Csoki

Sós ízű az arcom a felszáradt könnyektől, drága, ingerlékeny Albán Úr, de többet nem sírok, ezt megfogadtam kemény akarattal. A sót meg majd lemosom egyszer, ha odáig jutok, hogy lesz hangulatom tisztának lenni. Ez nem mostanában lesz azonban, mert nem vagyok önző, tudomásul veszem, hogy személyesen jelenleg háttérbe szorulok a nagy politikai események közepette. Hatalmas fordulatokat élünk, mindenkinek fel kell emelnie a fejét, aki még hisz az igazságos és modern reformeszmékben. Nézze, bohó kis Albán Úr, lássuk be, ez a helyzet most már aggódásra ad okot. Mármint a kilenc százalék, amit az MSZP még birtokolni bír, egyre fogyatkozó, kis, bölcs szigetként a náci szörnyetegek baljós áradatában. Hát ez nagyon kevés, akárhányszor számolom át, a kilenc az csak kilenc marad, kerekíteni is csak tízre lehet, és különösen szembetűnő ennek a kilencnek aránytalan kevéssége akkor, ha arra gondolok, hogy legalább negyvennek kellene lennie. De nem, hanem pont a Fidesznek van rengeteg a százalékból, a tolvaj gazemberek pártjának. Az a helyzet, érzelmekben gazdag Albán Úr, hogy eddig lehetett mondani, hogy mi nem közvélemény-kutatást akarunk nyerni, hanem választásokat, de a valóság az, hogy lassan jó lenne legalább egy lepényevőversenyt nyerni szocialista színekben, amire azonban kevés az esély. Tehát azonnal cselekedni kell, mert a hátunk mögött már ott sötétlik az Orbán Viktor fenyegető, diktátori árnya. Azt találtam ki egyik megoldás gyanánt, hogy a Fidesz túl sok százalékából néhányat át kellene irányítani hozzánk. Az MSZP-nek meg kellene beszélni a kutató cégekkel, hogy aki azt mondja, hogy a baloldalra szavaz, az kapjon csokit, vagy egy piros süveget, esetleg kulcstartót. Vagy valami ilyesmiket. Rögtön másképpen nézne ki a statisztika, mindenkinek jól jön egy csoki, pláne ilyen kis semmiségért, mint hogy mit mond a telefonba. A piros süveget meg tudnák az emberek hordani az utcán, és jelentős közösségképző erőt lehetne tulajdonítani neki. Ez lenne az első lépés, hogy visszalendüljünk a győzelem irányába. A második, hogy persze továbbra is kiállunk a Bajnai Gordon Úr Kormánya mellett, mert nem leszünk marhák kilenc százalékkal nekirontani a választásoknak, viszont meg kell mondani nyíltan, hogy amúgy ez egy népnyúzó, tolvaj Kormány, egyáltalán nem értünk vele egyet, és csak azért szavazunk neki, mert félünk az előre hozott választástól, és abban bízunk, hogy később talán történik valami kedvező. Ez hatni fog, higgye el, kazántüdejű Albán Úr. A harmadik pedig, hogy abba kell fejezni a belüli veszekedést. Igazi baloldali, tisztességes és népszerű Miniszterelnök kell jelöltnek, aki visszahozza a régi szavazók seregeit. Ráadásul olyan ember kell, akit ártatlanul meghurcolt a Fidesz, mert vele lehetne ábrázolni, hogy mi vár mindenkire, akit nem szeret az Orbán Viktor, márpedig az az alak senkit nem szeret, csak lopni. Tessék? De bizony, van ilyen ember, hiába cöccög, drága, aranyos Albán Úr, mert én meg is találtam, és mindenki ismeri, kész csoda, hogy még nem gondolt rá a Szocialista Párt. Nem tudja, Albán Úr? Mert maga is elvesztette a kreatívságát az Orbán Viktor miatt, azért nem tudja. Hát a Sas József Úr, róla beszélek. Ő a siker záloga, higgye el, Albán Úr, remélem, teljesen felvillanyozódott. Képzeljen egy választási vitát az Orbánnal, ahová a Sas Úr eleve úgy libben be balról, hogy énekel! Dőlni fognak a voksok, vállalom érte a felelősséget.

Lejegyezte: Csermely Péter