Egy mozgássérült párt

Most, hogy a rogyadozó baloldal a gyógyászati segédeszközök térítésmentességébe is belepiszkált, nagy valószínűséggel tovább hervad majd a szocialisták iránt érzett országos szimpátia. Amikor egy párt már a sors száműzöttjein is spórolni akar, akkor végképp kiállította magáról a bizonyítványát. Szánalmas, piti dolgokról van szó. Kerekes széket az eddigi öt helyett hatévente kaphatnak a rászorulók, a kötszerből a beteg havi harminc helyett csak húszat kérhet az egészségbiztosítótól, az eddig ingyenes műlábért is fizetni kell valamennyit a nyomorék embernek, az olvasószemüveg tb-támogatása megszűnik stb. Szigorítják a mozgáskorlátozottak által használt mopedek felírhatóságát, mondván, sokan visszaéltek a tb-támogatott járművel – értsd: sokszor makkegészséges állampolgárok száguldoztak vele önfeledten az aszfalton. (El tudja-e ezt valaki képzelni?)
Nehéz időket élünk, újabb lyukat kell fúrnunk a nadrágszíjra. Demagógia lenne most ideírni, vajon Simor András jegybankelnök miért nem húz a gatyamadzagján (havi 7,8 millió forint, plusz egymillió a Zeneakadémiától), netán ciprusi Oszkó (Offshore) Péter igehirdető, vagy maga a libás miniszterelnök, hogy csak a legmárkásabb neveket említsem…
Az ország vezetői szerint most a mozgássérülteknek kell letenniük a garast a haza oltárán. Nincs pardon.
Szánalmasan kapkod a tudományos baloldal, amelynek kebelén belül is hatalmas a zűrzavar. Az őszödi trágár elbalettozott ugyan, de az önfeledt Lendvai Ildikóval sem fog fényre derülni a haza (főleg, ha a libás ember is ott pislog mellette), közben meg az ifjúkommunisták már rángatják a kerítést a tenyérbe mászó Mesterházy Attilával az élen.
Tb-támogatott mankóra szorul a Magyar Szocialista Párt.