Csömör vagy számítás

Valóságos bombaként robbant szerdán a hír Ivo Sanader horvát miniszterelnök és egyben a legerősebb kormánypárt, a Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) elnökének lemondásáról. A váratlan lépés okait továbbra is csak találgatni lehet.

Bár Sanader a bejelentéskor a tőle megszokott módon konkrétan fogalmazott, inkább csak arról beszélt, hogy mi nem volt oka a távozásának, abban sokkal talányosabb volt, hogy mi igen, és mik a tervei a jövőre nézve. Elmondta, hogy hónapokig tartó vívódás eredménye ez a döntés, amelyhez sem a saját egészségi állapotának, sem az ország helyzetének megromlása nem járult hozzá. Hál’ istennek jó egészségnek örvend, és visszavonulása a politikától sem feltétlenül végleges. Egyelőre a HDZ tiszteletbeli elnökének posztját foglalja el, de nem kizárt, hogy indul majd a köztársasági elnökválasztáson, azt azonban, hogy mindjárt az idein-e, nem erősítette meg. Nem rejtette véka alá, hogy döntésében szerepet játszott az a csalódás, amelyet számára az Európai Unió hozzáállása jelentett a Szlovéniával fennálló horvát határvitában, illetve az, hogy Brüsszel eltűri Horvátország csatlakozási tárgyalásainak immár nyolc hónapos blokádját egy kétoldalú kérdés elhúzódó megoldása miatt.
Egy nagyon fontos célkitűzést ugyanis, amelyre Sanader talán a tanácsosnál is nagyobb súlyt helyezett, az uniós tagságot nemhogy nem sikerült elérni, hanem a beláthatatlan jövőbe tolódott, s most jó ok van rá, hogy máshoz kerüljön a stafétabot. Az utóbbi napok fejleménye, hogy az EU kivonult a horvát–szlovén határvita megoldásából, anélkül, hogy a szlovén felet a horvát csatlakozási tárgyalások blokádjának feloldására rávette volna, továbbá hogy Horvátország mégis rákényszerülhet bizonyos, Szlovénia által kifogásolt dokumentumok visszavonására a tárgyalási folyamatból, amit néhány hónappal ezelőtt még kategorikusan elutasított. Mindezek azt sugallhatták Sanadernek, át kell adnia a helyet másnak, ha nem akar úgy bevonulni hazája történelmébe, mint a második világháború alatt létezett Független Horvát Állam (NDH) vezetője, Ante Pavelic, akit Stjepan Mesic köztársasági elnök aposztrofált a függetlenség napján, s aki a Zára körüli szigeteket engedte át Olaszországnak országa elismerése fejében. Ami a HDZ-t illeti, a leköszönő elnök által javasolt új vezetőt, Jadranka Kosort a többség támogatja. Arról, hogy ő kövesse-e a kormányfői poszton is, a parlament dönt. Ha a szábor meg is szavazza, hogy Sanader választottja, Horvátország történetében az első nő üljön a miniszterelnöki bársonyszékbe, a kabinetben akkor is lesznek változások.
Az ellenzéki Szociáldemokrata Párt (SDP) és a liberális Horvát Néppárt (HNS) a sikertelenség egyenes következményének és a felelősség elől való menekülésnek minősítették a kormányfő távozását, s az előre hozott választások azonnali kiírását követelték. Ez a kívánságuk valószínűleg teljesülni fog, ha nem is feltétlenül azonnal. Sanader visszavonulása a HDZ-ben a konzervatívabb szárny előretörését hozza, amelynek „együttélése” Jadranka Kosorral nem lesz zavartalan. A konzervatív oldal nem táplálhat vérmes reményeket, mert 2007-ben a választók többsége tulajdonképpen nem a HDZ-re, hanem Sanaderre szavazott.