Emlékezetes botrányok
– 2008 márciusában az Eger–Budvanszka Rivijera LEN-kupa vízilabdameccsen tört ki verekedés a nézőtéren, amit a montenegrói klubhoz tartozó „drukkerek” robbantottak ki.
– 2004-ben a Fehérvár–Újpest futballtalálkozón a feldühödött újpesti drukkerek átmásztak a kerítésen és összecsaptak a rendezőkkel, majd a verekedésbe bekapcsolódtak a fehérvári szurkolók is.
– 2003 májusában a bajnokavatásra készülő ferencvárosi nézők a 0-0-ra végződött labdarúgó-mérkőzés után a pályára tódultak, megverték az ellenfél és a saját csapatuk játékosait is, a Debrecen edzőjét, Szentes Lázárt pedig hátba rúgták. Az FTC-től 6 bajnoki pontot levontak, és három hazai mérkőzését zárt kapuk mögött kellett megrendeznie, ezenkívül pedig az FTC Rt.-re 40 millió forintos büntetést szabott ki a Magyar Labdarúgó Liga.
– A 2001–2002-es futballbajnokságban a Fehérvár–Ferencváros mérkőzésen szaladtak be a pályára a vendégszurkolók, akik később a hazaiak szektorába akartak bejutni, s csak a rendőrök közbelépése tudta szándékuktól eltántorítani őket. Ugyanebben az évben az Újpest–FTC összecsapáson a lila-fehér szurkolók kést, hanggránátot, fémrudat, vizes palackot dobtak a játéktérre.
Évek óta megoldásra váró probléma a lelátók rendjének biztosítása – tavasszal is egymást érték a rendbontások. A szombathelyi kosárlabdaklub egyik hazai találkozóján a szurkolók bántalmazták a játékvezetőt, a mérkőzés ezért fél perccel a vége előtt félbeszakadt. Egy vitatott eset után a pályára berohanó hazai hívek többször is megütötték Király László bírót, míg Lakatos Péter, a hazaiak játékosa ököllel ütötte meg az ellenfél Paks egyik légiósát, Mike Englisht.
Februárban a Hódmezővásárhely– Debrecen női kézilabda bajnoki mérkőzést követően rohantak szurkolók a pályára, és a hazaiak edzőjét kezdték inzultálni. Szintén a női kézilabdázók őszi Debrecen–Ferencváros mérkőzésén dobtak görögtüzet a pályára a fővárosi nézők, majd a visszavágón a népligeti csarnokban támadtak a békés debreceni drukkerekre: székekkel dobálták őket, emiatt az utolsó öt percben háromszor is félbeszakadt a mérkőzés.
A labdarúgó-bajnokság Újpest–Diósgyőr találkozója után a lila-fehér hívek a pályán keresztül próbáltak meg bejutni a vendégszektorba, majd Győrben vendégeskedve székeket törtek össze, később az újpesti garázdák a hazafelé tartó Rába-szurkolókra támadtak. Ugyancsak a negyedik kerületi klub drukkerei rohantak be – a hangosbemondó tiltása ellenére – hazai bajnokijukon a pályára, és be akartak mászni az ellenfél szurkolóinak kijelölt lelátórészre. Az eset során a biztonságiak egyik embere megütötte a Fehérvár szerb légiósát, majd a rendfenntartók valósággal kiverték szektorukból a fehérvári drukkereket.
A klubok tehetetlenek. Ha elő is állítják az elkapott garázdákat, alacsony öszszegű pénzbírsággal ússzák meg a randalírozást. A törvény szerint a sportrendezvény látogatásától – ha a tiltás a szervező által szervezett minden rendezvényre vonatkozik – két, ha csak meghatározott létesítményre érvényes, négy évre tilthat ki rendbontót. A kitiltás ellen ráadásul a néző bírósághoz fordulhat.
A létesítmények legtöbbje beléptetőrendszer, számítógépes nyilvántartás és szurkolói klubkártya nélkül azonban gyakorlatilag alkalmatlan arra, hogy az esetleges tiltásnak a klub érvényt szerezzen. Ugyanakkor alig garantálják a nézők biztonságát, többségük évtizedekkel ezelőtt épült.
Pedig a sporttörvény alapján az államnak kell létrehoznia rendezvények lebonyolítására alkalmas létesítményeket, és gondoskodnia ezek fenntartásáról, emellett támogatnia a nem állami tulajdonban lévő sportlétesítmények építését, karbantartását is.
A rendvédelmi szerv távolmaradását kifogásolja Szijjártó Péter, az Országgyűlés sport- és turisztikai bizottságának alelnöke. – Az adóforintokból fenntartott rendőrségnek kötelessége volna biztosítani a köz érdeklődésére számot tartó sporteseményeket, a lelátók rendjét, és szavatolni a pályák környékén élők biztonságát – hangsúlyozta. Kiegészítette mindezt azzal, hogy sok esetben a szakszövetségek is dilettáns módon állapítják meg egy-egy összecsapás kockázati fokozatát, ezért megfontolandónak tartja a törvényi szabályozás megváltoztatását.
