Bürokratikus rasszizmus

Válság van! Ezt a két szót már elfogadtatta velünk a média. Hirtelen támadta meg az emberek hétköznapjait ez a rövid mondat. Válság van… Az elamerikanizálódott nyugati piac, a kizsákmányolás, profitnövelés, veszteségelkerülés szentháromságára épülő birodalom megrendülésének híre hamar eljutott hozzánk is. Megüzenték előre, hogy ne ijedjünk meg nagyon, csak egy kicsit. A hír azonnal testközelivé vált az otthonaikat elvesztő jelzáloghitelesek, a megemelkedett törlesztőrészletekkel küzdő embereken keresztül, miközben tömeges elbocsátások, létszámleépítések mentek végbe még ebben az adósságtörlesztő kis országban is.
Csak azt nem tudom, hogy ebben az országban miért volt ez hír? Ebben az országban nagyon régóta válság van. Méghozzá igen súlyos, gazdasági és morális válság. Ebben az országban már nagyon régóta küzdenek az emberek a bankoktól kapott kölcsönök visszafizetésével. Ebben az országban már nagyon régóta nő a munkanélküliek száma.
Most csak annyi történt, hogy az elmúlt hónapok árfolyamváltozásai miatt egy kicsit felgyorsultak az események. De ha már New Yorkban is hirtelen csőd van, akkor itt is! Nem tudom, miért a New York-i tőzsde problémáival kellene foglalkoznunk, miközben az Európai Unió milliárdokat juttat a balkáni térségek fejlesztésére. Úgy érzem, ez a szándékos apokaliptikus propaganda csupán egy csúnya történelmi társasjáték megteremtője, a szélsőséges politikai erők támogatását szolgálja.
A gazdasági válság kitűnő ürügy a fennálló kormány számára az EU célzottan a cigányok felzárkóztatására szánt támogatásainak a felmorzsolására. A kimondottan cigányoknak címkézett pénzek osztódnak, hiszen válság van, spórolni kell, így a cigányokat a 3h-sok (halmozottan hátrányos helyzetűek) táborába terelték. Így az ezen belülieknek minden támogatásra szorulóval osztozni kell a pénzen. Márpedig a roma évtized program keretén belül az EU 2015-ig több milliárd eurós összeggel támogatja a cigányság felzárkóztatását! Mivel azonban láthatatlanná varázsolták a cigányokat, ezért célt tévesztettek a célzott támogatások.
A társadalmi társasjáték pedig nem más, mint a jó öreg bűnbakkereső játék. Ha egy társadalom gazdasági problémákkal küzd és építő jellegű, hatékony, jólétteremtő programjai, irányítani képes vezetői nincsenek, akkor a legszegényebbek, leghátrányosabb helyzetűek kirekesztése lesz célszerű, mivel ők a nálunk már nem látható, nem létező szociális háló foglyai, az állam ellátórendszerének túlsúlyát képezik. Ők azok, akiket támogatni kell, képzetlenek, munkanélküliek, ráadásul nagycsaládosok, ők azok, akiket költséges fenntartani. Így hát a legegyszerűbb megszabadulni tőlük.
A rasszizmus a XX. században megmutatta leplezetlen arcát, a XXI. században már rafináltabb. Manapság a bürokratikus rasszizmus a megfelelő megnevezés. Ez egy beidegződés, amely a demokrácia paragrafusain keresztül gettóba zárja, a társadalom perifériájára szorítja a cigányokat. Az Európai Unió 2015-ig szóló roma évtized programja keretén belül több milliárd euróval járul hozzá az elmaradottabb régiókon belül élő cigányok felzárkóztatásához, így Magyarországon belül is. Sajnálatos módon azonban mind ez idáig nem történtek olyan intézkedések, amelyek szemmel látható eredményeket tudnának felmutatni! A papíron roma szakértők által kreált programok a gyakorlatban nem érnek el a cigányokhoz. Sem az oktatás, sem a szociálpolitika, sem a kultúra területén.
A legnagyobb probléma az, hogy a „szakértők” igen távol állnak a cigányoktól. Nincs kommunikáció. Ha pedig nincs kommunikáció, nincs rálátásuk a cigányok mindennapjait befolyásoló problémákra, és így nincsenek felmérve az igények, amelyekre alapozva lehetne konkrét, életszerű programokat kidolgozni. A probléma gyökere, hogy a cigányok többsége még csak nem is tudja, mi az a roma évtized program, és hogy már lassan vége is annak. Ha egy programról pont azok nem tudnak, akikről szól, akiknek létrehozták, akkor igen nagy baj van! Úgy érzem, hogy ez a hozzáállás a kormány részéről lekezelő és cinikus. Mondván, a cigányok úgysem tudják megfogalmazni azokat az intézkedéseket, amelyek segíthetik felzárkózásukat. Ehelyett olyan emberek (táv)irányítják ezt a folyamatot, akik majd „kidolgozzák”, mi lesz a frankó azoknak a problémás cigányoknak… A civil szerveződéseknek pedig nem adnak lehetőséget, hogy beleszóljanak a cselekvési tervekbe. Ahhoz meg főleg nem szeretnének hozzájárulni, hogy megerősödjenek, mert abból még véletlenül kialakulnának azok a csoportok, akik hitelesen, valódi érdekeket képviselve dolgoznának ki pályázati lehetőségeket. Ha erre rövid időn belül nem kerül sor, akkor az EU-s pénzek eltűnnek egy átláthatatlan fiókrendszerben anélkül, hogy bármilyen cigányokat segítő állami intézkedés egyáltalán megvalósult volna! Mi lesz a cigányok sorsa egy kudarcot vallott felzárkóztató program után? Erre a kérdésre a választ nem szabad kivárnunk!
