós pályázatok maradnak, de ezek csak most jelentek meg. Ezek a források húszmilliárd forintot jelentenek a kis- és közepes vállalatoknak, tízmilliárd forintot pedig a nagy cégeknek.
– Ez csak csepp a tengerben. Kevesebb, mint az iskolai digitális táblákra félretett uniós forrás. Elviekben hány munkahelyet lehet ennyi pénzből megőrizni?
– Fejenként számolva a támogatás összege mindössze nettó 50 ezer forint havonta egy éven keresztül, és ugyanennyit lehet kapni képzésre. Nagyon nehéz megmondani, mennyi munkahelyet lehet így megőrizni.
– Nyolc hónappal a válság hazai begyűrűzése után is csak nagyon lassan indulnak el az első kifizetések, miközben havonta több tízezer ember válik állástalanná. Önöknek mi a tapasztalata: a beadott pályázataikra érkezett már kifizetés?
– Nincs olyan, velünk kapcsolatban lévő pályázó, akinek utaltak volna a számlájára támogatást, ugyanakkor úgy tudjuk, hogy már volt néhány kifizetés. Az átutalások döntő része fél év múlva várható, a most kiírt uniós programoknál még később.
– A szerződéskötéseknél jobb a helyzet?
– Most már lesz olyan cég, ahol aláírják a megállapodást. Hozzá kell tennem, hogy ezekhez a pályázatokhoz komoly apparátusra van szükség, és a helyzet javulását bizonyos értelemben már csak az uniós forrásoktól remélhetjük az ország jelenlegi helyzetében. Nagyon bízom abban, hogy a későbbiekben beindulnak a lehívások és a 2007-től érkező brüsszeli pénzeknél összességében mért eddigi, négyszázalékos kifizetési arány magasabb lesz.
– A pénzek lehívását a bürokratikus eljárások buktatói is akadályozzák…
– Egyik partnerünk például műanyagfröccsöntő szakképzésére járatta volna alkalmazottait, erre kért támogatást. A válság miatt el kellett bocsátani a kétkezi munkásokat, így csak az irodai dolgozókat engedhették volna képzésre, átcsoportosításra azonban utólag nem kaptak lehetőséget. Így könynyen lehet, hogy az elnyert összeg egésze elúszik. Kedvenc példánk szintén egy képzési támogatásról szól. Az egyik pályázónk nyelvi képzésre nyolc embert íratott be két évvel ezelőtt, a vállalat azonban időközben bővült, és ugyanannyi pénzen, ugyanabban az időpontban kilenc fő vett részt az ominózus képzésen. Kijött a közreműködő szervezet ellenőre, és közölte: itt bizony csalás történt, vissza kell fizetni mindent. Kérdeztük, mi a probléma: ugyananynyi támogatásért eggyel több alkalmazott részesült képzésben, ez csak jó hír lehet. A szervezet azonban nem osztotta álláspontunkat: szabálysértési eljárást indított, amelynek az lett a vége, hogy a támogatás egy részéről le kellett mondani.
– Az előlegek kifizetésekor is sokan panaszkodnak arra, hogy az apparátus a kákán is csomót keres annak érdekében, hogy húzhassa az átutalások időpontját.
– Ennek klasszikus módszere lehet a hiánypótlások kérése. Minden újabb dokumentumnál ugyanis 30 nappal kitolódik a kifizetési határidő. Ettől függetlenül az előlegeknél – főként a gazdaságfejlesztési programoknál – nincs nagyobb fennakadás.