A törvény jelenleg ugyanis úgy rendelkezik: a rendőrség, a biztonsági cégek és a szakszövetség által kiemelt biztonsági kockázatúnak minősített sportrendezvény biztosítását a megbízott rendező mellett a rendőrségnek közfeladatként kell ellátnia. A nem kiemelt biztonsági kockázatúnak minősített rendezvény biztosítására a szervező vagy kér rendőri biztosítást, vagy nem. Általában nem, az ugyanis nem olcsó mulatság.
Retteghy István, a Magyar Labdarúgó-szövetség fegyelmi bizottságának elnöke is úgy véli: nem elégséges a jelenlegi törvényi szabályozás. – A szurkolók név szerinti azonosítására volna szükség ahhoz, hogy a rendbontókat kitilthassuk a sportpályákról. Az angolok rájöttek erre, nálunk azonban, ha el is kapnak valakit a hatóságok, legfeljebb százezer forintos büntetést kap garázdaságért, amit öt perc alatt összedobnak neki a haverjai. De ha felfüggesztett börtönbüntetésre is ítél valakit a bíróság, az nem akadályozza meg abban, hogy legközelebb is lelátókon randalírozzon – mutatott rá a hiányosságokra a jogász. Kifejtette: a közélet túlszabályozott, azonban a 2002 óta regnáló kormányok mégsem forszírozzák, hogy rend legyen a sportpályákon. – Annyi mindenre van hajlandóság, de úgy tűnik, nincs érdek és cél a sport finanszírozására és a nézőterek biztonságára – vetette föl. Retteghy szerint a beléptető- és videorendszerek is elengedhetetlenek a rend megteremtéséhez.
Nem értett egyet Retteghyvel az Összmagyar Szurkolói Szövetség szóvivője, Boros Bánk Levente. – A nézőtéri erőszak megfékezésére a hatályos magyar jogszabályok is alkalmasak volnának, de nem tartják be, vagy rosszul alkalmazzák azokat – vélekedett. Az elharapódzó agresszív esetek okaként említette a biztonságért felelős magáncégek magatartását, melyek amellett, hogy nem tartják be a jogszabályokat, gyakran ingerlik a szurkolókat is. – 2006 óta morális problémák mételyezik társadalmunkat, általános jelenség a mind szélesebb körben terjedő erőszak, szaporodnak a bank- és benzinkútrablások. Amikor családtagok verik egymást, kimondhatjuk: az erőszak kultúráját éljük – fogalmazott a „civilben” politológus Boros Bánk Levente. Hozzátette: amikor a kisember azt látja, hogy a politikát átitatja a korrupció, úgy gondolja: ő miért ne tehetne meg bármit. Ugyanakkor hangsúlyozta: mindig felhívják a drukkerek figyelmét a jogkövető magatartásra.
– A lágyszívűségnek vége – jelentette ki Berényi János, a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetségének elnöke annak ellenére is, hogy véleménye szerint a kosárlabda-mérkőzéseken egy-egy játékvezetői ítéletre vagy a játékosok közti ellentétre reagálnak túlzottan a túlhevült állapotban szurkoló lokálpatrióták. Elmondta: a következő bajnokságban a szövetség szigorítani fogja saját szabályozását, így egy rendbontás után több mérkőzésre is bezárhatják a csarnokot. – Mást nem tehetünk akkor, amikor a magyar sportot nem támogatja az állam, az infrastruktúra állapota katasztrofális, és a rendőrség is kivonult a találkozók biztosításából – sorolta a gondokat Berényi János. Hozzáfűzte ugyanakkor, hogy a klubokat eddig is erejükön felül támogató önkormányzatokról több bőrt már nem lehet lehúzni.
– A sport nem szakítható el a mindennapoktól, a társadalmi légkör óhatatlanul kihat a sportra és közegére – jelentette ki Münnich Iván agressziókutató. Kifejtette: mivel egyes sportágakban emelkedik a színvonal, nő a tét, a nézőtéren is fokozódnak az indulatok, ilyenkor akár egyetlen magáról megfeledkező személy is elindíthat egy lavinát. Az úgynevezett kontakt sportágak közben az ütközést, a játékosokat ért sérelmet a néző is átéli, ami szintén indulatot gerjeszt. A tudós hozzátette: a sporthuliganizmus régóta ismert, a verekedésekben részt vevők nem arctalan masszát alkotnak, strukturált, irányított csoportokból állnak, melyekhez a „balhét” keresők mindig csatlakoznak, számukra a nézőtéri rendbontás életforma.
– Politikai vetülete is van a problémának, hiszen a nemzetbiztonság név szerint ismeri a huligánokat, így bármikor felhasználhatók, mozgósíthatók – fogalmazott.