Ebben az országban törvényileg lehetővé tették a cigányoknak, hogy szabadon válasszák meg identitásukat, etnikai hovatartozásukat. Milyen szép és demokratikus gesztus, nem? Milyen előzékenyek és jók hozzánk a törvényalkotó atyák ezekben a magyar gárdás időkben is! A roma évtized program egyik erős bástyája ez! Ma már nem kell vonatokba tuszkolni, agyonlőni és mindenféle véres, költséges projekteket megszervezni, hogy eltávolítsák a „felesleges egyedeket”. Elég egy trükk: elég, ha láthatatlanná teszik őket. Elég, ha a népszámlálásnál kiderül, alig vannak cigányok ebben az országban. (A legutóbbi népszámláláskor már csak körülbelül 150 ezren vallották magukat cigánynak a tényleges közel 800 ezerhez képest.) Ha pedig alig vannak, akkor nem is kell őket annyira támogatni. Így lesz roma évtized programból halmozottan hátrányos helyzetűek programja. Nem kell őket már felzárkóztatni, hiszen sokba kerülnének… Inkább integrálódjanak, ha már olyan kevesen vannak. Csakhogy ez magyarországi viszonylatban inkább azt jelenti, asszimilálódjanak. De hová? A cigányok félnek cigánynak nevezni magukat, nyilvántartásba vetetni magukat. Az erkölcs pedig ma már láthatatlan és elhaló vékony hangján képtelen megvédeni az évszázadokon keresztül letagadhatatlan rasszjegyeiket hordozó, barna bőrű, „szebb jövőt” remélő cigányokat.
Nem véd meg bennünket, ha félelmeink irányítanak, és elhisszük, hogy védelmet kapunk, ha nem cigánynak valljuk magunkat. Mert így akar minket eltüntetni a bürokratikus rasszizmus, mert így tűnik el a belénk kódolt kulcs, a túlélés kulcsa. A túlélés kulcsa pedig, hogy tovább örökítjük gyermekeinkbe a boldogságot, a büszkeséget, hogy Isten cigánynak teremtett bennünket, és hogy megőrizzük nyelvünket, kultúránkat, amelyet íratlanul adtak át őseink. Támogatni kell az őrzőket, akik birtokában vannak még az ősi értékeknek, mert rögzíteni kell a következő generációk számára, hisz félő, hogy ha most ez nem történik meg, akkor eltűnünk a történelem süllyesztőjében.
A mai cigányság kezdi elveszíteni identitását, s ezt nem szabad engedni. A szegénységből kitörni akaró fiatalok többsége a leggyorsabb utat választja a kitöréshez, és ez legtöbbször törvényellenes. A rendszerváltás óta megindult lavina, amely a foglalkoztatottságból való kiszorulással indult, a túlnyomó részben alulképzett cigányok számára kilátástalan helyzetet teremtett. Ezt a folyamatot csak akkor lehet megállítani, ha a cigányok számára munkahelyeket teremtenek; támogatni kell azokat a projekteket, amelyek elősegítik a cigány származásúak elhelyezkedését a munkaerőpiacon, végzettségüknek megfelelően. Az alulképzettség felszámolása érdekében legyenek ingyenes felnőttképzési lehetőségek, amelyeknek elvégzése után munkalehetőséget biztosítanak a munkavállalóknak. A következő generációk számára biztosítsák, hogy szakmát vagy érettségit, akár diplomát szerezzenek, és ezt csak képességeik határozzák meg, ne pedig a számukra megfizethetetlen tandíjak és tankönyvek alapján. Ez a nagyszabású befektetés a kormány részéről azoknak a nem cigányoknak is lehetőséget teremthetne, akik szintén szegénységben élnek a cigányokhoz hasonlóan, és bizony ma már egyre többen vannak ők is.
Nem engedhetjük, hogy betereljenek minket az asszimilálódás gettójába! Egységesen kell fellépnünk érdekeinkért, hogy a cigányoknak szánt uniós támogatás valódi, látható eredményeket felmutató, monitoringolt projektek megvalósítását szolgálja, ne pedig egy, a magát a romák felemelkedéséért dolgozó, részben cigány, nagy részben nem cigány réteg megélhetését biztosítsa!
A közeljövő egyik legfontosabb kérdése Magyarországon a cigányság helyzetének a megoldása. Azért nem csupán javítását szeretném, mert azok a kísérletek évtizedek óta kudarcra vannak ítélve. Csak akkor valósulhat meg a cigányság felzárkóztatása a közeljövőben, ha a cigánypolitika nem négyévente változó pártérdekeket szolgál majd. Ha nemcsak a választásokat megelőzően mozgósítják őket szép ígéretekkel, némi harapnivalóval, hanem létrejön egy, a cigányság érdekeit szem előtt tartó pártsemleges műhely, ahol civilek, szakemberek, valamint hiteles emberek csoportjai dolgoznak majd együtt, hogy segítsék a fennálló kormányok munkáját. A következő kormánynak, ha nem ezt az összefogást tartja szem előtt, sem jósolok sok időt a hatalomban. Vegye minden kormány tudomásul, hogy korunk már nem tűri el sem a szociális, sem a kulturális nyomort.

A szerző joghallgató