A brit katonai hírszerzés 1939-ben látta el először a királyi légierő repülőit selyemből készült túlélőtérképekkel. A (gyártó) cég nagylelkűen háborús célokra ajánlotta fel a túlélőtérképek gyártásából befolyt összegeket. Amikor egyre több pilóta esett fogságba, a hadifoglyok a táborokban kezdtek hozzá saját túlélőtérképeik elkészítéséhez. Az egyik Brunswick melletti lágerben a foglyoknak saját nyomdát is sikerült üzemeltetniük a német őrök orra előtt – írja Jeremy Harwood 100 térkép, amely megváltoztatta a világot című könyvében a 87-es számú térkép magyarázataként. A bombázók legénységének túlélőkészletében a selyem térkép mellett még egy kis fűrész, tű, cérna, pénz és a legfontosabb idegen nyelvű szavak listája is ott volt. A térképek anyagául azért választották a selymet, mert nem ártott neki a víz, és sokszor összehajtogatva, összegyűrve sem ment tönkre. Legnagyobb előnye viszont az volt, hogy könnyű volt elrejteni, tapintásra motozáskor nem ütött el a ruha bélésétől. Az MI9 (az angol katonai hírszerzésnek a fogságba esés elkerüléséért és a szökésért felelős részlege) a Waddington játékgyártó céget (például a monopoly készítőjét) bízta meg gyártásukkal; a szövetségeseknek 1,3 millió túlélőtérképük volt a háborúban. A fogolytáborokból sikeresen megszökött harmincötezer katona fele használta ezeket.
A pontos térképek a történelem során mindig is elengedhetetlenek voltak a nagy távolságokon átívelő kereskedelem, hadászat, kommunikáció és az államigazgatás megszervezéséhez. A sík papírlapra rajzolt térkép azonban sohasem ábrázolhatja tökéletesen a földfelszín valós mintázatát, hiszen a föld gömbölyű, a földrajzi alakzatok pedig e gömbfelszínen léteznek. A máig is leggyakrabban használt ábrázolási módot, vetületet a németalföldi Gerardus Mercator alkotta meg 1569-ben. Ő nevezte el térképes kiadványait először atlasznak, amellyel azonban nem a görög mitológia égboltot a vállán viselő alakjára utalt. A nevet saját szavaival „Atlasz, Mauritánia királya, a tanult filozófus, matematikus és asztrológus tiszteletére” választotta. Mercator világtérképén a szélességi körök párhuzamosak voltak, az Északi- és Déli-sark pedig ugyanolyan szög alatt jelent meg. A térképész úgy terítette ki a föld felszínét, hogy rajta a helyek megtartották egymáshoz viszonyított helyzetüket és távolságukat. A tengerészek felbecsülhetetlen segítséget kaptak ezzel, a navigátorok az új vetületet használó térképeken már úgy húzhatták meg az irányvonalakat, hogy azokat tájoló segítségével a valóságban is pontosan követni tudták.
Jeremy Harwood kiadványa alakra színes albumot idéz, sok szép térképpel. A hasonló kivitelű kötetekkel szemben, amelyeknek csak akkor vesszük hasznát, amikor kevéssé ismert rokonunknak próbálunk ajándékot vásárolni a mellényúlás minimális veszélyével, e könyv többet ad. A fejezetek a térképek megkerülhetetlen szerepét tárják elénk az emberi civilizáció fejlődésében. Az olvasó pedig azon kapja magát, hogy „kiolvasott” egy albumot, életében talán először.
(Jeremy Harwood: 100 térkép, amely megváltoztatta a világot. Kossuth Kiadó, Budapest, 2008. Ára: 6500 forint)
Napi sudoku
