Dávid Ibolya orwelli bejelentése

Dávid Ibolya orwelli bejelentése miatt írok. Ami hamisítatlan „újbeszél” a maga nemében. Dávid össze akar fogni a Fidesszel. A hivatalos verzió szerint azért, hogy együttes fellépéssel fékezzék meg a szélsőségek előretörését Magyarországon. Na, hát ez azért nem egy szemérmes lépés. Népszerű dolog ez az összeborulós ajánlat, jól el lehet adni a kormánypárti sajtóban – csak hát közben itt fekélyesedik, feketéllik nekünk az elmúlt hét esztendő Fidesz-ellenes acsarkodása is: az most már múlt idő? A kényszeres elhatárolódás (taps a baloldalon), hazug vádaskodás (taps a baloldalon), mi több, ellenségeskedés (elégedettség a baloldalon)? Vajon mi változott meg 2002 óta? Az elnök asszony például 2006-ban, a gyászos emlékű két választási forduló között, porig alázva volt koalíciós partnerét, azt lökte az éterbe, hogy Orbán Viktor a garancia a vereségre (hosszan tartó taps a baloldalon). Most meg a győzelemre? Az esetleges újbóli hatalomra kerülésre? Aminek bódító levegője máris megcsapta a nagyságos asszony kényes orrát?
Én azt gondolom, az elnök aszszony nem változott meg. Szemernyit sem gondol másként a Fidesz–MDF-viszonyról. A lehetőségek, nos, azok változtak meg, de gyökeresen. Leírok egy bűvszámot: 56 százalék. Ennyi voksot kapott a Fidesz európai parlamenti listája. Továbbá jócskán 60 százalék felett teljesítettek időközi választási jelöltjei. Hát ez az, ami beindította a fantáziálást. A Jobbik csak ürügy, duma: a többi viszont egy végletesen önhitt, a sérelmi politikába belebetegedő, pártját és frakcióját őrült módon tönkrevágó-szétverő, Antall József egykori pártjának szavazótáborát légmentesen lecserélő politikus asszony dicstelen története.
A történelem arra tanít, hogy az ilyen és hasonló jellemektől mentsen meg minket a Jóisten.
Vincze S. Tamás
Budapest